A mai napon előrendelhető lett a Maxton Hall sorozat második kötete, a Megmentelek. Most hoztam hat idézetet nektek, amiből megnézhetitek, miként folytatódik Ruby és James várva várt története!

Maxton Hall 2. idézet #1

„Teljesen mindegy, hogy milyen rosszul végződtek a dolgok James és köztem… ha a beszélgetéseinkre gondolok, a telefonhívásainkra és a közös emlékeinkre, akkor nem bánok semmit. Épp ellenkezőleg, ez az élmény az év csúcspontjai közé tartozik. Még akkor is, ha most mindennek vége.”

Maxton Hall 2. idézet #2

„Valami mélyen felszakad bennem – olyan érzelmek hulláma áraszt el, amelyekről azt gondoltam, hogy már rég túljutottam rajtuk.
Lassan újra kinyitom a szemem.
– Annyira megbántottál – suttogom.
James kétségbeesetten néz rám.
– Nagyon bánom, hogy fájdalmat okoztam neked, Ruby. Bárcsak visszacsinálhatnám.”

Maxton Hall 2. idézet #3

„Amikor rád nézek, úgy érzem, mintha minden rendben menne az életemben. Olyan érzés, mintha otthon lennék, mármint igazán otthon. Még soha nem éreztem ilyet, Ruby. Senkivel sem. Azzal az érzéssel ajándékozol meg, hogy nem vagyok egyedül. Ez hiányzott a legjobban. Az az érzés, hogy… egésznek lenni.”

Maxton Hall 2. idézet #4

„Egész eddigi életemben még soha senki nem érdeklődött úgy irántam, mint Ruby. Még soha nem volt olyan, aki elsőként jut eszembe reggel, és akinek az arca a szemem előtt lebeg, amikor lefekszem. És még soha senki nem volt, aki valóra akarta volna váltani az álmaimat.
Mindaz, ami történt, megváltoztatott. Már nem vagyok ugyanaz az ember, aki azelőtt voltam. De ha van valami, amiért harcolni szeretnék – akkor az Ruby.”

Maxton Hall 2. idézet #5

„Számomra mindig is csak ő lesz. Soha senkit nem tudnék úgy szeretni, ahogy őt szeretem – ezen a mindenre kiterjedő, felemésztő, szenvedélyes módon.
– Mire gondolsz? – suttogja hirtelen, és az ujjaival megérinti a bőröm.
Arra, hogy szerelmes vagyok beléd.
Arra, hogy te vagy az egyetlen számomra.
Arra, hogy ez megrémít.”

Maxton Hall 2. idézet #6

„–Tisztában vagyok vele, hogy nem a te felelősséged boldoggá tenni engem, Ruby. Én nem így értettem. Nem úgy tekintek rád, mint a szomorúságom csodaszerére. Ez teljesen rosszul jött ki. – Végigsimít az arcán. – Nem kell megbocsátanod nekem. És nem kell újra összejönnünk. Csak azt szeretném, hogy tudd, milyen sokat jelentesz nekem. Nem akarok olyan életet élni, aminek nem vagy a része. Mindegy, hogy milyen formában.”