Az ilyen könyvek után érzem azt, hogy igen, érdemes volt félretenni a prekoncepcióimat, és esélyt adni a történetnek. Mert ahogy elolvastam a fülszövegét, olyan átlagos disztópiának tűnt. Bármennyire is szeretem a műfajt, kezdtem telítődni, így úgy voltam vele, ezt most nyugodtan hanyagolhatom. Egy hang viszont azt suttogta, ne tegyem, olvassam el. Milyen igaza volt!

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

Az ékkő egy kőkemény disztópia, leginkább Az éhezők viadala és az Örökké a tiéd szerelemgyermekeként tudnám leírni, némi Párválasztó ráhatással. A történet szerint az óceán elöntötte a világot, de van egy túlélő sziget, ahol az emberiséget öt körletre osztották. A legszélső, legszegényebb körlet a Láp, ahol egyes lányok különleges képességekre, mágiára tesznek szert. Őket elválasztják a családjuktól és egy központba viszik, hogy amint elég idősek lehessenek, eladják a belső kör béranyáinak – itt helyettes a nevük. Az eladást pedig szó szerint kell érteni: licitálni lehet a lányokra, és aztán úgy bánnak velük, mintha nem is lennének emberek. Megszűnnek annak lenni – legalábbis a tulajdonosaik szemében.

A főhősünk Violet, aki majdnem a legmagasabb, a 197-es számot kapja az aukción. Az egyik legbefolyásosabb családhoz kerül. A gazdag családok mind tepernek, hogy mielőbb megszülethessen a helyettes gyermeke, mert közeleg a királyi család kisbabájának az eljegyzése, és mindenki a hatalomra vágyik. A sztori kábé ennyivel leírható, de sokkal több rejlik benne, mint ami elsőre kitűnik. Tele van remek politikai felhanggal, csatározásokkal, aminek a központi eleme a hatalom elnyerése. Violet „gazdája”, a Rózsa úrnője a regény egyik legérdekesebb karaktere. Nála sosem lehet tudni, hogy most éppen jó, vagy rossz, állandóan változik a megítélése, mert mindig másként cselekszik. Szerettem, hogy nem tudtam kiismerni a nőt, hogy mindig tartogatott valami újat.

A helyettesek életéről egyszerűen szörnyű volt olvasni. Szó szerint elveszítik a nevüket is, és azon a számon hívják, amit az aukcióra kaptak. Minél magasabb, annál jobb. Átélni a regényben Violet szenvedését fájdalmas volt, az írónő nagyon jól megfogta a karaktert, jól átjött a lány fájdalma, a megannyi megaláztatás, amin át kellett esnie a különleges képessége miatt. A regény legdurvább pontja talán az volt, amikor szó szerint pórázon vezették az úrnők a helyetteseiket, hogy ezzel is megalázzák őket, és egyben biztosítsák, hogy ki az úr(nő) a háznál. Ezzel szemben viszont láthattuk, hogy Violet legjobb barátnőjének még rosszabb a sora, na az ottani szenvedéseket még „külső szemlélőként” is borzalmas volt átélni, regényben szerintem képtelen lennék elolvasni, annyira megviselne lelkileg.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

Mindenesetre Violetnek is bőven kijutott a rosszból. Nagyon jól érzékeltette az írónő, hogy a lány bár első pillanatra ellágyul a szép holmitól és a luxustól, ami éri, hiszen gyönyörű ruhákba öltöztetik, látszólag jól bánnak vele, de mindez csak a látszat. Mert az úrihölgyek mindenben versengenek: kinek a helyettese szebb, kié tehetségesebb, ki esik hamarabb teherbe… Ami a luxust illeti, amikor visszatért Violet egy napra a családjához, szinte belehaltam a szomorúságba, akárcsak a lány. Tökéletesen átadták azok a jelenetek a családi lét fontosságát, és a tényt, miszerint a pénz önmagában nem boldogít, a családi szeretet teszi teljessé az életünket.

Akadt egy zseniális romantikus szálunk is, amit egyszerűen imádtam. Az úri társaság ugyanis nem csak lányokat vásárol, hanem bizony dögös fiúkat is, akik kísérőként szolgálnak a gazdag úrileányok számára, megtanítják őket táncolni, egy fiúval beszélgetni, és társai. Ash is egy ilyen escort, akinek fizetnek a szolgálataiért, és naná, hogy abba esetenként a szex is beletartozik. YA regényben nagyon durván ütős, hogy a szerelmi szál egyik résztvevője egy kábé prosti. Persze, árnyalták a karaktert, ki nem találnátok, miért csinálja (igen, van egy beteg kishúga, akinek gyógyszerre kell a pénz). A bődületes klisé ellenére mégis működött a romantikus szál, drukkoltam nekik, édesek voltak a jeleneteik, és egyben becsültem az írónőt, hogy végre szakítottak az általános lovag képével, és kaptunk egy érdekesebb karaktert.

A könyvben fontos szerepet kapott még a mágia is. Az úrinők ugyanis nem tudnak szülni, de a lápról származó helyettesek igen, ezért ők a béranyák, és még különleges képességeik is vannak, például az átalakító mágia segítségével kell még szebbé, gyönyörűbbé tenni a gyermeket már a méhükben. De a mágiának ára van, sokszor fájdalmat, vérzést okoz, de mindez nem számít az úrinőknek. A mágiának jelentősége volt a kötetben, érzésem szerint a folytatásban még fontosabb lesz, de idegenül hatott olvasás közben. Egyszerűen nem örültem a jelenlétének, olyan volt, mintha a húslevesbe beletenne valaki egy egzotikus zöldséget. Lehet, hogy finom együtt, talán önmagában is jó, de akkor sem passzol az oda, a zsigereidben érzed. Itt is így voltam vele. Nem éreztem odavalónak, egy kemény disztópiában ne legyen varázslat, mert attól valami mássá válik. Legalábbis, szerintem.

Értékelés: 8/10

Egy-két apróbb hibától eltekintve nagyon élveztem a regény olvasását, rekord gyorsasággal a végére is értem. A függővég brutális, őszintén bízom benne, hogy a Maxim kiadó hamar elhozza a folytatást.

Hogy tetszik a borító? Ha csak ránézek, azt látom, hogy szép. Tetszik. De van ám egy originál borító, ami még szebb. Annyira sajnálom, hogy végül nem azt választotta a kiadó. Persze, így se rossz, csak hát, van szebb verzió is.

Kinek ajánlom elolvasásra? A disztópiák szerelmeseinek mindenképpen. A műfajon belül is kimagasló, érdemes elolvasni.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *