Már magyarul is megjelent A Davenport család című regény, amit a napokban volt is szerencsém elolvasni. A könyv alapfelütését egyszerűen imádom: az 1900-as évek elején járunk, és négy fekete bőrű lány sorsát követhetjük nyomon. A regény érezhetően olyasmi akart lenni, mint A Bridgerton család Young Adult verzióban, fekete bőrű karakterekkel és komolyabb témákkal, ami úgy-ahogy működött is, és a maga nemében kétségkívül egyedivé tette a történetet.

A világában az író eszközölt azért itt-ott némi történelmi változtatást, de alapvetően nagyon átjön az üzenet, amit át akar adni. A fekete polgárjogi mozgalmak idején járunk, amikor már felszabadították a rabszolgákat, de a Jim Crow-féle törvények miatt okkal retteghetnek a feketék. Az egyik központi történetszálat például egy ügyvéd hozza be, aki az egyenjogúsági mozgalmat próbálja népszerűsíteni azon feketéknek is, akiknek sikerült vagyont és nevet szerezniük.

A regényben jól átjön az, hogy mit is jelent feketének lenni egy olyan világban, ahol sokan másodrendű állampolgárnak tekintenek. Már a könyv eleje jól megágyaz ennek a jelenettel, ahol Oliviát nem akarják kiszolgálni a ruhaboltban, hiába van úgy felöltözve, akár a fehér úrilányok. A másik jelenet, ami nagyon megfogott ezzel kapcsolatban a parkban volt, ahol Olivia, Ruby és a hódolóik piknikeztek, és nem kaptak mást, csak fojtott mosolyokat és lenézést a fehér előkelő társaságtól. A regény érzésem szerint nem bántóan tolta az ember képébe azt, hogy mit is jelent a rasszizmus, és emiatt igazán tudtam élvezni.

No és kik voltak a főszereplőink? A két Davenport nővér, Olivia és Helen nem is lehetnének eltérőbbek. Olivia a tipikus jókislány, aki szülei vágyainak engedelmeskedve próbál jól férjhez menni, és udvarol is neki egy olyan férfi, akit a szülei választanak neki, de felkelti a figyelmét az aktivista ügyvéd, és egyre többet gondol arra, hogy milyen privilegizált helyzete van, és miként tudna változtatni a feketék helyzetén…

Olivia testvére, Helen mindig is az a lány volt, aki gyűlölte a partikat és a női ruhákat, ő akkor érzi magát boldogan, ha autókat szerelhet, de ezt a szülei nem nézik jó szemmel. Ráadásul Helen figyelmét pont az a fiú kelti fel, aki a nővérének udvarol.

A másik két főszereplőnk Amy-Rose, aki a Davenport család szolgálója, de gyerekkorában a lányok barátnője volt. Az ő minden álma, hogy egy saját szalont nyisson, ráadásul beleszeret John Davenportba is. Ugyanúgy a Davenport fiúra pályázik az előkelő Ruby, aki Olivia legjobb barátja, bár a lány nem tudja, hogy Ruby családja kezd elszegényedni, így Rubyn van a szülei nyomása, hogy „jól” menjen férjhez…

A leírások a lányok sorsának az elejét mutatják be, de ebből is jól látható szerintem, hogy a könyv mennyire erősen koncentrál a női sorsokra. Számomra jól és hitelesen mutatta be azt, hogy mit is jelentett akkor lánynak lenni, és mennyire nehéz volt megfelelni a kínzó elvárásoknak.

Értékelés: 7/10

Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de sajnos nehezen csúszott. A négy nézőpontkaraktert most soknak éreztem, mert mire az egyik szereplő érdekessé vált, rögtön átmásztunk a másik fejébe. Kevés volt szerintem a négy lány közti interakció is, sokkal többre vágytam. Igazából szerintem szóló történetként kellett volna megírni mind a négy lány életét, és úgy élvezhetőbb történeteket kaptunk volna.

Hogy tetszik a borító? Szerintem nagyon klassz és illik a történethez is. A rajzolt alakok jól mutatnak rajta, és a font is elegáns. Az élfestés és a minta pedig nem csak képeken, hanem élőben is szemet kápráztatóan gyönyörűek.

Kinek ajánlom elolvasásra? A történelmi romantikusok kedvelőinek mindenképpen.