Nemrég jelent meg magyarul Kylie Scott új regénye, Trust – Bizalom, ami engem teljesen magával ragadott, és sikerült beleszeretnem a történetbe. Alább összegyűjtöttem nektek tíz kedvcsináló idézetet, ami reményeim szerint a ti kedvetek is meghozza a könyvhöz. Íme!

#1

„– Zavarban vagy miattam?
A francba!
– Mi? Nem. Dehogy!
Csak nézett.
– Tényleg nem.
– Csak azért kérdeztem, mert elkezdesz valamit, aztán a mondat közepén megállsz, és…
– Mint ahogy te most? – kérdeztem ironikusan.
– Pontosan.
Nevettem.
– Engem is valamiféle nyugtalanság fog el, amikor veled vagyok. – Nem nézett rám, de nem is volt rá szükség. – Ha ez segít.
Abbahagytam a nevetést, és egy mini infarktus kerülgetett.”

#2

„Nem baj, ha fél az ember. Csak nem szabad, hogy a félelem bármitől is visszatartson.”

#3

„– Ha azt hiszed, hogy Anderset komolyan érdekled, akkor csak álmodsz, te vágottszemű kis hülye!
– Na, ne már – avatkoztam közbe határozott hangon, és megtermett testemet kettejük közé toltam. – Ezt a rasszista állatságot jobb, ha abbahagyod. Köszönöm!
– Fogd be, te ostoba…
– Most komolyan, miért nem lehet meglenni egymás mellett? Nem lenne sokkal jobb az élet az ilyen előítéletes, szűklátókörű ostobaságok nélkül? – kérdeztem. Hűvös volt a hangom, sőt, közönyös. Olyan volt, mintha Chrisnek sikerült volna a tudatom mélyére hatolnia a fegyverével, és ott átkapcsolnia valamit. Ez okozta a rémálmokat, az álmatlanságot, a türelmetlenséget. De pontosan ez a kapcsoló akadályozta meg azt is, hogy az olyan emberek, mint Kara és a hozzá hasonlók ki tudjanak készíteni. Most sem bírtam a középpontban állni, ahogy régebben sem, de arra már sehogy se emlékeztem, milyen volt félni tőlük. Ez az érzés egyszerűen eltűnt belőlem. – Ugye, Hang?
– Abszolút! – értett egyet velem Hang.
A szemétláda csak gúnyosan vigyorgott ránk.
– És ez már annyira unalmas – folytattam elnyújtva, és lopva ökölbe szorítottam a kezem. – Ringyó vagy csak azért, mert szeretsz miniben járni és szereted a szexet. A barátnőd viszont frigid hisztérika csak azért, mert szereti a bő ruhákat, és nemrég kikosarazott egy srácot. És így tovább, felszínesen, teljesen értelmetlenül. Ez az egész csak beskatulyázás, értelmetlen, sértő címkézés, és semmi köze ahhoz, hogy mi emberek milyenek vagyunk valójában.
– Ebben tényleg igazad van – mondta Hang.
– Mi a fenét hadoválsz te itt összevissza? – kérdezte a hisztikirálynő.
– Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy azt csináljon, amit akar, anélkül, hogy az olyan seggfejek, mint te, megkeserítenék az életét – mondtam. – Ez tényleg annyira szörnyű lenne?”

#4

„– Még csak nem is vagy túl eredeti – mondtam. – Istenem, ez a kövérség-téma! Van fogalmad, hányszor vágták már a fejemhez? És ha ezt csak mint egy tényszerű megállapítást fogom fel? Akkor sehol se vagy. De fogadjunk, ha próbálkozol, akkor jobb sértések is eszedbe jutnak. Próbáld meg! Megvárom, mert a véleményed nagyon, nagyon fontos. Akármilyen vagy is.
Kinyitotta a száját. Rosszindulata egy pillanatra zavarba ment át, majd színtiszta dühbe.
És ez volt az én pillanatom. Az ezúttal rendesen ökölbe szorított kezemet meglendítettem, és ütni készültem. Ám egy erős kéz megragadta a karom, és visszatartott.
– Ne! – kért, és az oldalamhoz szorította az öklöm.
– Ó, jaj! – nyögött Hang.
– John! – A lány idegesen lebbentette hátra a haját. – Szia!
– Mi történik itt?
A torkomat köszörültem.
– Azt hiszem, a barátnőd bejelentette az igényét vagy valami.”

#5

„– Hány éves vagy? – kérdezte.
– Tizenhét.
– Még nem is vagy nagykorú. Gyakorlatilag kisbaba vagy.
– Hahó! – mondtam gúnyosan. – Csak pár hónappal vagy idősebb nálam.
– Ennek semmi jelentősége. Edith Miller, te még nem vagy nagykorú, és az anyukád házában élsz – folytatta zavartalanul. – Okos vagy, kedves és a fenébe, nem olyan alakokkal kellene kettesben lenned, mint én, és ezt te is tudod. A rohadt életbe, én egy volt díler vagyok! A matekot és a technikát leszámítva mindenből megbukom. Ja, még ott van a tesi, abból is átmegyek. Komolyan, nálam rosszabb barátot akarva se találtál volna. Anyukád magánkívül lesz.
– Ne húzd le magad ennyire!
Semmi reakció.
– És ne hívj Edithnek! – Most már tényleg dühös voltam. – Van előtörténeted. Pontosabban történeted. És akkor mi van? Megpróbálod befejezni a sulit, és van egy rendes állásod. Ezen kívül abba az embertípusba tartozol, akik egy vadidegenért kockára teszik az életüket. Szerinted hányan tennék ezt meg?”

