Könyvkritika: Lois Duncan – Locked in Time: Időbe zárva

Annyira örülök, hogy a Könyvmolyképző a szárnyai alá vette Lois Duncan könyveit, és sorra érkeznek az írónő kötetei. A Sötét folyosók és most, az Időbe zárva után kijelenthetem, a rajongója lettem Duncan történeteinek. Imádom, hogy ilyen kis rövidek, tele vannak feszültséggel, izgalommal, és ez az ódon hatás is annyira jót tesz nekik. Jó érzés néha ennyire egyedi történetet olvasni.

Az Időbe zárva hősnője Nore, aki a nyári szünetre Árnyasligetbe, egy régi birtokra érkezik, ahol az apja él az új, meglepően csinos és fiatal feleségével, Lisette-tel, és a nő két gyerekével. Gabe vele egykorú helyes srác, akivel hamar kialakul a kémia, és ott van a tizenhárom éves Josie, egy kedves kamaszlány. Nore még mindig gyászolja édesanyja halálát, de próbál nyitni az új családja felé, aztán lassan rá kell döbbennie, valami nem stimmel a Berge-családdal…

A Berge-család titka baromi nagy spoiler, mindent megteszek, hogy még csak ne is utaljak rá. De el kell mondjam, imádtam az ötletet, azt is, hogy Lisette miért teszi azt, amit. Duncan elérte számomra a kötet végére azt, hogy itt nem gonosz és jó embereket láttam, hanem csak embereket, akiknek néha rossz dolgot tenniük ahhoz, hogy megvédhessék azokat, akiket a legjobban szeretnek. És azért ez – figyelembe véve a titkot – nem volt egyszerű Duncannek kiviteleznie, de végül megoldotta.

A mellékszereplők közül számomra Josie volt a favorit. Annyira sajnáltam szegény lányt, Duncan pedig baromi jól lefestette azt, hogy érez egy kiskamasz, mennyire nehéz, ha a tested változni kezd, és megrekedsz egy életszakaszban, amikor érzelmileg és testileg már nem vagy gyerek, de még felnőtt sem igazán. Mindez tök jól átjött az anya-lánya kapcsolat ábrázolásában, Josie reménytelen szerelembe esésein no és a lány későbbi döntésein. Rég olvastam ennyire erős mellékszereplőről, már csak Josie miatt is mindenképpen élmény volt. 

A kötet nagy erőssége, hogy végig tele van feszültséggel és persze némi természetfelettivel. Mert az oké, hogy Nore hamar felfedezte, hogy itt van valami, de az út, amíg eljutunk a megoldásig baromi izgalmas lett. A nyomozgatások, a Nore által megéltek és persze a természetfeletti kapcsolata a realizmussal baromi jól lett ábrázolva, ahogy annak a fájdalma is, hogy milyen az, ha még a saját apánk sem hisz nekünk, és mennyire frusztráló tud lenni, ha szó szerint egymagunk maradunk a világ ellen.

Amit még imádtam a kötetben, azok a morális dilemmák, és ahogy az írónő azt kezelte. Mindez persze összefügg a Berge-család titkával, mert lehetetlen nem elgondolkodni a miérteken, azon, hogy mennyire lehet így boldog életet élni, és nem-e döntött jól a legidősebb fivér, Louis, amikor úgy döntött, számára itt a vég. Szeretem, amikor egy könyv elgondolkodtat, itt pedig ez baromi erősen megtörtént. 

Ó, és majd elfelejtettem. Kaptunk egy romantikus szálat is a könyvben. Nem volt rossz, sőt, szerettem a lassúságát, és azt, hogy Gabe és Nore között milyen édes a kémia. Külön bejött, hogy már az elején lehetett érezni a baljós sejtelmeket, ez pedig csak még egyedibbé tette a dolgot. De azért szögezzük le, ez nem egy romantikus könyv 🙂

Értékelés: 9/10

Az Időbe zárva egy baromi izgalmas regény, ami odatapad az ember kezéhez. Nagyon élveztem az olvasást, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan az írónő többi könyvére is rávetem magam.

Hogy tetszik a borító? Nekem nagyon bejön a sötét színvilág, az óra szerepe, a modell is nagyon Lisette, ráadásul ezek a baljós árnyak is nagyon izgalmassá teszik a borítót.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Na jó, arra készüljetek fel, hogy a kötet eredetije 1985-ben íródott, és bár Duncan modernizálta még a halála előtt, azért nyilván érződik rajta, hogy nem a mai kor szülötte a kötet. Viszont megvan az egésznek a maga bája, olyan kis különleges ettől is a kötet, no és az írásmód.