Könyvkritika: Holly Black – The Wicked King: A gonosz király

Hát gyerekek, ez a könyv annyira jó volt, és a függővége oly módon kicsinált, hogy még most is csak keresem a szavakat. Szögezzük le: A gonosz király elképesztően jó könyv, és nekem még az első résznél is sokkal jobban bejött, mert annyira izgalmas ötletekkel pakolta tele az írónő, a karakterekért pedig egyszerűen rajongok.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

A sztori ott indul, ahol az első véget ért. Immáron Cardan a király, de ugye Jude irányítja őt a háttérből több-kevesebb sikerrel. A lány lassan rádöbben, hogy a hatalmat nem magadhoz ragadni nehéz, hanem megtartani, hiszen többen fenik a fogukat a trónra, ráadásul a tenger alatti tündérkirályság háborút fontolgat. Eközben Jude megtudja, egy hozzá közel álló személy el akarja árulni, és a Cardan iránti érzései is egyre erősebbek…

Az atmoszféra, amit Black megteremtett a kötetben, az páratlan. Itt tényleg ember embernek farkasa, a karakterek pedig baromi ügyesen intézik a politikai játszmáikat. Minden egyes kimondott szó jelentőséget nyert, és sokszor csak utólag esett le, hogy xy karakter korábbi tanácsa mit is jelentett igazán. Ez pedig valami zseniális, imádtam, ahogy Holly Black kézben tartotta ezt a világot, a karaktereit, és gondoskodott arról, hogy egy pillanatra se váljon unalmassá a történet. A karakterek pedig egytől-egyig zseniálisak, még a legkisebb mellékszereplő is nagyon ügyesen van felépítve, és itt aztán tényleg bárki meglepetést tud okozni.

A politikai csatározások iszonyú érdekesek voltak, leginkább két szegmensen tetszett nagyon a dolog. Az egyik a családi szál volt, konkrétan a felemás érzések, amit Jude táplált Madoc iránt, hiszen szerette az apa-figurát az életében, de mostanra nyíltan egymás ellen álltak. Jól pörgött ez a rész, és a Tarryn – Jude szálat is szerettem, mert jól megmutatta, hogy ebben a rideg világban Jude mennyire egyedül van, és igenis szüksége lenne a testvérére. Apropó, Tarryn: hát én Locke-on behaltam, a tettein, a stílusán, azon, hogy Jude még nem nyírta ki… Ami késik, remélem nem múlik.

A másik nagyon érdekes szál egyértelműen Cardan és Jude kapcsolata. Baromi erős volt, ahogy az egész könyvön át épült a kapcsolatok, ahogy változtak az erőviszonyok. Ez az ellenségekből szeretők, majd ők se tudják mi-dolog jól működött, különösen mert egyik karakter sem egy nebántsvirág, és bizony Cardan is képes odacsapni, ha kell. Az egészet ráadásul tök jól árnyalta, hogy Jude irányított, ha akart, és ebből tök jó dilemmák akadtak, miközben végig iszonyúan erős volt a romantikus kémia a két karakter között. De tényleg, olvasóként alig vártam, hogy végre történjen valami, mert mindketten megérdemelnék a boldogságot, de hát, ez talán nem az a világ, ahol az ember olyan könnyedén boldogan élhet, amíg meg nem hal…

A másik kedvenc pontom a sztoriban Viv és a barátnője kapcsolata volt, illetve az, hogy mi történt velük Tündérfölén. Olyan jól érzékeltette, hogy még az olyan kedves félig ember – félig tündérek is, mint Viv, mennyire kegyetlenek tudnak lenni, ahogy az is jól ájött, mennyire brutális hely Tündérfölde. Szerettem erről olvasni, jó emlékeztető volt, ahogy az is baromi jó volt, hogy Jude miként kezelte a dolgot, hogyan próbált segíteni. Jude-nál külön tetszett, hogy az embersége mit jelentett számára ebben a kötetben, milyen előnyei-hátrányai akadtak ebből a kvázi uralkodása során. Végső soron pont ez tette annyira veszélyessé a lányt.

És hát, a könyv vége… Na gyerekek, ez brutális. Hallottam olvasás előtt is, történtek dolgok, amiknél felszisszentem, gondoltam is magamban, jó, ez akkora szemétség, de hát, mit vártam. Viszont ami utána jött, na az tényleg mindent vitt. Nagyon brutális függővég van, és Jude olyan helyzetbe kerül, amiből nehéz lesz kikecmeregnie. Már emiatt is nagyon várom a folytatást, ami egyben a lezáró rész lesz. Hiányozni fognak a srácok, az fix.

Értékelés: 10/10

Kétség sem fér hozzá, hogy A gonosz király az egyik kedvenc könyvem lett idén. Holly Black nagyon okosan építette fel a történetet, erősek a karakterek, eszméletlenül jók a politikai játszmák, Cardan és Jude között tombol a kémia, a könyv pedig egy pillanatra se lett unalmas. Imádtam minden egyes oldalát.

Hogy tetszik a borító? Hű, valami álomszép! A jelentése sem véletlen, a víz szerepe nagy lesz a kötetben, így külön örülök, hogy ez ilyen lett.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! A levegő népe az egyik legjobb YA sorozat, kár lenne kihagynotok.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *