Home Könyves idézetek Szerelem a Corona idején – Íme 17 idézet a Rubin Pöttyös antológiából

Szerelem a Corona idején – Íme 17 idézet a Rubin Pöttyös antológiából

December 14-én érkezik a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából a Szerelem a Corona idején című antológia. A kiadó leírása alapján a 17 történet arra hivatott, hogy megmutassa, bármilyen sötétnek tűnik is a világ, rátalálhatunk a fényre és a szerelmért érdemes élni.

Ezek a novellák a mi hétköznapjainkban játszódnak, a vírus tavaszi első hulláma alatt íródtak. A kiadó oldalán már találtok is egy beleolvasót hozzá, amiben a tartalomjegyzék mellett Róbert Katalin novellájába is beleolvashattok. (A kiadó szerzői közül még Tavi Kata és Spirit Bliss publikál az antológiában).

Hoztam nektek sok-sok idézeteket az antológiából, hátha így jobb képet kapunk arról, hogy miről is szól ez a Rubin Pöttyös antológia, és milyen írásokat várhatunk benne.

Ami engem illet, az idézetek láttán nagyon megjött a kedvem a kötethez, mindenképpen el fogom olvasni, de várok vele pár hónapot, amíg jobban lecseng a járvány és kevésbé lesz a hétköznapjaink része. Aki már most kíváncsi lett, ide kattintva előrendelheti a könyvet.

Spirit Bliss novellája

„– Te vagy az egyetlen, aki nem leszívja az életerőmet, hanem feltölt. Az egyetlen, aki előtt nem kell megjátszanom magam, és mégsem néz rám úgy, mint valami bolondra. Rád van csak szükségem.”

Tavi Kata novellája

„A veszekedésünk után a köztünk lévő szikra odalett, és eddig a pillanatig azt hittem, örökre kihunyt. Most azonban vágyakozást láttam a tekintetében, és szerintem ő is meg akart érinteni.”

Róbert Katalin novellája

„– Menj, csinálj pár ásítást… Lefelé meg felfelé nézőt is.
– Ászanát, te marha… – motyogtam, és még láttam, ahogy Kornél belemosolyog a kamerába, aztán kiléptem a beszélgetésből.”

P. Molnár Petra novellája

„Viszont csak most veszem észre, milyen veszélyesen közel állunk egymáshoz. El kellene lépnem, de a lábam nem mozdul, a tekintetem a barna szeméről a szájára siklik. Ugyanolyan hívogató, mint az egész lénye.”

Sereg Gitta novellája

„Úgy volt vonzó, ahogy egy támadásra készülő nagymacska: szép, jó nézegetni, de a közelembe ne jöjjön.
Összerázkódtam. Nem akartam vele menni. Még akkor sem, ha ez az egyetlen megoldás.”

Nagy Roxána novellája

„Nincs válasza. A szemébe nézek, és végre megértem. Nem tudja, legalább annyira össze van zavarodva, mint a világ. Nem mozdul felém, nem érint a bőre, a közöttünk lévő űr szinte fáj, de látom a tekintetében a vívódást, hogy szeretné, hogy nagyon is szeretné.”

Kulcsár Kata novellája

„Mi vagyunk a szállítók. A drogdílerek, ahogy Dávid fogalmaz, ugyanis csütörtökönként kilószám terítjük a megrendelt, kiváltott gyógyszereket. Így járunk terepre mi négyen, nap mint nap.”

Vasváry Csilla novellája

„Arra számítok, hogy visszavág valami éleset, de nem szól semmit, csak rám néz. Feltűnik, hogy milyen szép a szeme. Most igazán szép. Valami soha nem látott őszinteség tükröződik benne, és különös módon nem szikrákat szór, hanem szomorú.”

Rezeda Réka novellája

„– Amíg anyámat ápoltam, rájöttem, hogy mivel szeretnék foglalkozni.
– Haldoklókkal? – Legszívesebben visszanyelném a mondandómat, de már késő. Keve mélyen a szemembe néz, olyan mélyen, hogy hirtelen nagyon szűknek érzem a pulcsimat.
– Összetört dolgokkal. Szeretem rendbe hozni őket.”

Agatha Keyguard novellája

„A férfi benyúlt a pólója alá, végigsimított a derekán, a hasán, gyűrte a leggings anyagát, és incselkedve akasztotta be egy ujját a gumírozásba. Lili Márk hajába túrt, a mellein tartotta a fejét. Szinte eszét vesztette a perzselő érintésektől.”

Sümegi Emília novellája

„Talán az álmosság tette, talán a sólámpából és világító konnektordugókból sugárzó éjszakai fények, talán a résnyire nyitott ablak függönyét lebegtető tavaszillatú szellő, hogy a kanapé sarkán ülve Dorkát körbeölelte valami csöndes nyugalom, amiben úgy érezte, őszinte lehet.”

Vinnai Klára novellája

„Végig az jár a fejemben, amíg összevissza magyarázok, hogy mindjárt elküld a francba. Már hallom is, ahogy azt mondja, „Most inkább ne!”, de amint felpillant, halvány pír önti el az arcát. Beletelik néhány másodpercbe, mire rájövök, hogy zavarba hoztam.”

Csoma-Lőrincz Tamara novellája

„Egy percre tedd be a mikróba a vizet! – tette tönkre a hangulatot. – Ha langyosat engedsz a csapból, akkor egy perc alatt pont megfelelő hőmérsékletű lesz. Elég utána beleszórni a port…
– Az ég szerelmére, ez csak egy Neo Citran, nem a Konyhafőnök!”

D. Nevra novellája

„– Még nincs neve – mondta, miközben megdögönyözte a szelíd jószág fejét. Felém nyújtotta. Egy pillanatra egyszerre éreztem az ujjaimon a puha, szőrös testet és a puha, sima kezet, és mintha minden arra az érintésre szűkült volna.”

Ludacsek Noémi novellája

„Szabolcs tekintete felizzott. Közelebb lépett, a pillantásától felgyorsult a pulzusom.
– Túl közel állsz – figyelmeztettem.
– Igen, egy ideje már túl közel állok egy csomó dologhoz – nyugtázta.”

Büksi Zsuzsanna novellája

„Robi és Ármin nyerítve felröhögnek. A telefonjaikat felém tartják, hunyorgok a sötétben világító képernyőktől. Ezek behozták az online webfejlesztés előadást a szobámba, miközben aludtam?!”

L. K. Patrícia novellája

„A nevem becézését pont úgy hangsúlyozza, mint akkor egyszer. Amikor az este egymás karjában talált minket, és a halk zeneszó összefonódott a sóhajainkkal.
Le kell sütnöm a szemem, mert menthetetlenül felforrósodik a bőröm.”