Be kell valljam, nagyon hálás vagyok ennek a filmnek, mert ennek hatására olvastam el az alapjául szolgáló könyvet, ami nagy kedvenc lett. És milyen lett végül a film? Kicsit úgy érzem, hogy nem ért fel a könyv élményéhez, de azért olyan rossznak sem titulálnám.

A hősnőnk Emma, egy fiatal lány, aki egy elrontott munkamegbeszélés után részegen száll repülőgépre, a gép pedig turbulenciába kerül, Emma pedig idegességében az összes kínos titkát elmondja a mellette ülő helyes pasinak. Akiről aztán kiderül, hogy annak a cégnek az alapítója, ahol Emma dolgozik…

A könyv egyik legnagyobb ereje a szememben a humora volt, sírva röhögtem nem egy jeleneten. Szerencsére ezt a film is szállította, rengeteg mosolygós pillanatot okozott, és nem egy olyan jelenete akadt, amit többször is látnom kellett, mert annyira jól megragadta a hangulatot. Mint amikor Emma az exének magyarázta, hogy miért rossz a nyalási technikája és a munkatársok ott undorkodott a liftben. De ez csak a jéghegy csúcsa, humor terén nagyon erős, és nem alpári hangulatot árasztott a film.

Ami itt döntő volt, hogy mennyire lesz erős a casting. Ami engem illet, én teljesen elégedett vagyok a főszereplőkkel. Alexandra Daddario nagyon jól hozta Emma naív, ártatlan karakterét, és külön szerettem, hogy mennyire jól megjelenítették „az átlaglányt” a képernyőn, akinek nem kellenek hű, de sikkes ruhák vagy rengeteg smink ahhoz, hogy bájos lehessen. Tyler Hoechlin is ügyes volt a titokzatos és szexi pasi karakterében, és kezdem azt hinni senki sem tud olyan szexin mosolyogni, mint ő. Szerencsére a kémia is erős volt kettejük között.

Bár olvasás során is erősen átjött számomra a munkahelyi bullying, amivel szegény Emmát szivatják, a filmben ez még erősebb volt. Nem is a nagyjelenetre gondolok a tv-interjú alatt, bár kétségkívül az is odavert, hanem egy korábbi jelenetre, ahol szegény Emmát csicskáztatja az egyik vele egyszinten lévő kollégája. (Na meg azok a szemét beszólások, grrr)

Ezt a szálat Sophie Kinsella nagyon erősen megragadta a könyvben, és jól végigvitte azt, ahogyan Emma felülemelkedik a munkatársain és szembeszáll velük. A filmben ez kevésbé erősen jött át, a lezárás sem hozta azt, amit a felvezetéstől elvártam volna. Ezzel együtt nagyon szíven ütött, hogy Emma kisfőnöke, Laverne Cox karaktere arról az igazságtalanságról beszélt, hogy nőként mennyivel nehezebb boldogulni a szakmai életben 🙁

A sok változtatás a könyvhöz képest azért sok helyen beütött a filmnek. Egyszerűen Emma személyiségfejlődése nem jött át olyan erősen, hiszen míg a könyvben nem csak a munkatársai, hanem a családja miatt is „fel kellett nőnie„, addig a filmben sokkal kevesebb akadályt kellett legyűrnie, és nem ment át annyira erős személyiségfejlődésen a karakter. Persze akadtak jó pillanatok itt is, imádtam, mikor kiállt magáért akár a munkában, akár Jackkel szemben. Csak kicsit elszomorít az, hogy tudom hová fejleszthették volna a karaktert és milyen kihagyott ziccerek miatt nem lehetett még ütősebb a film.

Értékelés: 7/10

A maga nemében ez egy szórakoztató, nagyon vicces és szerethető film lett, amiben iszonyú erős a két főszereplő közti kémia és emellett az életről, a titkok fontosságáról is rengeteget mesél. Egyedül azért nem tudtam teljesen beleszeretni a filmbe, mert ismertem a könyvet, ami sokkal komplexebb élményt ad, egy sokkal erősebb történettel. De ha nem ismerném a könyvet, akkor szerintem a film is jobban tetszett volna.

Kinek ajánlom megtekintésre? Ha szereted a romantikus komédiákat és csíped Daddariót vagy Hoechlint, akkor ezt a filmet se hagyd ki. De előbb olvasd el a könyvet 🙂

* Jó élményre vágysz? Olvasd el a könyvet! Katt ide! *