Gyakran mondjuk, hogy napjainkban van a tévézés aranykora, mert számos szuper és minőségi sorozat születik meg. Ezzel egyet is értek, de úgy érzem, a filmezés aranykorát is napjainkban éljük meg.

Ami számomra a legnagyobb pozitívum, hogy a diverzitás egyre nagyobb teret kap, amire ráadásul vevő is a nép. Elég csak arra gondolni, hogy a Fekete párduc és a Crazy Rich Asians hatalmas sikert aratott Amerikában. Szerintem fontos, hogy a diverz témák is előkerüljenek, és a filmek is bemutassák, mennyire színes a világ, legyen szó bőrszínről, testalkatról vagy akár szexuális hovatartozásról.

Ha valaki megkérdezi, hogy a 2018-as filmélményeim közül melyek voltak a legkiemelkedőbbek, egy pillanatot sem kell agyalnom a válaszon, ugyanis három olyan film is volt, ami belevéste magát a szívembe, ebből fakadóan pedig nektek is bátran ajánlom megtekintésre őket. Az pedig csak hab a tortán, hogy mindhárom könyvadaptáció. Íme, róluk van szó!

A fiúknak, akiket valaha szerettem (író: Jenny Han)

Annyira örülök, hogy ez a modern romantikus klasszikus megszületett. Lara Jean története bódítóan édes, romantikusan szirupos, miközben azért komolyabb témákat is taglal.

Mert felnőni sosem egyszerű, ahogy igazán kinyitni sem a szívünket egy srácnak. A sztoriban szerencsére a családi élet is dominál, az i-re pedig nekem az tette fel a pontot, hogy Lara Jean félig koreai, és olyan természetesen kezelték ezt, ahogy minden filmnek kéne. Ráadásul az, hogy a második kötet egyik fő cselekménye, a videós téma is előkerül, rátesz még egy lapáttal az élvezhetőségi faktorra, mert egy újabb fontos témát fejt ki ezáltal zseniálisan a film. Ó, és Peter Kavinsky <3

Dumplin’ (író: Julie Murphy)

Ma néztem meg a film második felét, és még mindig oda és vissza vagyok az élménytől. A Dumplin’ egy gyönyörű történet egy szépségkirálynő bátor lányáról, aki duciként jelentkezik a szépségkirálynő választásra.

De nem csak erről szól ez a film, hanem arról is, hogy milyen nehéz a gyász, mennyire bonyolult tud lenni egy anya-lánya kapcsolat vagy akár a barátság, és miért is nehéz elfogadni önmagunkat. Szerencsére kaptunk egy romantikus szálat is, ami meglepően édesre sikeredett. Az pedig külön plusz pont, hogy milyen szépen beleépült a történetbe Dolly Parton dalainak az üzenete.

Love, Simon (író: Becky Albertalli)

A coming out sosem egyszerű, és ezzel Simon is tisztában van. A srác ráadásul beleszeret egy srácba, akivel levelezik a neten, és amikor kikerül ez a levelezés az iskola Tumblr oldalára, minden megváltozik.

Annyira fontos ez a film, hogy arra szó nincs. Gyönyörűen bemutatja, hogy a coming out 2018-ban is nehéz, és nem csak neked. Mit érez a családod? A legjobb barátod, amiért nem mondtad el neki? És mennyire tud elfogadó lenni egy középiskolai közeg? Ezekre is mind kitér ez a szuper film, de a lényeg Simonon van, a személyiségfejlődésén. Nick Robinson zseniális alakítása pedig még egy lapáttal rátesz, az ember pedig képtelen nem drukkolni, hogy találja meg a szerelmet.

Ui.: Egy dolgot sajnálok nagyon: hogy a The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál könyvadaptációja nem szerepelhet ezen a listán. Csak január végén jelenik meg DVD-n a kötet, a magyar mozik nem mutatták be, így nem tudtam megnézni, de gyanítom, az is hasonlóan jó lett, mint ez a három kincs.