Könyvkritika: Penelope Ward – My Skylar: Drága Skylar

Bár a Jake megadja magát nem a kedvenc Ward regényem, de már ott nagyon szimpatikus volt Skylar és Mitch karaktere, így alig vártam, hogy az önálló történetüket is olvashassam. Sajnos azt kell mondjam, ez se lett kedvenc, de akadtak olyan pillanatai, ami miatt abszolút nem bánom, hogy elolvastam.

A könyv érdekessége, hogy több zsánert vegyít. Az eleje egy cuki middle grade történet két gyerekről, aki összebarátkozik, és így segítik át egymást a nehézségeken. A közepe egy Young Adult történet, amiben a rákos Skylart segíti át Mitch élete legnehezebb szakaszán, aztán van egy újabb ugrás, amikor már 25 év körüliek, és az egy tipikusan New Adult második esély románc, amiben próbálnak összejönni a szereplők.

A könyv eleje nagyon tetszett. Érdekes volt látni, hogy miként töri fel Skylar a zárkózott Mitchell páncélját, hogyan alakul ki a barátságuk. A szívem tört össze attól, hogy Mitch mennyire szenved az édesapja és a válás miatt, és Skylar számára is milyen sokat jelentett a fiú barátsága.

A YA-rész volt az, ami összetöri az ember szívét. Rákos történetet mindig nehéz olvasni, és különösen para, ha annyira szimpatikus és imádnivaló lány küzd meg a kórral, mint Skylar. Ward szerencsére nem köntörfalazott, teljesen átjött az, hogy mennyire nehéz is a rák, milyen traumákkal, nehézségekkel, fájdalmakkal és kínnal jár. Több olyan pontja is volt a történetnek, ahol a bőgés kerülgetett, mert úgy sajnáltam Skylart, de egyben csodáltam is őt az erejéért.

Külön fontos volt, hogy kaptunk Mitch nézőpontot, így átjött az is, hogy nem csak a rákos félnek nehéz egy ilyen szituációban, hanem annak is, aki a szerelme mellett áll. Mitch szenvedése is nagyon megviselt érzelmileg, hiszen ez a szerencsétlen srác annyira szerette a lányt, és olyan nehéz az, ha nem tudod elvenni annak a fájdalmát, akit szeretsz. A jelenet, amikor Mitch elment a fodrászhoz, és amikor átölelte Skylart és a lány apja rájuk nyitott, annyira gyönyörű volt.

Igazából a YA-rész volt az, ami a lehető legszebb, legjobb része volt a történetnek. Keserédes, persze, de olyan jól átjött minden, amit az ember egy rákos-romantikus történettől vár, bármennyire is hülyén hangozzék a “rákos-romantikus” kifejezés. A szereplők imádnivalóak voltak, egyszerre csaltak ezek az oldalak mosolyt az arcomra, törték össze a szívem, vagy éppen fakasztottak könnyekre. Érzelmi hullámvasút volt a javából.

A komoly gondok a NA-részeknél jöttek elő. Az író érezhetően nem tudta elengedni a karaktereit és ez itt most gond. Kitalált ugyanis egy bonyodalmat: Skylar megkapja a hírt, hogy nagy eséllyel nem lehet gyereke. Értem, hogy ez törés lehet egy fiatal lány életében, de könyörgöm, annyi lehetőség van, mint a béranyaság például, egyszerűen nem fogtam fel, hogy egy ilyen miatt miért kell eldobni magadtól életed szerelmét.

De a tragikus rész csak az újabb időugrás után jött, ami lefedte majdnem a könyv harmadát. Itt Skylar már egy pasival él együtt, akit nem szeret, és Ward elvárta, hogy olvasóként egy pillanatig is izgaljak azon, hogy összejönnek-e a főhősök. Mármint, most komolyan… Igen, kaptunk itt is sok szép jelenetet, és jó volt azért belelátni abba, ahogy felnőttként rátalálnak a saját világukra.

És jött egy olyan mellékszereplő a NA-részlegben, akit nem lehetett nem imádni, aki annyira édes volt a maga nemében, hogy az valami hihetetlen. És igen, ebben a szituációban Mitchet és Skylart is pont így képzeltem el. Csak olyan tétnélkülinek érződött az egész, hogy ha az írótól megkapjuk epilógus formában húsz oldalban azt, hogy miként élnek ők 5 év múlva, mondjuk Nina és Jake esküvőjén, akkor sokkal egységesebb, izgalmasabb és jobb lett volna a teljes könyv. Így viszont a harmada csak… meh, unalmas, gyenge lett pár erősebb jelenettel megspékelve.

Értékelés:  7/10

Kicsit csalódott vagyok, mert kaptunk egy nagyon jó felütés, hátborzongatóan jó fejezeteket, aztán az író a kötet utolsó harmadával valahogy átment unalmasba, amit csak az új mellékszereplő, és egy-egy romantikus részlet dobott fel igazán. Ezzel együtt nem bántam meg, hogy elolvastam, sok pozitívumot adott a kötet.

Hogy tetszik a borító? Meh. Se nem jó, se nem rossz, semmi extra.

Kinek ajánlom elolvasásra? Leginkább azoknak, akik a karakterközpontú romantikus történetekért rajonganak. És persze Ward olvasóinak.