Könyvajánló: Haszán Míra – Spicc/pipa

Nagyon szeretem a balettes történeteket, így Haszán Mira regényének sem tudtam ellenállni. Főszereplőnk, a 17 éves Iza a balett intézet növendéke, a nagymamája, Irina Kossuth Díjas balerina, aki a végletekig hajszolja az unokáját. Iza minden álma, hogy megkapja Mária hercegnő szerepét A Diótörőben, és felfigyeljen rá a jóképű iskolatársa, Tomi. Nem is sejti, hogy az álmainak ára van…

Mielőtt konkrétan leírnám a véleményem a kötetről, egy dolgot ki kell emelni. Haszán Mira egy gimnazista lány, aki 16 évesen kezdett el dolgozni a regényén, és jelenleg végzős. Az ő korában én nem tudtam volna egy könyvet sem így megírni, és az, hogy valaki ennyire fiatalon így összerakjon egy regényt, az mindenképpen figyelemreméltó, és úgy érzem, érdemes lesz megjegyezni a fiatal író nevét, mert aki 16 évesen így ír, attól később is olvasni akarok.

A regényben nagyon sok pozitív dolog van. Az első amit kiemelnék, a stílus. Az író ugyanis olvasmányosan ír, bele lehet feledkezni az olvasásba, és ez az, ami sokszor ösztönből jön, amit nehéz megtanulni. Ez tipikusan az a könyv, amit a legjobb együltő helyedben kivégezni, és mivel csak 152 oldal, nem is lehetetlen feladat.

Érződött olvasás során az is, hogy az író mennyi kutatómunkát fektetett bele a történetbe, tényleg utánajárt minden balettos kifejezésnek, a táncjelenetek leírása is gyönyörű lett, még úgy is láttam magam előtt az egészet, hogy akadtak benne olyan balettos kifejezések, amiket nem ismertem. (A könyv hátulján ezek el vannak ám magyarázva).

Amit viszont hiányoltam, az a balettosok életének a hiteles bemutatása. A súly-kérdés előtérbe került, és fontos, hogy erről beszélt az író, Tomi kapcsán nagyon erős volt a megfelelési kényszer, az, hogy az apja lenézi amit csinál, és ez mit okoz a fiúban. Szerintem a férfi balett táncosoknál ez egy alapvetés lehet. De olyan sok minden hiányzott még nekem. Például hol volt a fájdalom? Elég csak elképzelni, hogy valaki lábujjhegyen ugrál, naná, hogy fáj a lába, a karja, a dereka, jegelni kell, szó szerint küzd az álmaiért. Ez itt nekem nagyon hiányzott a hitelességhez.

Iza a főszereplőnk elég furcsa volt nekem. Kedvelni akartam, de nem nagyon ment, pláne azért, ahogy a legjobb barátaival bánt, bár Lolával azért jött némi szimpátia is. Alapvetően inkább csak sajnáltam szegényt, mert a nagyanyja hihetetlen nyomás alá helyezte, Anna és a baráti köre sem kímélte őt, Nadja mesternő és baromi idegesítő lett, és nyilvánvalóan érződött, hogy maga alatt vágja a fát, és nem lesz jó vége annak, amit csinál.

Szerintem nagyon fontos tanulságokra hívta föl a könyv a figyelmet. Az egyik az álmok szerepe az életünkben, hogy van az a pont, amikor talán már érdemes elengedni, mert csak fájdalmat okozhat, és nem szabad mindent feláldoznunk érte. A könyv végén történteket imádtam, szerintem azt mindenkinek érdemes megfogadnia, de ott is kicsit azt éreztem, hogy pár fejezetet azért kaphattunk volna, hogy kicsit jobban megértsük az Iza lelkében dúló viharokat és gondolatokat. Mindenesetre a karakterfejlődése szerintem tiszteletreméltó volt, az író nagyon eltalálta.

Értékelés: 8/10

Szerettem ezt a könyvet, hiába akadt benne pár hiányossága. A balett világa mindig varázslatos, a táncok leírása gyönyörű lett, és szerettem, ahogy fontos témákat boncolgatott benne az író. Az pedig, hogy ezt a könyvet egy gimnazista lány írta, egészen elképesztő. Csak így tovább, és várom az újabb történetet!

Hogy tetszik a borító? Gyönyörű, és rögtön felkelti az ember figyelmét. Ráadásul jól visszaidézi a történetet is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha vonz a balett világa, ha szereted a kisregényeket és a YA történeteket, ne hagyd ki.