Mindig is szerettem a boszorkányos témájú regényeket, így a The Wicked Deep telitalálatnak tűnt számomra. A mitológiája zseniális. Kétszáz évvel ezelőtt a három Swan nővért boszorkányság vádjával a tengerbe fojtották Sparrow városában. A lányok egyetlen bűne a kacérság és a szépségük volt, de egy-egy anyajegy is elég volt bizonyítékként a halálukhoz. A Swan-lányok azóta minden év nyarán megszállják egy fiatal lány testét pár hétre, hogy megöljék a pár férfit a vízbe csábítsák és megöljék őket…
* Kíváncsi lettél? Szerezd be a könyvet kedvezményesen a kiadótól! Katt! *
Hősnőnk Penny Talbot mindig is hitt a legendában, amire tulajdonképpen a város turistaszezonja épül. Minden évben történnek gyilkosságok, minden évben több srác meghal, és erre láthatóan ugranak a turisták, de a helyi kamaszok is bulival és bátorságpróbával töltik a Swan-idény kezdetét és a végét is…
Penny élete akkor válik izgalmasabbá, amikor megjelenik a városban egy titokzatos és helyes srác, Bo, aki munkát keres, és amikor kisegíti Pennyt egy helyi tahó sráctól, a lány állást ajánl számára és kezd egyre jobban beleszeretni. A Swan-lányok számára viszont megkezdődött a vadász idény…
Mindez, amit leírtam tulajdonképpen csak a regény első kábé harminc oldala, de már ennyiből érezhetitek, hogy mennyire erős az alaptörténet. A könyv viszont nem csak ebben ütős. A két főszereplő karakterét kivételesen jól lett megalkotva. Penny édesapja pár nyárral ezelőtt elhunyt, azóta az anyja megtébolyult, így a lány ezt próbálja kezelni, miközben küzd azzal, hogy az anyja a szigeten tartja, de ő menekülne innen. Az anyjával való bonyolult kapcsolata pedig különösen eredeti lett.
Bo, mint férfi főhős remek figura, tényleg az a srác, akibe az ember bele tudna szeretni. A titka engem váratlanul ért, nem számítottam rá, de utána csak még érdekesebb lett a könyv. A románc Pennyvel gyönyörűen épült, szerettem a közös jelenteket, itt-ott olyan romantikus pillanatokat adott át a szerző, hogy majd elolvadtam.
Amiben még nagyon erős volt a szerző, az atmoszféra átadása. Úgy jelenítette meg előttem a tengerparti várost, hogy szinte láttam magam előtt, éreztem a tenger illatát, láttam a kis viharvert szigetet, a gyümölcsöst, a világítótornyot… Annyira hitelesen átadta a szerző mindezt, és közben végig jól olvasható, sodró lendületű maradt a regény.
Viszont bármennyire vártam, nem tudtam beleszeretni a könyvbe. Egyrészt én már azt is logikátlannak érzem, hogy ennyi gyilkosságot így el tudjanak tusolni, hogy tényleg turistalátványosság legyen abból, hogy évente meghalnak a fiúk. Hogy egyáltalán itt akarjanak élni emberek mindezek után, hogy a fiatalok szó szerint bulit rendezzenek és bátorságpróbát tartsanak a tengerben, hátha beléjük költözik egy Swan lány arra a pár hétre… Egyszerűen nekem ez hiteltelen volt, de ezt még benyeltem volna.
A könyvben viszont van egy nagy csavar, amit ugyan itt-ott előkészített az író, de amikor a bő két harmadnál ledobta a bombát, őszintén szólva kedvem lett volna becsukni a könyvet és abbahagyni az olvasást. Nagyon nehéz, hogy ne spoilerezzek, így csak annyit mondok, ha valakit zavar a megbízhatatlan narrátor egy könyvben, akkor ezt hagyja ki (a biztonság kedvéért satíroztam a két szót, jelöld ki, ha látni akarod).
Értem én, hogy az író miért döntött úgy, ahogy, és biztos vagyok benne, hogy sokaknál tényleg kiütéssel győzött az ötlet miatt, nekem viszont zavarossá vált tőle a könyv, és nem azt éreztem, amit kellett volna, hogy “wow”, hanem inkább felhúzott a dolog, leginkább azért, mert annyi jó lehetőség lett volna az izgalmak fenntartására, és kár volt egy ilyen vásári húzással gyengíteni a történetet.
Értékelés: 6/10
A “csavar” és a hibák dacára nem bánom, hogy elolvastam, a Swan-lányok rejtélye érdekes volt, és nekem is fájt átélni a múltjukat, időnként el is gondolkodtatott azon helyes-e a bosszújuk. Csak valahogy sokkal többet ki lehetett volna hozni a történetből, kár érte. Viszont legalább a lezárás erős lett. Ez legalább megmentette valamennyire.
Hogy tetszik a borító? Elképesztően gyönyörű, és amikor értelmet nyernek rajta a minták (például a félhold), akkor lesz csak még erősebb az összkép.
Kinek ajánlom elolvasásra? Ha nem zavar a megbízhatatlan narrátor-típusú történetmesélés, ha szereted a YA-boszorkányos történeteket, akkor ezt se hagyd ki!
* Kíváncsi lettél? Szerezd be a könyvet kedvezményesen a kiadótól! Katt! *
Nemrég jelent meg a Könyvmolyképző kiadónál a The Wicked Deep – Gonosz mélység című YA-regény, ami egy elátkozott városban játszódik! Sparrowba minden nyáron visszatér a három boszorkányságért vízbe lökött nővér, hogy pár fiút megbabonázva megbosszulják halálukat! Vajon mit tehet egy helyi lány, hogy megmentse a nemrég érkezett fiú életét? Tartsatok velünk a regény blogturnéján, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regény a Gonosz mélység egy példányát!
Történetünk egy elátkozott helyen játszódik, így minden állomáson újabb és újabb elátkozott vagy elhagyatott helyeket kell kitalálnotok! Ezek lehetnek városok, házak, temetők, bármi, ha rájöttetek a leírásból, írjátok be a megoldást a megfelelő rubrikába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)“…………….. városa Chile északi részén lévő Tarapacá régióban helyezkedik el, és egykor a világ egyik legnagyobb salétromipari termelőhelye volt. A városban 1872-ben nyitották meg a bányát, de a ………….-művek tündöklése azonban nem tartott sokáig. Miután 1960-ban bezárták a salétromművet, az emberek elvándoroltak, ezért ………. napjainkban leginkább egy szellemvároshoz hasonlít.”
[BLOGTURNÉ KLUB]
2 – Sorok között (extra)
4 – Sorok között
6 – Fanni’s Library (extra)
8 – Fanni’s Library
10 – Readinspo
12 – Utószó
14 – Hagyjatok! Olvasok! (extra)
16 – Hagyjatok! Olvasok!
