Verity – Íme 10 kedvcsináló idézet Colleen Hoover zseniális regényéhez!

Colleen Hoover idén új regénnyel jelentkezett, a Verity pedig kétségkívül az írónő egyik legtökéletesebb könyve – engem legalábbis teljesen magával ragadott. Alább meg is nézhettek tíz idézetet a könyvhöz, remélem megjön a kedvetek az elolvasásához 😉

#1

„A mi kapcsolatunk viszont azért sikerült ilyen rövidre, mert ő egy másik nőbe volt szerelmes.
Csak az a gond, hogy az a másik nő is én voltam.
Fura helyzet, ha valaki beleszeret egy író szavaiba, mielőtt találkozna magával az íróval. Sokan nehezen választják szét a könyvben szereplő karaktert az alkotójától. Meglepő, hogy irodalmi ügynök létére Corey ehhez a típushoz tartozik. Már azelőtt beleszeretett az első regényem, a Legyen bárhogy főhősnőjébe, hogy velem megismerkedett volna. Valamiért feltételezte, hogy a szereplő személyisége az enyém tükörképe, pedig ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Mindenben a szöges ellentéte vagyok.”

#2

„Sok író szeret testközelbe kerülni az olvasóival, de én irtózom az ilyesmitől. Amilyen gáz alak vagyok, szerintem legtöbben rögtön máglyára vetnék a könyveimet egy személyes találkozó után. Életemben egyszer dedikáltam, és előtte egy hétig nem aludtam. A nagy napon végig annyira féltem, hogy alig bírtam megszólalni. Másnap emailt kaptam az egyik olvasómtól, amiben megírta, hogy hülye, karótnyelt libaként viselkedtem vele, és soha többé nem vesz tőlem semmit.
Ezért maradok inkább otthon, és csendben írok. Azt hiszem, a regényeimből visszatükröződő személyiségem jóval vonzóbb az igazinál.”

#3

„Szerintem önmagunk alábecsülése valahol az írói folyamat része, nálam legalábbis mindenképpen. Általában három szakasza van a munkámnak:
1. Elkezdem a könyvet, aminek aztán minden mondatát gyűlölöm.
2. Folytatom az írást annak ellenére, hogy minden mondatát gyűlölöm.
3. Befejezem a könyvet, és úgy teszek, mintha elégedett lennék a végeredménnyel.
Sosincs olyan pont, amikor úgy érzem, hogy teljesítettem a kitűzött célt, vagy, hogy valami olvasásra méltót sikerült összehoznom. Általában inkább a zuhany alatt bőgök, vagy zombiként meredek a számítógépemre azon tűnődve, vajon a többi író hogyan képes ilyen magabiztosan reklámozni a könyvét. „Ez a legnagyobb siker az előző regényem óta! Ki ne hagyják!”
Ezzel szemben én kirakok egy képet a könyvemről a következő ajánlással: „Egész tűrhető. Szavak vannak benne. Olvasd el, ha akarod.”

#4

„Amit a legjobban gyűlölök az önéletrajzokban, az a mondatokat átitató álszentség. Egy írónak nem lenne szabad saját magáról írnia, amíg készen nem áll rá, hogy minden egyes védőréteget kiiktasson a lelke és a könyve között. A szavaknak egyenesen a zsigerekből, húson és csontokon át kell kiszakadnia. A vallomás legyen szörnyű, őszinte, véres, talán kissé ijesztő, de legfőképpen nyílt, leplezetlen. Az önéletrajz, ami arra hajt, hogy az olvasó megkedvelje az írót, nem igazi önéletrajz. Kifordítva senki sem szerethető. Egy igaz önéletrajz olvasása után az olvasó minimum megundorodik az írótól.
Bennem nem fognak csalódni.
Ez a történet néhol olyan keserű, hogy legszívesebben kiköpnék, mégis lenyelnek majd minden egyes szót, amíg a részükké nem válik, be nem kúszik a zsigereikbe, és fájdalommal tölti el a testüket és lelküket.
Mégis… minden nagylelkű figyelmeztetésem ellenére… tovább nyelik majd a szavaimat, mert ilyenek vagyunk.
Emberek.
Kíváncsiak.”

#5

„Ahogy lenézett rám, a szánk szinte összeért, és esküdni mernék, hogy már ott, akkor arról ábrándozott, milyen lenne a közös életünk. Az ember nem nézhet valakire úgy, hogy ő nézett rám – a teljes múltjával a tekintetében – anélkül, hogy elképzelné a jövőt.
Behunyta a szemét, és megcsókolt. A mozdulata vágyat és tiszteletet sugárzott, két dolgot, amit a férfiak többsége képtelen összekapcsolni.
Élveztem az ujjai cirógatását a hajamban és a nyelvét a számban. A csókjából éreztem, hogy ő is élvezi a közelségemet. Abban a pillanatban még szinte semmit sem tudtunk egymásról, de talán jobb is volt így. Ilyen bensőséges csók egy idegennel azt sugallta: Nem ismertek, de tudom, ha ismernélek, szeretnélek.
Tetszett, hogy képes lenne szeretni engem. Ettől szinte már szerethetőnek éreztem magam.”

#6

„Talán nem is róluk szól a sztori. Hallottam egy íróról, aki a férje nevét használja minden kéziratban, amíg rá nem talál a megfelelő névre az adott szereplő számára. Talán Veritynek is ez a módszere.”

#7

„Mivel a szívem mélyén többre vágyom tőle, a barátság szóba sem jöhet köztünk. Ha két ember között felüti a fejét a vonzalom, onnantól már csak két lehetőségük marad: engedni neki, vagy hagyni az egészet. Nincs középút.”

#8

„– Szeretem, amikor az én pólóimat viseled.
Mosolyogva beletúrok a hajába.
– Én meg azt szeretem, hogy Jeremy-illatuk van.
– Az meg milyen? – nevet.
– Petrichor.
Végigcsókolja lefelé a hasamat.
– Azt sem tudom, mit jelent ez – mormogja a bőrömbe.
– A frissen hullott eső illata meleg időben.
A szája egyre közelít az enyémhez.
– Nem is tudtam, hogy erre van külön szó.
– Mindenre van.
Gyors csókot lehel az ajkamra, majd elhúzódik, és összevont szemöldökkel néz rám, mint aki erősen töpreng valamin.
– Arra is van szó, amit most csinálok?
– Valószínűleg. Mire gondolsz?
Végigsimítja az államat.
– Beleszeretek egy nőbe, pedig nem lenne szabad.”

#9

„– Van egy kis cukormáz a… – mutat a számra.
Megtörlöm, de megrázza a fejét.
– Itt van – húzza végig a mutatóujját az alsó ajkamon.
Lenyelem a falatot.
Az ujja még mindig a számon van.
Basszus! Nem kapok levegőt.
A közelségébe belesajdul minden porcikám, de nem tudom, mit engedhetek meg magamnak vele szemben. El akarom dobni a villát, azt akarom, hogy ő eldobja a tortát, azt akarom, hogy megcsókoljon. De kettőnk közül nem én vagyok házas. Nem tehetem meg az első lépést, neki pedig nem szabadna megtennie, de őrülten kívánom.”

#10

„A csókja mindaz, amit elképzeltem: sugárzás, robbanás, dinamit. Csupa veszély.”

Verity blogturné

Könyvkritika: Colleen Hoover – Verity