Tudom, itthon (is) rengetegen utálják a filmes borítókat, gyakori is a panasz, hogy “filmes plakátra cserélik a szép borítót“. Ami engem illet, én szeretem a filmes borítókat, pláne akkor, ha egy-egy kedvenc színészem szerepel rajta
Akadnak viszont olyan esetek is, amikor szerintem jobban jártunk a filmes borítóval, mint a magyar eredetivel. Nyolc ilyet gyűjtöttem egybe, legközelebb pedig megnézzük a sötét oldalt, avagy olyan filmes borítókat, amik gyengébbek az eredetinél.
Andrzej Sapkowski: Vaják 1. Az utolsó kívánság
Azt hiszem nem nyúlok mellé, ha azt mondom, hogy A Vaják Gabo Kiadós borítói nem lettek a legszebbek… Titkos Péter munkái nyilván visszaadják a könyv hangulatát, de az ember ábrázolás (szerintem) finoman szólva is problémás. Ellenben a filmes borító szerintem tök jól mutat, és nem csak Herny Cavill miatt.
Gayle Forman: Ha maradnék
A Ha maradnék három kiadásban is megjelent magyarul, a második magyar borító se valami jó, na de ez az első magyar tényleg nagyon gyenge. A színek, a tipográfia, az irányjelző ikon… A filmes borító is kicsit kaotitkus ezzel a sok kisképpel, de alapvetően ötletes, pláne a főszereplő arcának az elhelyezése, és a tipográfia is kellemes.
James Dashner: Halálkúra
Az Útvesztő sorozatnak szerintem egész jó magyar borítói voltak, ez alól a Halálkúra sem kivétel. Kellően sejtelmesek, nem mutatnak sokat, de figyelemfelkeltőek. Ez a filmes borító viszont szerinem tök ügyes, a színei nagyon klasszak, jó így látni egymás mellett a szereplőket (helló, Dylan), és imádom lent a városképet.
Julia Quinn: A herceg és én
Ha A herceg és én eredeti magyar borítójára nézek, száz százalék, hogy nem akarnám elolvasni. Ez a színvilág számomra nagyon taszító, ahogy az a ló is tök furán mutat. Ellenben a filmes borító szerintem még a Netflix plecsni dacára is gyönyörű, az orgonákat a sarokban külön imádom.
Mark Helprin: Téli mese
A Téli mese eredeti magyar borítója a no comment kategória, elég csak ránézni… Persze a védelmére legyen mondva, 1989-ben készült. A filmes borító viszont gyönyörű. Tök jó pillanatot ragad meg, imádom, hogy a hídról “nézhetem” a párost, és persze a kirajzolódó párost, és a cím kiírását is imádom. Ez nevezem igazán minőségi cserének.
Nicola Yoon: Minden, minden
A Minden, minden eredeti magyar borítója szerintem egészen cuki. Szeretem a színeit, ötletes az egész. Viszont a filmes borító annyira jól elkapta a történet hangulatát, lehetetlen nem imádni. Az, ahogy elválasztja a főszereplőket egymástól az ablaküveg, Maddy arcának a visszavetülése az ablakon, ahogy egymásra néznek, a cím mögötti kiírás… Maga a tökély ez a filmes borító.
Richelle Mead: Vámpírakadémia
A Vámpírakadémia az egyik legjobb sorozat, amit valaha olvastam. Sajnos itthon nem sokan ismerik, vélhetően az egészen ronda magyar borítók miatt se mertek belevágni. Most, hogy jön a tv-sorozat a Peacockra remélem többen beleszeretnek majd. Készült ám egy film is a könyvből, és szerintem az a filmes borító nem volt rossz, noha a rózsaszín erőltetését nem igazán értem, de az eredeti magyarnál még így is jobb.
Sara Shepard: Pretty Little Liars – Hazug csajok társasága
Biztos vagyok benne, hogy anno az Ulpiusnál a magyar borító miatt bukott meg a Pretty Little Liars sorozat. Az a sárga háttér eszméletlenül rikító, és ez a barbis vonulat is kellemetlen. Oké, tegyük hozzá, az eredeti amerikai kiadás borítóját vették át. A filmes borító viszont szerintem zseniális, pláne az ikonikus “psszt” mozzanat miatt.
