Az idei olvasmányaim közül az Autoboyography – Egy fiús könyv volt az egyik legnagyobb kedvencem. Hoztam is nektek tíz szívszorítóan tökéletes idézetet, hátha megjön a kedvetek a regényhez. Az értékelésemet pedig ide kattintva olvashatjátok el 🙂

#1

„Anya néha otthagy a párnámon egy-egy papírfecnire írt idézetet, és erre általában akkor jövök rá, mikor az ágyban fekve valami szúrni kezdi az arcomat.
HA NEM LENNÉL, TELJESEN MÁSMILYEN LENNE A VILÁG!
A BÁTORSÁG AZT JELENTI, HOGY MINDEN NAP ÖNMAGAD VAGY, ANNAK ELLENÉRE, HOGY A VILÁG AZT MONDJA, LÉGY MÁSMILYEN.
A SZERELEM NEM ISMER HATÁROKAT.
A NORMÁLIS EGY FOKOZATOT JELENT A MOSÓGÉPEN – SEMMI MÁST!”

#2

„Amióta az eszemet tudom, a szüleim arra bátorítottak bennünket, hogy vállaljuk magunkat. Mikor elbizonytalanodtam a saját szexualitásommal kapcsolatban, azt mondták, nekik mindegy, hová rakom a farkam, akkor is ugyanúgy fognak szeretni.”

#3

„Sebastian tudja, hogy vonzódom hozzá: egészen biztos, hogy észrevette. Ha a közelemben van, a tekintetem mohón fedezi fel az arcvonásait, a nyakát, a mellkasát és a farmerjét. Látta vajon, mit írtam? Vajon rájött, hogy ő az, akiből az ihletet merítem? Ha igen, akkor miért jön nekem a Szentlélekkel?
Talán szórakozik velem?
Autumn elkapja a pillantásom és azt tátogja, hogy „mi van?”, merthogy, gondolom, úgy nézek ki, mint aki egy nagyon nehéz matekfeladványt próbál megoldani. Megrázom a fejem, aztán elhúzom a tenyerem a lapról, hogy jól látszódjon, mit írtam.
Eszembe jut valami, egy elég gyenge lábakon álló ötlet, ami mintha az Autumn-mal töltött kínos estében gyökerezne.
A queer srác és a mormon fiú története.”

#4

„– Sebastian?
– Igen?
A tekintetünk egymásba fonódik, és el sem hiszem, hogy kimondom az alábbi szavakat.
– Biztos vagyok benne, hogy szeretnék még lógni veled.
Az arca egészen kipirul. Vajon ő is úgy értelmezi ezt, ahogy én? És miről is beszélek tulajdonképpen? Tudja, hogy bejönnek nekem a fiúk, és azt is tudnia kell, hogy nem csak a könyvről akarok vele beszélgetni. Sebastian az arcom fürkészi, a homlokomról a számra, az államra, a szememre, majd ismét a számra siklik a tekintete.”

#5

„– Jézusom, hát nem értitek? Egy projekten dolgozunk.
Az asztal körül mindenki jóllakottan és szkeptikusan hallgat.
– És tudja rólad? – Anya nem tudja visszafogni magát.
– Arról, hogyan változom át esténként trollá? – A fejemet ingatom. – Azt hiszem, nem.
– Tanner! – mondja gyengéden. – Tudod, hogy értem.
Tudom. Sajnos.
– Lécci, nyugodjatok meg! Ez nem olyan, mintha bojtos farkam lenne.
– Édesem! – folytatja anya rémülten. – Teljesen félreérted…
A telefon megrezzen apa előtt. Felveszi.
– Megint Sebastian írt.
Kinyújtom felé a karom.
– Ideadod, lécci?
A homlokát ráncolja, miközben átadja.

Jövő héten nem leszek órán. 🙁
Csak azt akartam, hogy tudd.

A mellkasom mintha meghasadna és egy hosszú törésvonal futna végig repedezve rajtam, a résen pedig besütne a forró, forró nap, mert Sebastian merő figyelmességből írt nekem.”

#6

„Ez zseniális.
– Sebastian Brother. Ez azt jelenti, hogy téged Brother testvérnek hívnak.
Lelkesen vigyorog.
– Egész életemben azt vártam, hogy valaki elsüsse végre ezt a poént. Az egyházban túl kedvesek, és nem merik ezt felhozni.
Habozok, nem tudok olvasni a tekintetében.
– Te most szórakozol velem.
– Igen. – A mosolya, ha lehetséges, még szélesebbre húzódik, és mikor boldogan, önfeledten felnevet, úgy érzem, megnyílik a mellkasom.”

#7

„Hevesen és gyorsan kapkodja a levegőt. Az arca már lángoló rózsaszín.
– És mindig… a fiúkat szeretted?
– Mindig is bejöttek a fiúk meg a lányok is – válaszolom. – Biszexuális vagyok. A másik embert szeretem, nem a testrészeket, azt hiszem.
Sebastian bólint, és aztán meg sem áll. Csak bólogat, bólogat, bólogat, és a térdére tett kezét bámulja.
– És akkor miért nem vagy együtt egy lánnyal? – teszi fel a kérdést csöndesen. – Ha hozzájuk is vonzódsz? Nem lenne minden sokkal egyszerűbb?
– Az ilyesmit nem választja az ember.”

#8

„Felé fordulok, és minden olyan gyorsan történik. Az egyik pillanatban még az arcom nézi, a következőben pedig szája a számhoz ér, meleg, puha és annyira finom. Édes istenem! Nem tudom visszafogni magam, halkan felnyögök. Ő is felnyög, majd felnevetünk, elhúzódik tőlem, és olyan szélesen mosolyog, amilyet a világ még nem látott, majd ismét felém hajol, és megcsókol, most mélyebben, hevesebben, kezét a tarkómra simítja.
Kinyitja a száját, és érzem, hogyan mozdul meg az óvatos, félénk nyelve.
Becsukott szemem mögött fény villan, de olyan erővel, hogy szinte hallom. Az agyam elolvadt, vagy a világ ért véget, nem tudom, de az is lehet, hogy csak egy meteor csapódott belénk, és ez már maga az elragadtatás, csak még kaptam egy utolsó, tökéletes pillanatot, mielőtt a purgatóriumba küldenének.”

#9

„Éreztem a száját a számon, a nyelvét és a nevetését, ami megremegtette a levegőt kettőnk között. Perceken át csak csókolóztunk és csókolóztunk. Többféle csók is volt. Heves és mocskos, lágy és mély, amiről a szex jutott eszembe, meg hosszú délutánok, amiket egy hálószobában tölthetnénk, biztos rejtekben. Beleharapott az ajkamba, én meg az övébe, majd olyan kéjes hangot adott ki, ami egész hétvégén visszhangzott a fejemben, a kavargó gondolataim háttérzenéjeként. Annyira… kibaszottul jó volt! Úgy értem, korábban is csókolóztam már, de ehhez képest azok nem is voltak igazi csókok. Talán hülyén hangzik, de mintha a testem minden egyes sejtje részt vett volna benne. Ettől az élménytől minden, amit korábban tettem, lényegtelennek tűnik, alig tudom felidézni őket. Addig csókolóztunk, míg a hideg be nem kúszott a ruhánk alá.”

#10

„– Mindent tudni akarok rólad – szólal meg ismét, zihál a vágytól közben, az állam csókolgatja és a borostás nyakamat.
– Mindent elmondok neked.
– Ugye a fiúm vagy most már? – kérdi, és mielőtt válaszolhatnék, fogai közé veszi az alsó ajkam, és nevet önmagán, mintha nem ez lenne a leggyönyörűbb, legfontosabb kérdés, amit valaha feltettek nekem.
– Ööö, igen.
A fiúja. Igen.”

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *