Volt már, hogy túl gyorsan pislogtál egymás után, és úgy érezted, hogy „á, most látsz valamit” két pislantás között? Kábé erre az alapötletre épül ez a regény. A pislantások közötti világ ugyanis itt létezik, ide kerülnek azok az elfeledett, vagy éppen elveszett/kihalt dolgok. Például ebben a könyvben fontos szereplő Amelia Earhart, az első pilóta, aki átrepülte az Atlanti óceánt, később pedig eltűnt. De jártunk például a londoni Kristálypalotában, láttuk, hogy ide került a korallzátony, vagy épp a leégett alexandriai könyvtár.

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

A könyvnek két főhőse van, Jake és Marisol, akik unokatestvérek. Ez az első olyan nyár, amikor a szeretett nagymamájuk már nem él, a családjuk pedig szeretné eladni Nana tengerparti otthonát, ahol a gyerekek a nyarakat töltötték. Amikor megtalálják Nana kincses térképét, a két fiatal nekivág, hogy találjanak egy kincset, amivel elég pénzt szerezhetnek ahhoz, hogy a család megtarthassa a házat. Egy kulcs, és némi fortély során viszont akaratukon kívül a pislantások közötti világban kötnek ki, ahonnan csak kalandos úton juthatnak haza.

Egy tipikus kalandregényről van szó, amiben a gyerekek bejárják ezt a különleges világot, új történelmi alakokkal ismerkednek meg, régen kihalt állatokkal barátkoznak, például Sydneyvel, az erszényes farkassal, aki amúgy halálcuki állatka, és segít nekik az útjukon. Maga a világ tényleg nagyon érdekes volt. Úgy éreztem szórakozva tanulok és ismerek meg elveszett embereket, városokat vagy éppen állatokat, ráadásul végig tényleg kalandos volt a kötet, nem vált egy pillanatra sem unalmassá.

Ami viszont nagyon zavart, az alapfelütés. Két tizenhárom éves gyerek idecsöppen egy idegen világba, a kurátorok pedig, akik nagy alapossággal feljegyeznek a könyveikbe mindent, ami itt történik, és mindenre van hatvankettő űrlapjuk, ezeket a gyerekeket bízzák meg azzal, hogy megkeressenek egy nagyon fontos könyvet, amit ellopott egy csávó, és amit ha használ, megsemmisülhet a teljes világuk. Értsd: egy rakat hivatalnok két kiskorúra bízza a veszélyes munka elvégzését, akik öt perce sincsenek ebben a világban, semmiről se tudják hol van, pénzt is alig adnak nekik, infókat se igazán. Minderre a magyarázat egyébként az, hogy a főnökük megharagudna rájuk a könyv eltűnése miatt, de persze a gyerekek siessenek, mert mindkét világ szó szerint megsemmisülhet, plusz minél többet marad a pislantások közötti világban a két gyerek, annál több emléküket felejtik el. Agyamat eldobtam.

Értem én, hogy egy ilyen kötetnél a gyerekeknek kell megoldaniuk a helyzetet, hogy nekik kell megismerni ezt a világot, az ő szemükön át kell mindenre rácsodálkoznunk. Csak amikor ennyire gáz és hiteltelen az alapfelvetés, akkor azért csak pislog az ember, hogy azért vegyük már annyira komolyan az írást, hogy sziklaszilárd alapot teremtünk arra, hogy miért csak ez a két gyerek találhatja meg a tolvajt. Mondhatták volna például a kurátorok azt, hogy „hé, Marisol, neked van egy különleges képességed, és megtalálod azt, ami elveszett, ezért csak te mehetsz, de nyugi, megadunk mindent, amire szükségetek lehet…” Tényleg csak pislogtam, és nem jó értelemben a könyv elején emiatt.

A világ mellett viszont a két főszereplő is szerethetővé tette a könyvet. Érdekes volt, ahogy mindketten máshogy álltak a felejtéshez. Marisol nem akart változást, minden emlékéhez ragaszkodott, míg Jake, aki állandóan költözésben van az anyja munkája miatt, inkább elengedte volna a fájó emlékeket és búcsúzásokat. A regényben az ő személyiségfejlődésük is volt a lényeg, hogy Jake rájöjjön, ha nincs rossz, nem értékelhetjük a jót, Marisolnak pedig meg kellett tanulnia hinnie önmagában, és elengedni dolgokat, akkor is, ha fáj. Ha ezt a két utat nézem, akkor emelem a kalapom, mert karakterek szintjén nagyon klassz meglepetéseket okozott a könyv.

Értékelés: 7/10

Kellemes és szórakoztató olvasmány volt a Pislantások közötti világ, amit az érdekes szereplői, a klassz kalandok és a szuper világ tett felejthetetlenné. Pár logikai baki azért zavart, és erőszakosnak éreztem, ahogy a gyerekek a középpontba lettek állítva a kurátorok által, de alapvetően nem bánom, hogy elolvastam ezt a könyvet.

Egyébként bár első rész, de teljesen lezárt történet, egy boldog végkifejlettel.

Hogy tetszik a borító? Imádom! Be kell valljam, elsősorban ez vett rá az olvasásra, mert elképesztően szép.

Kinek ajánlom elolvasásra? Leginkább a Percy Jackson sorozat rajongói azok, akik szerintem a leginkább beleszerethetnek ebbe a történetbe.

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *