A Ne engedd be az erdőt! az egyik legkülönlegesebb könyv, amit valaha olvastam. És mi teszi azzá? A gyönyörű, szinte éteri nyelvezete. Nehéz szavakkal megfogalmazni, mert annyira nyers, élettel teli, és közben mégis költői az egész könyv, és olyan módon ragadja meg, és ábrázolja az érzelmeket, amikkel eddig még nem is igazán találkoztam az általam olvasott könyvekben.

A történetről nehéz spoilerek nélkül mesélni, de megpróbálom: A bentlakásos iskolában élő Andrew régóta szerelmes a szobatársába, Thomasba. A köztük lévő kapcsolat idilli: Andrew szörnyűséges történeteket ír, Thomas pedig megrajzolja azokat. Ám egy nap ezek a szörnyek életre kelnek, és ha a fiúk nem állítják meg őket, akkor az erdőt átlépve az iskolába is betörnek, ahol emiatt senki sem lesz biztonságban…

Ez a szörnyes felütés nagyon jót tett a könyvnek, és külön imádtam, hogy megkaptuk Andrew szépségesen rettenetes, és Thomas rettenetesen szépséges rajzait is a kötetben. Ez a vadászós téma nagyon klasszul lett kivitelezve, ahogy az a változás is, ami ennek kapcsán a fiúkban lezajlott. Annyira jól épült a kapcsolatuk a teljes kötet során, olyan erős volt köztük a kémia, imádtam erről is olvasni.

Maguk a karakterek is nagyon szerethetőek. Andrew, a kissé félénk, magáért nehezen kiálló srácként könnyen a szívembe férkőzte magát. Eközben pedig a meg nem értett, néha kissé erőszakosnak tűnő, de amúgy kenyérre kenhető művész srácként Thomas az egyik legszerethetőbb könyves álompasi lett, akiről valaha olvastam. A kapcsolatukban igazából egy dolgot sajnáltam, hogy szóba került Andrew részéről az aszexualitás, de úgy éreztem, nem lett eléggé kifejtve.

Bár a történet nagyon csavaros és kacifántos volt, a vége felé csak kapkodtam a fejem, mert vártam a megnyugtató lezárást, ehelyett valami mást kaptam, ami amúgy tök jól passzolt a könyvhöz, és a kötet utolsó ötven oldala maga volt a tökéletesség, de nyilván olvastam volna még tovább. Értem, hogy miért így lett vége, és azt hiszem, ez is kellett ahhoz, hogy azt érezzem, soha nem fogom tudni elfelejteni ezt a történetet.

Értékelés: 10/10

Éterien gyönyörű megfogalmazás, élő és lélegző, nagyon is emberséges karakterek, egy erdő közepén elterülő magániskola és szörnyek, akik arra várnak, hogy felfaljanak… C.G. Drews nem csak izgalmas körítést adott, hanem a kivitelezés is zseniális lett. Köszönöm az élményt!

Hogy tetszik a borító? Imádom! Tök jól passzol a könyvhöz, minél tovább olvasod, annál egyértelműbbé válik, ráadásul vizuálisan is kifejezetten szép.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek, akit nem rettentenek el az LMBTQ kötetek, és szereti a jó könyveket.