Könyvkritika: M. Leighton – Up to Me: Rajtam áll

A tavaly megjelent Rajtad áll nem nyerte el annyira a tetszésem, erős közepesre értékeltem. Viszont a vége kíváncsivá tett, így “egy próbát megér” alapon belefogtam a második részbe is. Jól tettem! A Rajtam áll sokkal jobb és ütősebb lett, mint az első kötet. Az erotika továbbra is nagyon domináns, de emellett a rejtélyes, krimibe illő szál is szépen halad, a kettő egybefonódása pedig egész jó. Persze nem nevezném tökéletesnek a regényt, de M. Leighton számos remek ötlettel operál, érezni a fejlődést és ez már elég ahhoz, hogy vidáman vessem bele magam majd a lezáró harmadik kötetbe.

No de miről szól a Rajtam áll? Felesleges sok szót pocsékolni rá: Olívia és Cash kapcsolata egyre stabilabb lábakon áll, annak ellenére is, hogy a maffia bekavar és bajba kerülnek. Folyton izélnek, az se zavarja őket, ha éppen rettegnek, vagy gyilkos fenyegetés alatt állnak, csak hadd csinálják. Hát fiatalok, szépek, miért ne. A kötet közepén volt ismét egy nagy WTF pillanat, de nem lövöm le a poént, mert számomra is hatalmas meglepetés volt, legyen Neked is az (feltéve, ha elolvasod. Ha nem, kérdezd meg privátban, és elmondom).

Az erotika tehát pörgött rendesen, de a romantikus szálból mégsem ez tetszett a legjobban, hanem maga Olívia. Szerettem, ahogyan önmagát is győzködi, hogy Cash mégsem rosszfiú, és igenis át kell formálnia a gondolatait, hogy végre boldog lehessen. Rengeteget hozzáadott a karakterhez az anyja felbukkanása, így sokkal inkább meg lehetett érteni, hogy miért bízik olyan nehezen Cashben. Az anyja amúgy nagy forma volt, és a rész végi nagy jelenetet is imádtam, a lehetetlensége ellenére is. Ó, és ha már új szereplők, Cash legjobb barátja telitalálat, noha a felbukkanása nagyon hirtelennek tűnt.

A történet erős krimiszállal bírt, ami mindent egybevéve izgalmas volt, de egy szóval se mondanám rá, hogy hiteles. Nagyon úgy tűnt az egész, mint egy fantazmagória, mintha az írónő nem vette volna a fáradtságot, hogy alaposabban leásson a dolgok mélyére, és a kutatásnál elegendőnek érezte ha megnéz két krimisorozatot. Kár, mert ez lehetett volna a könyv igazi húzóereje. Az egyetlen szerencse, hogy maga a szál izgalmasan lett felépítve, tehát minden hiteltelensége ellenére izgi volt és megfűszerezte a történetet, amire szükség volt, mert különben csak nagyon részletes szexleírásból állt volna az egész.

Értékelés: 8/10

Sokat javult a folytatásra a sorozat, ezt a részt kifejezetten élveztem, sőt, minden balgasága ellenére szerettem is. Kíváncsian várom hogy zárja le az írónő a trilógiát. Az epilógus nagyon kecsegtető, és alig várom már, hogy jobban megismerhessem Marissát.

Hogy tetszik a borító? Szép az a férfi felsőtest… 🙂

Kinek ajánlom elolvasásra? Az erotikus könyvek kedvelői csapjanak le rá bátran, de szívem szerint tizennyolc felett ajánlanám csak.