Nem is tudom éreztem-e már valaha, hogy egy könyv ennyire felhúzott volna. És ne értsétek félre, ez most jó-értelemben történt felhúzás volt, mert ez a regény csillagos ötös, minden egyes sora arany, az író pedig vérprofi munkát végzett. Csak amiről mesélt, na attól szorult ökölbe a kezem.

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *

A főszerepben három fiatal lány áll, akik egy kisvárosi gimnáziumban tanulnak, ahol tombol a szexizmus. A prédikátor lánya, Grace nemrég érkezett a kisvárosba, és megtudja, hogy a szobájában korábban egy Lucy nevű lány lakott, akit a suli sztár-focistái megerőszakoltak, feljelentette őket, de nem hittek nekik, ezért Lucy menekült el a városból.

Amikor Grace megtudja, hogy mi történt a lánnyal, felbőszíti a helyzet, és két új barátnőjével együtt úgy dönt, létrehoznak egy anonim lányokból álló csoportot, hogy változtassanak a szexizmuson. A szórólapjaik hatására például szex bojkottot hirdetnek a lányok, nem hajlandóak lefeküdni a pasijukkal, de a csoport egyre nyíltabban kiáll az erőszaktevő-sportolók ellen is, amivel kivívják az igazgatónő, a polgármester és a rendőrfőnök haragját is, különösen amikor a három fős szervezet egyre gyarapszik, és már nyíltan vádolják a sztárfocistákat az erőszak tényével.

Az alaptörténet saccperkábé ennyi, de ennél sokkal többről szólt ez a könyv. Megmutatta például azt, hogy a nepotizmus mennyire mélyen tud gyökerezni egy kisvárosban. A sportolókat például azért nem büntették meg, mert a szüleik jóban vannak a rendőrfőnökkel, a polgármesterrel, az igazgatóval, hiszen anno ők is ugyanabban az iskolában tanultak… A legjobban az igazgatónőt rühelltem, mert annyira mélyre süllyedt, egy ponton például úgy akart szóra bírni egy lányt a csoportról, hogy azt kamuzta az anyjának, hogy a lány drogozik. De persze a rendőrfőnök is extrán undorító volt.

Sok-sok apróság volt, ami miatt ez a könyv igazán működni tudott. A három főszereplőnk nézőpontja mellé időnként megmutatták egy-egy lány életét is, és ezek a fejezetek sokszor szorították satuba a szívem. De az is, amikor kiderült, hogy mennyi lány élt át ilyen-olyan módon szexuális erőszakot, és ezt mennyire nehéz feldolgozni, továbblépni, túlélni. Mindezt az író érzékletesen ábrázolta, ezek miatt szorult ökölbe nagyon a kezem. És ezzel olvasásnál ti is így lesztek, de ez ne tartson titeket vissza!

Fontos kiemelni, hogy maga a könyv abszolút nem férfigyűlölő, sőt, olyan lányokat is megmutattak, akik szeretik a szexet, és élvezik, illetve olyan kedves srácokat is, akik kiállnak az ügy mellett, és akik a tetteikkel is bizonyítják mindezt. Akár úgy is, hogy a sportolók megverik őket. Ennek pedig külön örültem, mert hiszem, hogy csak úgy lehet szebb és jobb a világunk, ha nem csak a lányok küzdenek az egyenlőségért, hanem a fiúk is.

A regény a három főszereplője miatt is emlékezetes marad számomra. Grace-nél nagyon szerettem az utat, ahogy a félénk, visszahúzódó lányból szépen-lassan elkezdett változni. Az anyjával való kapcsolata zseniális lett, ami pedig a romantikus életét illeti, nem egyszer olvadoztam a könyv vége felé, az elején pedig teljesen megértem, hogy mit miért tett, és szerintem ez így volt jó.

Rosina lett a kedvencem. A mexikói származású lány sorsa nem volt egyszerű, a nagy családja teljesen kihasználja, ő a bébiszitter, a pincérnő az étteremben, ráadásul még leszbikus is, ami az egyik nagy titka. Szeretne énekesnő lenni, imádja a rockot, és amennyire nagy a szája, annyira bizonytalan önmagában. Nála leginkább azt szerettem, ahogy megmutatta, milyen igazságtalan társadalmi nyomás helyeződik a lányokra, hogy eszükbe se jutott az idősebb srácra rásózzni a gyerek felvigyázást, és sose volt elég az, amit Rosina tett. A szívem szakadt meg miatta, de akadtak csodaszép pillanatok is, és nem csak romantikus téren.

Erin volt a harmadik hősnőnk, ő egy asperger szindrómás lány, súlyos titokkal. Regényben ritkán olvasni az aspergerről, de itt nagyon szépen megmutatták mit is jelent együtt élni ezzel. Az anya reakciói olyan erősek voltak, és külön szerettem a kutyussal való üzenetet is, hogy hiába bukott ki Spot a „kutya-nevelő” suliból, akkor is mennyit segített Erinnek. Az itteni romantikus szál is extrán-édes lett ám.

Értékelés: 10/10

Az egyik legjobb könyv, amit 2021-ben olvastam! Hitelesen, érthetően mesél a szexizmusról, a nemi erőszakról, a lányok közti barátságról, a nepotizmusról, és arról a csodáról, amit az emberek véghez vihetnek, ha összefognak és kitartanak a céljaik mellett. Ráadásul emellett felejthetetlen romantikus szálakat is kaptunk a főszereplőknek hála.

Hogy tetszik a borító? Szerintem elképesztően gyönyörű. Imádom a színeit, a virág motívumot, a cím betűtípusát. Egyszerűen tökéletes.

Kinek ajánlom elolvasásra? Minden egyes embernek. Az ilyen könyveket kéne kötelezővé tenni az iskolákban.

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *