Íme a 12 legütősebb idézet a Tüskék és rózsák udvara sorozatból
Bár érkezik még új kötet a Tüskék és rózsák udvara sorozathoz, de az eredeti trilógia a Szárnyak és pusztulás udvarával lezáródott. Éppen ezért össze is gyűjtöttem nektek 12 ütős idézetet a könyvekből, hátha megjön a kedvetek a sorozathoz, de persze nosztalgiázni is lehet 😉
#1
„– Undorító rohadék vagy.
– Feltétlenül meg kell kérdezzem Tamlintól, hogy ilyen hízelgéssel nyerted-e meg a szívét.”
#2
„– Miért tett az ágyasává?
– A nyilvánvalótól eltekintve? – Tökéletes arcára mutatott.”
#3
„– Mily csodás, hogy itt látlak, Feyre, kedvesem! – szólt Rhysand, aki az ágyon elterülve könyökölt. – Megtudakolhatom, miért kaparászol a kandallómban?”
#4
„Nagyot sóhajtott és a szemembe nézett. — Te most már mindig ilyen komoly és unalmas leszel?
– Te meg mindig ilyen rohadék leszel? – vágtam vissza.”
#1
„Rhysand a legsármosabb főúr.
Rhysand a legszórakoztatóbb főúr.
Rhysand a legravaszabb főúr.”
#2
„Rhysand a nyugalom álarcát öltötte magára.
– Hová rejtették?
– Mondj egy olyan titkot, Éjszaka lordja, amiről senki nem tud, és én is elmondom neked az enyém.
Már valami borzalmas igazságra készültem, de Rhys így szólt:
– A jobb lábam hasogat, ha esik az eső. A háborúban sérült meg, és azóta fáj.
A Csontfaragó elröhögte magát, én pedig döbbenten bámultam Rhysre.
– Mindig is te voltál a kedvencem.”
#3
„– Gyere csak, Feyre! Nem harapunk, kivéve, ha megkérsz rá minket.
Meglepődve elindultam.
– Ha jól tudom, Cassian, eddig még senki nem vette igénybe az ajánlatod. – jegyezte meg Rhys zsebre tett kézzel.”
#4
„Rhysand lesepert egy láthatatlan porszemet Tamlin ingujjáról. A lelkem mélyén csodáltam vakmerőségét. Ha az én torkomat választotta volna el csupán néhány hüvelyk Tamlim fogaitól, akkor én biztos mekegtem volna a félelemtől.
Rhys tekintete rámvillant.
– Tévedsz. Ha jól emlékszem, amikor Tamlin fogai a torkod közelében voltak, akkor jol pofán vágtad.”
#1
„– Húsz aranyat teszek rá, hogy egy órán belül harc tör ki a találkozón – mondta Cassian, aki továbbra is kerülte Nesta tekintetét.
– Legyen harminc és háromnegyed óra – emelte a tétet Mor karba tett kézzel.
– Ne feledjétek, kérlek, hogy mindenki megesküdött arra, hogy semleges marad, és a megfelelő védővarázslatokkal ezt garantálni is fogjuk – mondta Rhys jóindulatúan.
– Nektek srácok, sem ököl, sem mágia nem kell ahhoz, hogy harcoljatok – kiáltotta Mor.
– Legyen ötven – szólalt meg Azriel is –, és harminc perc. És a Tavasz udvara fogja kezdeni.
Rhys a szemét forgatta.
– Nehogy eláruljátok, hogy fogadtatok rájuk! És semmi trükközés, szándékos provokálás, világos?
Az arcukon megjelenő vigyortól láthatóan megkönnyebbülve sóhajtott.
– Jól van. Száz arany és tizenöt perc.”
#2
„– Az Éjszaka udvarának az úrnője vagyok – mondtam.
Erisnek tátva maradt a szája. A szeme tágra nyílt, és rettegés váltotta fel gúnyos vonásait.
– Úrnők manapság nincsenek – nyögte ki az egyik fivér.
Halványan elmosolyodtam.
– Mostantól vannak.”
#3
„Még ötszáz évig vártam volna rád. Ezer évig. És ha csak ez a pár hónap adatott meg nekünk, már ennyiért is megérte várni.”
#4
„– Mindent megszerettél magadban? A jót is, és a rosszat is? A világos és a sötét oldaldat?
Mosolyogtam.
– Főleg a sötétet.”
