Ha csak egy mondattal kéne bemutatnom ezt a történetet, ezt mondanám: Ez a meglepetések könyve. Ezt úgy a legjobb olvasni, ha minél kevesebbet tudsz róla, mert úgy ütnek igazán nagyot a fordulatok és a csavarok. Olvasóként ugyanisnyolcvankétszer kapsz a szívedhez, mert olyan bombákat dob be, amikre nem is számítottál volna. Velem legalábbis ez történt, és ezért szerettem bele igazán a könyvbe.

A történet főszereplője Andra, aki ezer év hibernálás után ébred fel egy teljesen új bolygón. A telepesek, akikkel együtt jött, viszont már rég halottak, és cirka kilencszáz évvel aludt többet, mint a társai. Miután feléled, Istennőnek hiszik őt, és a bolygón élő emberek nem is túl civilizáltak, a levegőben lévő nanorobotokat mágiának, a megmaradt robotokat pedig angyaloknak nézik. Andrának így kell túlélnie, és bár Istennőnek hiszik, és akként is bánnak vele, nincsenek különleges képességei, így amikor a palotába kerül, és a király megbuktatására irányuló összeesküvés kereszttüzében találja magát, a túlélése sem válik egyszerűvé.

No próbáltam nem túl spoileresen megfogalmazni a történet leírást, de ez tényleg csak a sztori eleje. Ami a meglepetések és a csavarok mellett eladta nekem ezt a könyvet, azok a karakterek és az ő élethelyzetük. Eleve nagyon izgalmas volt ez a disztópikus környezet, ahogy ebben a világban szó szerint keveredett a múlt és a jövő. Andrát pedig nagyon megszerettem, mert bár egy rohadt nehéz élethelyzetbe került, de helytállt, és olvasóként is teljesen átéreztem, hogy milyen lehet egy ilyen világban élni, ekkora felelősséggel és kulturális sokkok közepette.

Ami a többi szereplőt illeti, hát wow! A királyi családot ismertük meg talán leginkább: Zhade-et, a férfi főszereplőt, aki jog szerint a király kéne, hogy legyen, de mivel házasságon kívül született, így a testvére, Maret uralkodik, aki pedig a gonosz anyja bábja csupán. Nagyon jól prezentálta az író a két testvér kapcsolatát, ahogy régi barátokból kábé halálos ellenségekké váltak. Maret karaktere külön izgalmas volt, olyan jól emlékeztetett Mavenre a Vörös királynőből, és ezt pozitívumként írom.

Zhade, mint férfi főszereplő nekem igazi szerelem volt. Ő az a karizmatikus, vonzó srác, akiben tudod, hogy nem bízhatsz meg. Akiről tudod, hogy mindig tervez valamit, hogy az se feltétlenül igaz, amit kérdez, de közben annyira magával ragadó, annyira imádnivaló, hogy ezeket próbálod az agyad hátsó szegletébe küldeni. Nem is csodálkoztam azon, hogy Andra sem tudott ellenállni, és a kapcsolatuk kibontakozását imádtam végigélni. A Zhade múltjában lévő titkok pedig wow, nagyon izgalmasak lettek.

Értékelés: 9/10

Imádtam ezt a könyvet! Imádtam, mert jók voltak a szereplői, izgalmas élethelyzetben voltunk, és bár sci-fi elemekkel szőtte át az író, mégsem érződött annak, számomra legalábbis a disztópiához közelített, azokat pedig imádom. De ami miatt a legjobban beleszerettem, azok a meglepetések, nem egyszer bámultam magam elé tátott szájjal, és ez nagyon is jól esett.

Akkora függővége volt amúgy a könyvnek, hogy sírni fogok, ha nem jelenik meg itthon a folytatás. Annál is inkább, mert duológiáról van szó, tehát nagyon bízom benne, hogy a Maxim kiadó nem hagy minket cserben.

Hogy tetszik a borító? Meh. Azaz nem utálom, mert vannak jó elemek rajta és érdekes a szereplő póza, de annyira diszharmónikusak a színei együtt, és Andra arckifejezése is annyira furi, hogy nem is szerelem ez a borító.

Kinek ajánlom elolvaásra? Ha szeretted a Vörös királynő sorozatot, akkor ezt semmiképpen se hagyd ki! Szerintem legalább annyira fog tetszeni 🙂