Szeretem, amikor egy író komoly témákat feszeget a könyvében. Imádom, amikor mindezt jól is csinálják, és a végeredmény maga lesz a tömör zsenialitás. Az Ököl/Jog esetében így is történt: hihetetlenül jó ez a könyv. Nem köntörfalaz, tabu témákat tár elénk, de ami a legjobb, hogy képes bemocskolni a főhősét, hogy aztán az olvasóé lehessen az értékítélet. Annyira imádtam ezt a könyvet!

A történet főszerepében a tizenhét éves Jace, aki borzasztó családban él. A bíró édesapja folyamatosan bántalmazza őt, és az édesanyját. Amikor visszaüt az apjának, kidobják otthonról. Jace kocsiba ül, átszeli az országot, hogy segítséget és lakhatást kérjen Christiantól, a bátyjától, aki évekkel ezelőtt elmenekült az apja folytonos bántalmazásai elől. Jace-nek újra kell kezdenie az életét, feldolgoznia a múltat és megtanulnia együtt élni a haraggal, ami oly könnyedén lobban fel benne…

Nagyon szimpatikus megoldás volt, hogy a múltról csak morzsákat kaptam, némi rövidke jelenetet és emlékezetfoszlányt és persze elbeszélést. Az általam eddig olvasott családon belüli erőszakról szóló könyvekkel ellentétben itt nem a pokol átélése volt a középpontban, hanem az, mi történik, ha kikerül az ember a pokolból. Nagyon jó gondolat volt erről egy könyvet írni, hiszen nem csak túlélni nehéz, hanem tovább élni a mély sebekkel, a haraggal, és a semmiből újrakezdeni egy életet.

Jace karaktere hihetetlenül összetett. Ritkán találkozom ennyire komplex főhőssel. Egyrészt ő a sajnálnivaló srác, akit folyamatosan ver az apja és úgy érzi, nincs kiút. Másfelől vicces, szórakoztató és jó dumái vannak. És van benne sok harag és egy nagyon sötét múlt. A szerző tényleg be merte mocskolni Jace-t, miközben magyarázatot adott arra, miért tette azt, amit, és mennyire nehéz neki úgy levezetni a haragot, hogy ne ártson vele senkinek.

Különösen imádtam Christian és Jace közös jeleneteit. Mindketten azt élték át, de mindkettejükben másként csapódott le mindez. Az interakcióik, az, ahogyan megpróbáltak Miriam segítségével családként együtt élni, végtelenül megható és életszagú volt. Elmaradt egy egymásnak borulás, maradt a valóság: két fiatal felnőtt, akiknek túl kell valahogy lépni a múltjukon és élni a jelent, a lehető legjobb módon. Jace anyjának a szerepe is érdekes volt, különösen a végkifejlet miatt, ami szintén nagyon valóságszagú, és éppen emiatt brutál jó volt.

Van ám romantikus szál is a könyvben, de nem a romantikáé a főszerep, mondom mindezt annak ellenére, hogy Jace és Dakota, illetve Christian és Miriam párosa zabálnivaló volt. De mégsem nyomta el a főszálat. Amit még fontosnak tartok kiemelni Jace kapcsán, a viszonya az apjával. Imádtam, amikor arra gondolt, hogy nem volt mindig és minden rossz vele. Szerette őt, de gyűlölte is a bántalmazások és a lelki terror miatt. A Jace-ben tomboló kettős érzelmek segítettek igazán átadni a családon belüli erőszak súlyos mivoltát és sejtették, miért is olyan nehéz a srácok anyjának.

Értékelés: 10/10

Ez a könyv hibátlan. Fontos témát feszeget és teszi mindezt brutálisan őszintén és a lehető legjobban. Megindító történet két testvérről, a szörnyű múltjukról és a jelenről, amikor újra fel kell építeniük önmagukat. Imádtam!

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Kortól és nemtől függetlenül igenis érdemes elolvasni a könyvet. Hiszem, hogy más is legalább annyira szeretni fogja, mint én, és meglátja benne az értékeket.

• 07.27. – Media Addict
• 07.29. – Dreamworld
• 07.31. – Deszy könyvajánlója

A könyvhöz készült egy trailer is. Nem mondom, hogy fantasztikusan jó, de meghozza a kedvet az elolvasáshoz, ezért mindenképpen érdemes megnézni. Alig egy perc az egész 🙂