2021 klassz év volt nekünk, Marvel rajongóknak, ugyanis négy mozifilmet, négy élő szereplős sorozatot, egy animációs sorozatot is megnézhettünk, illetve a Sony is kihozta a második Marvel filmjét, a Venom 2-t, így még tovább tágult a Marvel világa.
Gondoltam egy merészet, és tetszési sorrendbe állítottam a 2021-ben bemutatott 10 Marvel produkciót, ami naná, hogy nem volt egyszerű. (A sorozatok nem kaptak még hivatalos magyar címet, így ott az eredetit használtam.) Sokszor csak nüanszokon múlt a lista, mindenesetre harmadjára is átolvasva úgy érzem, ez így teljesen reális.
#10. Venom 2. – Vérontó
Annyira nem jött sajnos be a Venom folytatása, hogy még a listáról is kifelejtettem, utólag póroltam be. Pedig az első rész szerintem nagyon szórakoztató volt, és ami a legfontosabb, humoros, az tette igazán szerethetővé. Na ebből a humorból kábé semmi sem maradt a folytatásra.
Nagy előnye a filmnek, hogy rövid, emiatt pörgős, nincsenek benne üresjáratok, így eladja magát. Utólag csak gondol bele az ember, hogy nem működött az információ adagolás, teljesen random történnek benne a dolgok, és az ember tele van kérdésekkel. Ráadásul még a harcjelenetek is fájóan hosszúnak és repetitívnek tűntek. Kár érte.
#9. The Falcon and the Winter Soldier
Olyan szomorú vagyok, ha erre a sorozatra gondolok. Felvetett egy csomó jó témát: rasszizmus, mi történt azokkal, akikk a blipp után egyik napról a másikra visszatértek, de nem maradt meg az otthonuk, ahová mehetnének vagy éppen hogyan tud megélni egy szuperhős, ha éppen nem hősködik. Annyi jó ötletet és gondolatot felvonultatott a film, és szerettem azt is, ahogy Amerika Kapitány szellemisége előtt tisztelegtek azzal, hogy a méltó utódot keresik.
De valahogy mégsem akart összeállni a sorozat, a rasszizmus-szál például erőltetett lett, egy csomó mindenbe meg csak belekaptak, de nem fejtették ki bővebben. Ami meg a leggázabb, hogy Anthony Mackie főszereplőként borzalmas volt, Sólyom karaktere még mindig hidegen hagy, de szerencsére Sebastian Stan ahol tudta, mentette a helyzetet. Összességében nem nézhetetlen a sorozat, de nem is jó.
#8. What If…?
Őszinte leszek, eredetileg meg sem akartam nézni, mert eléggé taszít az animációs stílus. De végül esélyt adtam, mert az egyik karaktere, a Doctor Strange variáns állítólag feltűnik majd a második Strange mozifilmben idén.
Na de hogy tetszett a sorozat? Tele volt érdekes ötletekkel és jó volt átnézni a többi Marvel-világba, és látni például, hogy egyetlen apró változás mennyire meg tud változtatni mindent. Viszont valahogy nagyon zavart, hogy ennyire depresszíós volt a teljes sorozat, nagyon lehangoló volt folyamatosan látni a világok pusztulását. Szerencsére az utolsó két része odavágott, nem is számítottam ilyen lezárásra, baromira tetszett, izgalmas volt, egyedi és olyan Marvel-feeling, amit szeret az ember.
#7. Örökkévalók
Nehéz erre a filmre bármit is mondani azon túl, hogy “mehh.” Nyilván nem volt nézhetetlen, voltak benne jó ötletek és gondolatok, a színészi alakításokat is szerettem, Richard Madden például zseniálisan hozta a karaktert. Kifejezetten imádtam a diverzitást is, jó volt megismerni az első meleg, vagy éppen siket szuperhőst. Ráadásul nekem külön nagy élmény volt, hogy a moziban a meleg csók alatt nem volt fujjolás, mert a mostani közegben amit a kormány megteremtett, sajnos erre számítottam.
Viszont tudjátok, van az a mondás, hogy aki nagyot markol, az keveset fog. Na ezt erre a filmre találták ki. Tele van izgalmas és érdekes karakterekkel, de valahogy senki sem tud elég képernyőidőt kapni, mert túl sokan vannak, és emiatt mindenkit csak átszaladunk. A történetvezetés is katyvasz egy kissé, és bár a film végén lévő csavarok jók, valahogy annyira Marvel-idegen volt az egész film. Kár érte.
#6. A fekete özvegy
A Bosszúállók közül Natasha a kedvenc karakterem, szerintem egészen zseniális a nő, Johannson pedig jól hozta a figurát mindig is. Nagyon vártam már az első szóló filmjét, szégyen, hogy ilyen későn kaptuk meg, pláne a Végjáték eseményeit figyelembevéve. Az Amerika Kapitány: Polgárháború után sokkal jobban tudtam volna értékelni a filmet.
