Kicsit megkésve, tavaly olvastam el a Pokoli szerkezetek trilógiát. Igazi szerelem volt első olvasásra, nagyon hamar magával ragadott a történet, a humor és igen, a szerelmi háromszög is.

Azok közé tartozom, akik Malec ide, vagy oda, jobban szerették ezt, mint A végzet ereklyéit. Éppen emiatt lettem kíváncsi: vajon melyik a kilenc legnépszerűbb idézet a trilógiából a moly olvasói szerint? Netán azok, amik nekem is bejöttek? Utánajártam, bezony, egyezik az ízlésünk. Íme, az idézetek.

Figyelem! Az idézetek akár spoileresek is lehetnek, óvatosan böngésszetek!
(Az én rostámon átmentek, szerintem nem azok, de hátha más szűrője érzékenyebb)

POKOLI SZERKEZETEK 1. – AZ ANGYAL

#1

„– Camille finoman jár. Mint egy faun az erdőben. Nem úgy, mint egy kacsa.
– Nem úgy járok, mint egy kacsa.
– Én szeretem a kacsákat – szúrta közbe diplomatikusan Jem. – Főleg a Hyde Parkban lévőket. – A szeme sarkából Willre pillantott; mindkét fiú az asztal lapján ült, lábukat a levegőben lóbálták. – Emlékszel, amikor megpróbáltál rávenni, hogy etessek meg velük egy kacsapástétomot, mert szerettél volna kitenyészteni egy új kannibál kacsafajt?
– Be is falták – emlékezett vissza Will. – A vérszomjas kis dögök. Sose bízzatok egy kacsában!”

#2

„Will elmosolyodott. – Némelyik könyv itt nagyon veszélyes – magyarázta. – Óvatosan kell bánnunk velük.
– Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van – bólintott Tessa. – A szavak képesek megváltoztatni bennünket.
– Nem tudom, engem megváltoztatott-e egy könyv valaha is – szólt Will. – Illetve van egy, amelyik azt ígéri, hogy megtanulhatom belőle, hogyan változhatok át egy komplett birkanyájjá…
– Csak a gyengeelméjűek nem engedik, hogy az irodalom vagy a költészet hatással legyen rájuk – jelentette ki Tessa. Elszánta magát, hogy nem hagyja más irányba terelni a beszélgetést.
– Persze, hogy miért is akarna valaki átváltozni egy komplett birkanyájjá, az teljesen más kérdés – fejezte be Will.”

#3

„Gabriel arca elsötétült. – Van egyáltalán valami, amiből nem csinálsz viccet?
– Hirtelen nem jut eszembe ilyesmi.
– Tudod – mondta Gabriel –, egy időben azt hittem, barátok lehetünk, Will.
– Egy időben azt hittem, vadászgörény vagyok – felelte Will –, de aztán kiderült, hogy ez csak az ópium miatt volt. Tudtad, hogy ilyen hatása van? Mert én nem.”

POKOLI SZERKEZETEK 2. – A HERCEG

#1

– Talán mondhatnánk azt, hogy egy zakkant szűz nénikénk, aki ragaszkodik hozzá, hogy bárhová megyünk, a gardedámunk legyen?
– Az én nénikém vagy a tied? – kérdezte Jem.
– Jogos, egyikünkre sem hasonlít. Esetleg lehet, hogy egy lány, aki őrülten belém szeretett, és állandóan a nyomomban jár.
– Az alakváltoztatáshoz értek, Will, nem a színjátszáshoz – mondta Tessa, mire Jem hangosan felnevetett. Will dühösen pillantott a másik fiúra.

#2

„– Nem is förtelmesek – helyesbített Tessa.
Will pislogva nézett rá. – Mi?
– Gideon és Gabriel – felelte a lány. – Nagyon jóképűek, egyáltalán nem förtelmesek.
– A lelkük mélyének mérhetetlen feketeségére céloztam – magyarázta síri hangon Will.
– És szerinted mégis milyen színű a lelked mélye, Will Herondale?
– Mályva.”

#3

„– Reparáció – szólalt meg váratlanul Jem, és letette a kezéből a tollat.
Will csodálkozva nézett rá. – Ez valami játék? Kinyögjük az első szót, ami eszünkbe jut? Ez esetben az én szavam a genufóbia. Azt jelenti, irracionális félelem a térdektől.
– És hogy hívják az idegesítő hülyéktől való teljesen racionális félelmet? – érdeklődött Jessamine.”

POKOLI SZERKEZETEK 3. – A HERCEGNŐ

#1

„– Azt hiszed, nem tudok harcolni. – A lány elhúzódott, és farkasszemet nézett Jemmel. – Mert lány vagyok.
– Azért hiszem azt, hogy nem tudsz harcolni, mert menyasszonyi ruha van rajtad – felelte a fiú. – Ha ez vigasztal, szerintem ebben a cuccban Will sem tudna harcolni.
– Talán nem – szúrta közbe a másik fiú, akinek olyan éles volt a hallása, mint egy denevéré. – Viszont világszép menyasszony lenne belőlem.”

#2

„– Bátorság! – szólt. – Végül is sehol egy kacsa.”

#3

„– Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni.”