Könyvkritika: Colleen Hoover – Verity

Annyira szeretem Colleen Hoover sokoldalúságát. Az írónő ugyanis most egy romantikus thrillerrel rukkolt elő, amitől elsőre kicsit idegenkedtem, de végül hamar beszippantott a történet, egy nap alatt ki is olvastam. Kétségkívül maradandó élmény volt, Hoovernek pedig ez a vonal is nagyon jól áll.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

A főszereplőnk Lowen egy nem túl sikeres író, aki komoly anyagi gondokkal küzd, miután meghalt a rákos édesanyja, akit eddig ő gondozott. Lowen kap egy lehetőséget: ő fejezheti be a megbetegedett thriller-szerző Verity Crawford sikersorozatát, és ezért egy rakat pénzt kap. Be is költözik Verity hatalmas házába, ahol egyre jobban belezúg Verity dögös férjébe, Jeremybe. Ám amikor megtalálja Verity eltitkolt naplóját, minden a feje tetejére áll…

Zsánerváltás ide vagy oda, ebből a történetből is áradt a hamisítatlan Hoover hangulat. Annyira szerettem, hogy milyen zseniális ötletekkel rukkolt elő az írónő. Például ez az eltitkolt napló vonal döbbenetesen erős lett, az ottani leírásoknál csak lestem, mert Verity olyan dolgokat vallott be, minthogy utálja a gyerekeit, és mindez egyre durvul… (Ez elég hamar kiderül, nem spoiler :))

Nagyon kemény volt ezeket a napló részleteket olvasni, érzelmileg kifacsarják az embert, és ezzel Lowen sem volt másként. És akkor ehhez rakta hozzá Hoover azt, hogy Verity is ott él a házban, csak tolószékben ül és magatehetetlen, etetni kell és társai, de mégis, valaki hirtelen rázárja Lowenre az ajtót, mintha Verityt látná elsuhanni, miközben a nőről üvölt, hogy bizony beteg. Ezek a thrilleres szálak nagyon jól működtek, csak úgy ontotta a feszültséget.

A romantika is nagyon erősen pulzált a sztoriban, Jeremy és Lowen lassan építkező kapcsoltáról élmény volt olvasni. A férfinek nemrég haltak meg az ikerlányai, Lowennek is megvan a maga puttonya, így teljesen érthető volt ez a lassúság. Ez is hozzáadott a könyvélményhez, lehetett nekik drukkolni, miközben azért végig ott volt a morális dilemma is: Jeremy nős, és a nő is ott él a házban, még ha magatehetetlen és beszélni sem tud. Az ember pedig mégis drukkol nekik, mert annyira erős köztük a kémia – én legalábbis így voltam vele.

A múltbéli rejtélyek is nagyon erősen átjöttek, gondolok itt elsősorban az ikerlányok halálára és Verity balesetére, ami a mostani állapotába juttatta a nőt. Verity naplójából sok minden kiderül, ezek kellően sokkolóak, engem viszont Jeremy szenvedése is nagyon megfogott. Gondolok itt arra, hogy Hoover annyira fájdalmasan jól megmutatta a gyászoló apa figuráját, szinte én is éreztem mennyire fáj a múlt. Jeremy kisfia viszont még élt, Crew érdekes karakter volt, szerettem a kissrácot.

Apropó, karakterek. Hoover hozta a szokásost, a főszereplőjét például nagyon szerettem, mert egyrészt kivívta az ember szimpátiáját, másfelől pedig imádtam az őszinteségét és a realitását. Jeremy hamar könyves álompasi lett, Verity pedig hatalmas kérdőjel, ha olvastad, érted mire gondolok. Crew kapcsán éreztem jó pár kihagyott lehetőséget, és igazából itt-ott érezni, hogy Hoover belekap egy történetszálba de nem viszi végig, ezek viszont inkább utólag tűntek fel, mert olvasás közben akkora sodró lendülettel vitt a könyv, hogy a hibák fel sem tűntek.

Ó, és úgy örültem, hogy Hoover megint egy író szemszögéből írt könyvet. Itt viszont teljesen más spektrumát mutatta meg az íróságnál, mint a November 9. esetén. Mert bizony Lowen bár tehetséges, de az írást inkább üzletnek tekinti, és kifejezetten érdekes volt, ahogy megmutatta ezt az írótípust is, akik inkább megélhetésként, mintsem kiteljesedésként tekintenek az írásra. (Ezzel mondjuk nekem íróként nehéz volt azonosulnom, de érdekes volt a spektrum másik oldala). Viszont itt is előjött pár furaság: ha Lowen a pénzért, megélhetésért ír, hogy a fenébe hagyja figyelmen kívül a közösségi médiát és az önpromót. Nálam itt zavar volt az erőben, hiszen ha valakinek a megélhetés számít, mindent megtesz a sikerért.

Ami pedig a könyv végét illeti, na srácok ott Hoover lépett egy hatalmasat. Nem mondom, hogy függővég volt, inkább egy bizonyos ponton az olvasó fantáziájára bízta a dolgokat. Általában gyűlölöm ezt a megoldást, a Hooveri csavar viszont itt olyan nagyon jól működött, hogy csak elismerően tudtam bólogatni az írónő zsenialitásáért. És ez olyan jól esett!

Értékelés: 10/10

Hoover írhat bármit, mindenben hozza a rá jellemző stílusjegyeket és persze a zseniális csavarait. Mindez a Verityben sem volt másként, a romantikus thriller pedig a sodró lendületével vitt előre, és a hibái dacára is teljesen beleszerettem a könyvbe. Nemrég pedig az írónő Facebookon elejtett olyan megjegyzéseket, hogy Crew címmel ír regényt, szóval, remélhetőleg érkezhet a folytatás. Nagyon helyes! 🙂

Hogy tetszik a borító? Utólag érteni vélem a borító szimbolikáját, de attól függetlenül nem lettem szerelmes ebbe a borítóba. Nem rossz, nem jó, olyan vállvonogatós.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted Hoover könyveit és/vagy olvasnál egy baromi jó romantikus thrillert, akkor a Verity lesz az új kedvenced.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Verity blogturné

Verity – Íme 10 kedvcsináló idézet Colleen Hoover zseniális regényéhez!