Hát srácok, én most nagyon elszomorodtam. Nem azért, mert az Egy kis apróság rossz lenne. Hohó, még véletlenül sem az! Azért vagyok szomorú, mert ez az utolsó Erin Watt könyv, a szerzőpáros nem adott ki több közös kötetet sajnos. Márpedig én imádom az írásaikat, úgy olvasnék még Jen és Elle párosától, remélem erre valamikor sor kerül még. (Erin Watt tulajdonképpen két ember, Elle Kennedy és Jen Frederick) Különösen mert az Egy kis apróság az egyik kedvenc könyvem lett idén!

* Elolvasnád? Szerezd meg a kiadótól! *

A történet egy Beth nevű fiatal lányról szól, akinek a nővére, Rachel három évvel ezelőtt elhunyt. Azóta Beth élete nagyon megváltozott: a szülei túlféltik, nem bíznak benne és rövid pórázon tartják, ráadásul azt is meg akarják akadályozni, hogy olyan egyetemre menjen, amire vágyik, hiszen a közelükbe szeretnék tudni. Beth élete akkor változik meg drasztikusan, amikor egy buliban megismer egy helyes srácot, Chase-t, akivel le is fekszik. Másnap pedig az iskolában találkozik újra a sráccal, és amikor megtudják egymás vezetéknevét rádöbbennek, Chase volt az a vétlen sofőr, aki megölte Rachelt.

Watték több témát is kiválóan feldolgoztak a regényben. Az egyik ilyen a gyászfeldolgozás. A szülők esetében láthatjuk, hogy a lehető legrosszabb módon kezelik a témát, nem kérnek segítséget, és Rachel túlféltése sem segítség. Érdekes volt az, ahogy a kapcsolatukat ábrázolták, ahogyan Rachel próbált változtatni a szülei viselkedésén. Nagyon szerettem például azt a gondolatot, hogy a szüleid aszerint viselkednek veled, amit tőled látnak, ergó ha te odafigyelsz és jól kommunikálsz, akkor az segíthet javítani a kapcsolaton. Ez ideig-óráig működött is, de aztán Watték rávilágítottak a lényegre: amíg nincs rendes gyászfeldolgozás és elengedés, nehéz a fejlődés és a boldogabb élet. Pont emiatt a szülőkre sem tudtam igazán haragudni. Bele se merek gondolni mekkora fájdalom lehet, ha meghal a gyereked. Szóval, megértettem, hogy miért viselkedtek olyan lehetetlenül.

Jól megmutatatta Watt azt is, mi történik egy olyan fiú életével, aki egyszer hoz egy felelőtlen döntést, aminek egy lány halála a vége. Hát Chase miatt nekem a szívem szakadt meg. Nem csak azért, amit az iskolába kapott, hanem amiatt, ahogy önmagáról gondolkodott. Rossz volt látni, hogy mennyi fájdalommal van tele ez a szegény, jólelkű fiú. Úgy megölelgettem volna őt nem egyszer, mert annyira szüksége lett volna rá. Kétségkívül Chase lett a kedvencem a Watt-pasik közül.

Beth nagyon kacifántos helyzetbe került a kötetben, hiszen belezúgni a nővéred kvázi gyilkosába egy nagyon kifogásolható lépés. Szerettem azt, ahogy Watt mindezt végigjárja a karakterrel, hogy mennyi félelem és fájdalom került ebbe a szerelembe. Chase és Beth párosát együtt egyébként nagyon szerettem, mert nem csak édesek voltak, de segítették is egymást. Chasenek el kellett hinnie, hogy ő is értékes és jó ember, Bethnek pedig segítség kellett a gyászfeldolgozáshoz, a szülőkkel való kapcsolathoz. Beth karakterét is szerettem ám, és meg is értettem, hogy mit miért tesz, időnként pedig annyira sajnáltam őt is.

Az iskolatársak reakciója külön megért még egy misét. Nagyon durván szekálni kezdték szegény Chase-t, és döbbenten figyeltem, hogy senkiben sem merült fel az, ami Bethben: hogy Chase nem direkt gyilkolta meg Rachelt. Hogy baleset volt, és ez bármelyikükkel megtörténhetett volna. Leginkább a tanárok reakciója dühített fel, hogy teret engedtek a szekálásoknak és nem gondolkodtak bele, hogy még Chase is egy gyerek valahol. Szívesen mondanám, hogy a valóságban ez nem így történne, de szerintem mindannyian látjuk mindezt magunk előtt… Beth barátnőinek azért időnként beszóltam volna, Jeff pedig megérdemelné, hogy alaposan megrázza őt valaki…

A könyv kapcsán egy dolgot sajnálok, az pedig a vége. Örültem volna még pár oldalnak, hogy belelássunk jobban a karakterek életébe. Leginkább Beth és a szülei kapcsolata érdekelt volna azon túl, amit a lány elmesélt. A Chase-szál a végén nagyon ötletes volt, szerintem ez lett a legjobb megoldás az adott szituációban. Mindenesetre pár oldal azért érzésem szerint nagyon kellett volna, de amit kaptunk, az se volt rossz. Nagyon nem!

Értékelés: 10/10

Az Egy kis apróság nem egy vidám regény. Nehéz témákat dolgoz fel, nem hétköznapi helyzetbe helyezi a főhőseit. Számomra teljesen telitalálat volt ez a kötet, rengeteget gondolkodtam rajta, megérintette a szívemet, az időnként feltűnő romantikus és viccesebb pillanatok pedig mosolyra fakasztottak. Igazi érzelmi hullámvasút ez a történet, méghozzá a jobbak közül.

Hogy tetszik a borító? Egyszerűen gyönyörű. Szeretem a minimalista borítókat, ez pedig egyértelműen az, méghozzá a szebbek közül.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek, aki szereti a komolyabb történeteket, amikben nem csak a romantika dominál. Erin Watt rajongóknak kötelező!

* Elolvasnád? Szerezd meg a kiadótól! *