Vannak azok a könyvek, aminek elég az alaptörténetét ismerni ahhoz, hogy az ember olvasni akarja. Ez is ilyen. Szülei halála után a nyolc éves Zachet egy őslakos törzs fogadja be az Amazonas-on, tizennyolc évvel később pedig megérkezik az elismert antropológus, Moira, hogy a srác keresztapja kérésére visszavigye a srácot a civilizációba. Zach vonakodva megy, az sem segít, hogy őrült vágyat érez Moira iránt, és a nő sem közömbös…

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen a könyvet! *

Mindig is szerettem a Tarzan-sztorikat, mert nagyon érdekesnek tartom azt, ha valaki „külső szemmel” látja a civilizációnkat, és ezzel felnyitja a mi szemünket is arról, hogyan is élünk, és egyáltalán, mit jelent az, amit mi boldogan szabadságnak hívunk.

Zach karaktere nagyon érdekesen lett megírva: a srác még tud angolul, amíg a faluban élt, folyamatosan olvasott, a fiú meglepően intelligens, gyorsan tanul, de nyilván megmutatkozik a múltja, néha igazi vademberként tud viselkedni, és van, amikor nehezen rakja össze a különbséget a mi világunk és a saját értékrendje közötti különbségeket.

Papíron borítékolva volt, hogy A vadember egy új kedvenc legyen a polcon, de sajnos nem lett az. Ugyanis a szerző nem is igazán a történetet, hanem az erotikát helyezte előtérbe, és annyi helyszínt és pózt kipróbáltak a szereplőink, hogy még az anális szex sem maradhatott ki, ami egy fiú-lány párosú könyvnél nem túl gyakori.

„A szabad kezével Zach végig simítja a derekamat, és felemeli a ruhámat.
– Mielőtt megadom neked, amit akarsz – szólal meg halk, utasító hangon –, mondj el nekem még valamit!
– Mit akarsz, mit mondjak? – kérdezem sóvárgó türelmetlenséggel.
– Azt akarom, áruld el, mi a legnagyszerűbb, amire rájöttél velem kapcsolatban, amióta elhoztál az otthonomból!
Mély levegőt veszek, majd halkan kipréselem magamból. Gyűlölöm a fájdalmat és dühöt, ami még mindig ott cseng a hangjában azért, amit vele tettem. Kimondom, amit hallani akar.
– Rájöttem, hogy te… Zacharias Easton… egy vadember vagy.
– Igen – suttogja, ahogy elengedi a ruhám szélét, és játszadozni kezd a bugyim pántjával. – Ezt jól megtanultad.”

Írói szempontból megértem, hogy Bennett miért döntött az erotika erős ábrázolása mellett. Hiszen Zach falujában annyi a sztori, hogy odamegy a nőhöz, megfogja a karját, az lefekszik a porba és a férfi már ki is elégítheti magát, mit sem törődve a nő vágyaival. Moira azonban egy modern, felvilágosult nő, aki nem hódol be olyan könnyen, és aki nem engedi, hogy elnyomják őt. Így tulajdonképpen Zach beilleszkedésének a szerves része maga az erotika.

Zach az erotikán keresztül is sok mindent tanul, sokféleképpen mutatja meg a két társadalom közti különbséget, és ez a része kétségkívül eredeti volt. Viszont én már nagyon túlzónak éreztem a rengeteg szexet, azt meg pláne, hogy Zach úgy élvezett el egymás után vagy háromszor, mintha egy atomreaktor dolgozott volna benne. Tudom, kellenek az erotikus részek az ilyen rázós könyvekbe, de amikor az erotika elnyomja a történetet, az már problémás. Itt pedig túlontúl sok volt a szex. (De legalább a leírások és a fordítás is jó volt).

Azért szerencsére azt is megkaptam a könyvtől, ami miatt eleve a kezembe vettem. Érdekes volt a románc alakulása Moira és Zach között, pláne mert Moira tulajdonképpen a fiú tanára volt, és neki kellett segítenie a fiúnak. Szerettem azt, ahogy a kapcsolatuk alakul, és egyre inkább felfedezik a másik személyiségét és értékeit.

Számomra viszont a regény csúcspontjai azok voltak, amikor Zach felfedezte a mi világunkat, vagy éleslátóan megjegyzett olyan különbségeket, amik nekem tulajdonképpen eszembe se jutottak. Sajnos ebből elég kevés volt, de ami igen, az keményen ütött. Másolok is egy idézetet, ez engem például nagyon elgondolkodtatott.

„– Zach… mihez volt a legnehezebb hozzászoknod itt? (…)
– Hiányzik az az egyszerű élet, amit Caraicában éltem.
– Ezt hogy érted? – kérdezi Randall.
– Ebben a világban mindent a szabályok uralnak. A szabadság földjén éltek, de annyi szabálynak kell megfelelnetek, hogy alig lehet mindet számon tartani. Például, ha át akarok menni az úttesten, akkor meg kell várnom, hogy zöldre váltson a lámpa. Amazóniában oda megyek, ahová akarok, és akkor, amikor akarok. Senki nem szól bele.
– Igen, de az a lámpa a te biztonságod érdekében van ott – mutat rá Cara.
– Így van – értek egyet. – De mindez annak az eredménye, hogy túl sokan vagytok, és túl sok technika vesz körbe titeket. Az életetek így bizonyos szempontból elsatnyult.”

Értékelés: 7/10

A vadember egy gyorsan haladós erotikus-romantikus történet, ami egy nem hétköznapi párost mutat be, és elég erősen feszegeti a párkapcsolaton belüli dominancia kérdését. Engem legjobban az őserdőből érkező Zach karaktere fogott meg, isteni volt végigélni, ahogy beilleszkedik a társadalmunkba, de végig megőrzi önmagát. Moira is érdekes és szerethető karakter volt, az író pedig érdekes akadályokat gördített a párosunk útjába.

Hogy tetszik a borító? Kétségkívül nagyon provokatív, láttam is pár kemény kommentet. Maga a póz a könyvből van, többször elő is kerül, emiatt passzol is a regényhez, Zach-et is kábé így képzeltem el.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted azokat az erotikus regényeket, amik ennél többet is kínálnak, és érdekel egy „Tarzan”-sztori, ezt se hagyd ki!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen a könyvet! *

A vadember – Blogturné