Amúgy egy tisztességesen összerakott, leginkább akciópornót idéző film, ahol ki kell kapcsolni az agyad, hogy igazán élvezd, mert annyira akciódús az egész, igazi látványfilm. Ráadásul tele van nagyon jó pillanatokkal, örültem a családi jeleneteknek, a humornak és hát, Yelena nem egyszer ellopta a showt, zseniális a csaj.
#5. Wandavision
Ha nem Marvel sorozatról van szó, tuti elkaszálom az első, de legkésőbb a második rész után, annyira idegesítő volt a start. De nyilván kitartottam, mert Marvel. És most jól tettem, mert a harmadik résztől vált igazán egyedivé és szerethetővé a sorozat.
Hihetetlen, hogy a gyászfeldolgozás témáját milyen ügyesen kreálta meg a Marvel, és mennyi meglepetést és érdekességet tartogatott nekünk ez a sorozat. Nem véletlen, hogy a díjátatószezonban is tényező, mert tényleg izgalmas és egyedi volt, amiről bőven volt mit beszélgetni. Csak kár az első két részért…
#4. Loki
Soha nem tartoztam a nagyobb Loki-rajongók közé, de nyilván maga a karakter nagyon érdekes. A sorozattól nem vártam sokat azon túl, hogy kicsit jobban megismerjem magát a karaktert, és persze szórakoztasson. Mindkettőt maximálisan teljesítette a sorozat, és végig tartott egy kifejezetten erős színvonalat, és kreativitásban, humorban sem volt hiány.
A másik nagy előnye a Lokinak a multiverzumok bevezetése, gondolok itt elsősorban Kangra. Na az a rész tényleg mindent vitt, de a Loki és Sylvie közti dinamikát is imádtam. És igen, most már én is Loki-fan vagyok, hála a sorozatnak.
#3. Sang-Chi és a tíz gyűrű legendája
Úgy szeretem a pozitív meglepetéseket! Én ettől a filmtől nem is vártam sokat, csak azért néztem meg, mert Marvel, amúgy meg egy régi típusú, kínai karatés filmnek tűnt az egész. És igen, némileg az is volt, de aztán sokkal többé vált, egy igazi, hamisítatlan Marvel szupermozit kaptunk, amikben a poénok, az akciók, az érzelmek és az elgondolkodtató jelenetek egyszerre voltak jelen.
Külön kiemelném az apa karakterét, akinek hála kaptunk egy olyan “főgonoszt”, aki valahogy mégsem tűnt annak, ettől pedig maga a film is kapott egy tök jó dinamikát, hiszen amikor a “gonoszt” is meg tudod érteni, és nincs fekete és fehér, még érdekesebbé válnak a dolgok.
#2. Hawkeye
Sorozatok terén kétségkívül a Hawkeye volt a legnagyobb meglepetés. Bár az első része kissé átlagosnak tűnt, de aztán folyamatosan fejlődött, és végül beállt egy nagyon magas színvonalra, amit végig tartott is.
Leginkább a sorozat a színészek közti interakciókkal nyűgözött le. A Kate és Sólyomszem közti tanítvány-mester szál zseniálisan működött, olyan jókat tudtam röhögni időközben rajtuk. A legjobb mégis a Yelena – Kate páros jelenetek lettek, komolyan, adjatok nekik egy saját filmet, köszöntem! Az utóbbi évek legjobb új Marvel-szereplői ez a két karakter, ezt bátran ki merem jelenteni. Alig várom, hogy újra lássam őket. Ó, és külön piros pont a karácsonyi hangulatért.
#1. Pókember: Nincs hazaút
Mit is mondhatnék még, amit az értékelésemből kihagytam? Szerintem ez a legjobb Marvel film, amit valaha láttam. Nyilván amikor újranézem, látni fogom a hibáit, amik talán zavarni is fognak, de ez akkor sem veheti el tőlem azt, hogy mekkora boldogság volt nézni ezt a filmet, és milyen sokat adott nekem 20 évnyi Pókember rajongás után az, ami a vásznon történt. Nem fogok spoilerezni, ha láttad, tudod mire gondolok.
De nyilván nem csak a fanservice miatt szerettem annyira ezt a filmet, hanem mert olyan szépen kezelte végig Tom Holland Pókemberének az útját, és fájdalmasan bemutatta nekünk azt, hogy mit jelent szuperhősnek lenni, és mennyire nehéz a felnőtté válás, milyen sok kínnal és lemondással jár. És mondhatnánk, hogy keserédes volt a film, de remélem, hogy ez csak egy új kezdet a barátságos Pókember részére.
Pókember: Nincs hazaút – Ez volt minden idők legjobb Marvel filmje
