Kerstin Giernek nagyon ügyes abban, hogy létrehozzon különféle világokat, és azt a miénkkel egyesítse. Legyen szó időutazókról és az őket működtető társaságról, vagy éppen az álmokba járkálásról, Gier profin hozza, amit az ember szeretne.

A karakterei szerethetőek, a történet jó, ráadásul tele van édes humorral, amitől minden kötete letehetetlenné válik. Az írónő stílusa igazán üdítő, és kevesen írnak olyan szépen a romantikáról, különösen a szerelmi vallomásokban nagyon ügyes Gier. Akad viszont valami, ami már másodjára sem igazán jön neki össze.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva beszerezhető a Silber 3. *

Nagy rajongója voltam az Időtlen szerelem trilógiának, de a Smaragdzöld végén csak pislogtam nagyokat, mert gyorsan le lett zárva a történet, akárcsak a fő rejtély, amit három köteten át bogoztunk ki Gwendolynnal. Most, az utolsó Silber kötetnél a vég miatt nem vagyok annyira csalódott, de…

Kicsit értetlenül állok a lezárás előtt. Nem fogom elspoilerezni, hogy mi volt az, ne aggódjatok. Maga az ötlet tetszett, de inkább olyan félmegoldásnak tűnt, a többi rész pedig inkább volt szirupos, mintsem hiteles. Egy csomó kérdésre nem kaptunk választ, és igazából úgy érzem magam, mintha véget ért volna egy tv-sorozat évada, miközben sorozatzáró grandiózus fináléra készültem. És ezt sajnálom, mert annyira jó volt a felvezetés, hogy ahhoz képest a lezárás már nem hozta a kellő színvonalat.

Persze, maga a könyv így sem volt rossz, az írónő stílusa annyira lehengerlő és olvasmányos, hogy gyorsan pörögtek az oldalak. Sok mindenen jól szórakoztam, Liv és Mia szócsatáit például nagyon szeretem. Jó volt, hogy a család most kicsit nagyobb szerepet kapott, és a romantikus jelenetekért is oda és vissza voltam, mert Liv és Henry párosa együtt elképesztően cuki, és tényleg csak szeretni lehet őket.

Amiatt is jár a pacsi, hogy ilyen gyönyörűen bemutatták a Secrecy rejtélyt. Mert legalább az kiderült, hogy ki áll a pletykablog mögött, és nem csak pár sorban intézték el, hanem jelentősége is lett. Ez tetszett, ahogy az is sokat hozzáadott az érzelmi faktorhoz, hogy Mia járt sikerrel, hiszen emlékezzünk csak, az első részben nagyon eldöntötte, ő bizony felgöngyölíti az ügyet. És igen, ezt az egészet jól kezelte az írónő, tetszett az is, hogy miért lett létrehozva a blog, és egyáltalán, olyan emberi volt az egész.

Az Arthur és Annabelle szálat is sokáig jól kezelte az írónő, az álom jelenetek például kellően érdekesek, néhol pedig meglepően izgalmasak voltak. A csatározások, a beszólások, az elgondolkodtató beszélgetések mind tetszettek, és néhol sikerült is kellően sötétre venni Giernek a figurát, ami jól sejtette, hogy míg az első részben az álomvilág csak játéknak tűnt csupán, itt már fegyverré vált Arthurék kezében, ami ellen bizony fel kellett lépni.

Értékelés: 8/10

Összességében annyit tudok mondani, hogy mindig kellemes emlékként marad majd meg bennem a Silber trilógia. Szerettem a karaktereit, Gier stílusát, a történet is izgalmas és eredeti tudott lenni. Csak sajnos az a fránya lezárás, az nem ért fel ahhoz a színvonalhoz, amit az első két rész magas minősége, és a Gier által felépített világ és rejtély-rendszer megérdemelt volna. Kár érte, de így sincs okunk a panaszra, viszonylag kerek a sztori.

Hogy tetszik a borító? Imádom! Az eredeti verzión szürke a háttér, úgy nekem nem is jött be annyira, de a Könyvmolyképző most fehér alapra helyezte, amit imádok! Szép lesz a polcon a három kötet egymás mellett.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha lezúztad az első két részt ki ne hagyd a harmadikat!

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva beszerezhető a Silber 3. *