Most kezdjük a könyv végével. Kaptunk ugyanis egy írói utószót, amiben Cassandra Clare leírta, hogy amikor 2006-ban megjelent a Csontváros, sokan támadták őt Alec és Magnus karaktere miatt, hogy az évek során sok (iskolai) könyvtár vagy bolt tiltotta be a könyvet az LMBT karakterek miatt. Márpedig Clare – ahogy írta – nem akart mást, csak elmesélni egy olyan történetet, amiben az LMBT barátai is találhatnak olyan karaktereket, akikkel azonosulni tudnak. (És én mennyire imádom őt ezért!)

Clare a gondolatai végén leírta, milyen sokat jelent neki, hogy ennyit változott a világ, és ma már kiadhatja a várva várt Malec sztorit. Szerintem mi is hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mennyi mindent köszönhetünk Cassandra Clare-nek. Ő volt az (egyik) úttörő, aki lehetővé tette, hogy a YA irodalomban az LMBT téma is helyet kaphasson, ezért pedig sosem lehetünk elég hálásak. Személy szerint nekem a világot jelenti, hogy pár regényben olvashatok meleg karakterekről. Meleg tinédzserként csak álmodoztam erről, de most végre valósággá vált, és ez Clare-nek is köszönhető. Örök hála!

Na de essen szó a regényről is 🙂 A mágia vörös tekercsei kronológiag a Bukott angyalok városa előtt játszódik, azt a nyarat mutatja be, amikor Magnus és Alec kapcsolata még új, és a háború után Európába utaztak nyaralni. Azonban nem alakul minden a tervek szerint, kiderül ugyanis, hogy Magnus évszázadokkal ezelőtt megalapította a Karmazsin kéz nevű szektát, amire a férfi nem emlékszik, a szekta viszont egyre nagyobb zűrt kavar, amit Magnusnak és Alecnek kéne elrendeznie, mielőtt a klávé tudomást szerez róla.

Nagyon rég olvastam már A végzet ereklyéi sorozatot, így időben nehéz volt most elhelyeznem a karakterek érzelmi ívét, ami egy pici gondot okozott, mert úgy éreztem, egy olyan szituációba „kell” visszaugranom, amit már rég magunk mögött hagytunk, hiszen amikor legutóbb Magnusékkal találkoztam, volt két gyerekük és az esküvőt ünnepeltük. (Árnypiac kísértetei spoiler miatt kifehérítettem.)

És igazából ez számomra kissé rontott az élményen, hiszen itt most egy komplett regényről volt szó, míg például a novelláknál a rövidebb terjedelem miatt kevésbé voltak bennem elvárások. De igazából ez az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni a könyv ellen, mert minden más szempontból nagyon élveztem az olvasást.

Érdekes volt azért látni, hogy a kezdetekben miként alakul a Malec-kapcsolat, végig élnimindkettejükben a félelmeiket, a feltörni készülő vágyat és azt a szerelmet, amiről már most tudják, hatalmas, és nem is sejtik mennyie lángoló lesz. A pár nyilvánvalóan jól működött együtt, a kémia adott volt, és olyan szépen átjött az is, hogy ez a kapcsolat mindkettejüket jobbá, teljesebbé teszi, ezt pedig kifejezetten szeretem a romantikusabb sztoriknál.

Viszont itt nem csak romantika volt ám, hanem egy erős rejtély szál is. A főhősök ugyanis bejárták Európa több országát – nagyvárosát, és közben nyomoztak a szekta után, és próbálták kideríteni, ki állhat a dolog mögött igazán.  Maga a nyomozás klassz volt, de a legtöbbet éppen az adta, hogy Magnus tart attól mit gondol majd Alec róla, vagy a múltjáról, és erre jött rá Alec zseniális riposztja.

Kaptunk egy nagyon érdekes új szereplőt is, Shinyunt, aki boszorkánymester és szintén a szektát akarja elkapni. Tetszett az, hogyan az írópáros afféle sötét tükröt tartott vele Magnus elé. Sok remek jó gondolat hangzott el emiatt a könyvben, és kifejezetten élveztem Shinyun és Magnus párbeszédeit, mert ügyesen mélyítették mindkét karaktert, és magát a szituációt is.

Árnyvadász-fanként pedig a könyv igazi kánaánt is jelent, mert rengeteg ismert szereplő tér vissza. Például itt élhetjük át Helene és Aline első találkozását, megszakadhat a szívünk Raphael miatt, aki itt még él, de több olyan mellékszereplő is visszatér, akinél csak pislogtam, az egyiknél pedig el se akartam hinni, hogy ez most tényleg megtörtént. Imádtam ezeket a kikacsintásokat, Clare előtt pedig le a kalappal, mert ahogy ő mélyíti az univerzumát, arra nagyon kevesen képesek.

Az európai helyszínekért pedig külön hálás voltam. Leginkább a római intézet jelenetet szerettem, jó volt többet megtudni róla, de a vonatos is hatalmasat ütött. Ó, apropó, ütések: a könyvben kaptunk pár édes, romantikus Malec jelenetet is, mint egy kis majdnem közös zuhanyzást 🙂 Egyik se ment el messzire, de kellően imádnivalóak lettek.

Értékelés: 9/10

Nagyon hálás vagyok Cassandra Clare-nek Malec karakteréért, azért pedig különösen, hogy megírta ezt a regényt. Bár kissé nehéz volt visszailleszkedni a főhősök régi gondolataiba, de idővel összejött, onnantól pedig már nagyon tudtam élvezni a kalandos történetet, az édes romantikus jeleneteket és az árnyvadász univerzum felbukkanó mellékszereplőit, akiknek a könyvnek hála még teljesebbé válhatott a történetük. Wesley Chu pedig bár még új az Árnyvadász-társírók soraiban, ez a bemutatkozása remekre sikerült!

Hogy tetszik a borító? Káprázatos! Amikor anno megjelent odakint a rajzolt borítóval elszontyolodtam, de hallelujah, hogy jött kint az új kiadás, a kiadó pedig ezzel a meseszép Alec-képpel hozta el nekünk magyarul a könyvet.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha te is oda és vissza vagy a Malec párosért, nehogy kihagyd! Mindegy hol tartasz az Árnyvadász-univerzumban, egyedül A végzet ereklyéi első három kötetét spoilerezi el a regény.

A mágia vörös tekercsei blogturné

Íme, a 10 kedvenc Malec idézetem A Végzet ereklyéiből