#6

„– Játszunk? – kérdeztem, és elindultam arrafelé.
– Persze.
– John! – Huszonöt körüli pincérlány táncikált túl barátságos mosollyal John felé. Nagyon csinos volt, szűk farmerszoknyát viselt. A karját John köré fonta, és ölelés közben teljes testtel nekinyomult. Ezek vagy voltak már együtt, vagy a csaj ezen dolgozott épp. Vajon melyik? Kérem, tegyék meg tétjeiket!
– Ruby. Helló! – John gyorsan magához szorította, aztán egy lépést hátrébb lépett. – Ő a barátnőm, Edie.
– Hi! – A csaj mosolya kicsit elhalványult, miközben tetőtől talpig végigmért. Tutira voltak már együtt.”

#7

„– Még egy tételt kipipálhatsz, már pornót is néztél – mondta Hang vigyorogva. – Nem is hiszem el, hogy a bátyámnak ilyesmi van a számítógépén. Egy életre van mivel zsarolnom.
– Soha életemben nem nézek többé semmi ilyesmit! – jelentettem ki határozottan, és ittam még egy korty sört. Függetlenül attól, hogy ízlett-e vagy sem, a bulin csak ezt adták. – Piszkosnak érzem magam, mintha beszennyezték volna a lelkem.
– Ó, be is van szennyezve. Most már velünk együtt fogsz elégni a pokolban.
Szomorúan biccentettem.
– Még mindig magam előtt látom azt a szegény, ártatlan ősleányt, ahogy feláldozza magát Beast Man természetellenes bujaságának. Olyan bátor volt!
– Ezzel mentette meg a törzsét.
A szívemre tettem a kezem.
– Példakép minden fiatal nő számára.
– Igen – sóhajtott Hang. – Ha felnövök, olyan akarok lenni, mint ő.
Kitört belőlünk a röhögés.”

#8

„Gyengéden megcsókolt, szinte vonakodva. Mintha még kételkedne az elhatározásom komolyságában, hogy meg akarok szabadulni a szüzességemtől. Ez így nem fog menni. A tettek mezejére léptem, fordítottam a helyzeten, így én ültem rajta és ő feküdt hanyatt a matracon. Kezdeti csodálkozását mosoly váltotta fel, a keze oldalt a ruhám anyagára siklott. Fölé térdelve pontosan úgy csókoltam, ahogy akartam, ahogy a legszebb álmaimban elképzeltem. Édesen, mélyen, mohón. Nem fogtam vissza magam.
A torkából feltörő hang egyszerre hangzott zihálásnak és nyögésnek. Az biztos, hogy elégedett volt. Még soha nem éreztem egy csókot ilyen jónak, ilyen lehengerlőnek. Nem létezett más, csak az ajkunk, nyelvünk, fogaink. A keze folyamatosan járt, simogatta felhevült bőröm, magához szorított. Hihetetlen volt, annyira a közelében lenni, hogy bárhol megérinthettem, ahol csak akartam, erős testét magam alatt éreztem. Kezemet a mellkasát keresgélve a pólója alá csúsztattam. Már nem volt szükség határokra.”

#9

„Ujjaival a karomat simogatta, a vállamat, a kulcscsontomat. Úgy csókoltuk egymást, mintha mostantól mindig csak ezt csinálnánk. Élet, halál, idő – már semminek nem volt jelentősége. Ez az este végtelen volt.”

#10

„A félmeztelen srác közben elkezdte lapozgatni az aktuális olvasmányomat.
– Csak óvatosan! – figyelmeztettem, és a könyvemért cserébe odaadtam neki a ruháit. – Nem szeretem, ha összegyűrik a lapokat!
– Bocsi! – Derülten vigyorgott.
Ez hülye.
– Hol parkolsz?
– Gyalog jöttem.
– Micsoda? – kiáltottam, de rögtön a hangos szám elé kaptam a kezem. – Mennyi ideig tartott?
– Tessék?
Elvettem a kezem a szám elől, és megismételtem a kérdést.
Ő csak vállat vont, bebújt a farmerjába, felhúzta a cipzárt és begombolta. Te jó ég, mint egy szoft pornó GIF, úgy ismétlődött meg ez a tíz másodperc lelki szemeim előtt. De nem tudtam semmit se tenni ellene. Vagy nem akartam. Nehéz megmondani. Fütyültem a baconos és juharszirupos palacsintára, nekem Johntól csorgott a nyálam.
Szégyen, gyalázat! A pokolban a helyük az olyan embereknek, mint én, akik a megvert legjobb barátjuk után ácsingóznak. Másrészt hogy kerülhettem volna el, hogy belezúgjak? Pontosan ez volt itt a kérdés. Minden résztvevőnek az lenne a legjobb, ha egy kicsit iparkodna, és felvenné a pólóját. Hogy megszabaduljak a szenvedésemtől.
Kérdőn billentette oldalra a fejét.
– Miért nézel így? Mi jár a fejedben?
– Kanadai bacon.”

Trust – Bizalom blogturné

Könyvkritika: Kylie Scott – Trust: Bizalom