Könyvkritika: Colleen Hoover – Too Late: Túl késő

Ez volt az a könyv, aminek a megjelenése előtt Colleen Hoover úgy nyilatkozott, hogy teljesen más, mint az addigi könyvei, nem valóak a fiatalabb olvasók kezébe. Sőt, odáig ment, hogy az eredeti borítón nem is a teljes neve, csak a C. Hoover szerepel. Ilyen felütés után naná, hogy nagyon kíváncsi lettem a Túl későre.

* Te is kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Igen, a Túl késő tényleg más, mint az írónő többi Rubin Pöttyös kötete. Olyannyira más, hogy a Rázós Könyvek közé is lazán beillene ez a könyv. A főszereplőnk Sloan, egy gyönyörű fősulis lány, akinek a testvére egy bentlakásos intézményben él, az ellátását pedig a drogárus pasija, a kábé pszichopata Asa fizeti. Sloan nem boldog, de a fiúval marad, akit valaha nagyon szeretett. Ekkor ismeri meg Cartert, a srácot az egyetemről, akire ránéznie sem lenne szabad, mert ezzel a srác, és a saját életét is kockára teszi…

A könyvről még annyit érdemes tudni, hogy elég sajátos módszerben íródott. Az írónő ugyanis a Wattpadra töltötte fel a fejezeteket, és végül az olvasói kérésére jelent meg könyvként is. A fejezetek sorrendje ugyanaz, mint a Wattpadon. Persze a kérdés felmerül, hogy rossz-e az, hogy így olvasunk egy blogregényt. Nos, igen. Én ebben láttam a könyv legnagyobb hátrányát.

Egyszerűen másként működik egy Wattpad sztori és egy regény. Előbbinél minden fejezetnek pörögnie kell, kevésbé lehet talán elmélyedni a karaktereknél, míg egy regény talán lassabb folyású, de ott az olvasó is türelmesebb. A Túl késő elején nagyon azt éreztem, hogy rohanunk. A szereplők öt perc alatt lettek szerelmesek, egyéb érzések is baromi gyorsan kialakultak. Persze, eközben a hooveri-karakter jellemzések ott voltak, jól meg lehetett ismerni a szereplőket, és nem maradt el a hatás sem, csak ez a nagy sietség kevésbé tette átélhetővé a történéseket, ráadásul elég sok random, a semmiből előbukkanó dolog volt. Mint amikor Sloan fél perc alatt, mindenféle előjel nélkül kitalálta Carter titkát.

Ami nekem még itt fájó volt, az a fejezetek sorrendje. Értem én, Hoover azt az élményt akarta átadni a regényeseknek, mint amit a Wattpadosok átéltek, de teljesen más a két platform, mást vár az ember (legalábbis, én tuti). Így az, hogy a Prológus az epilógus után jöjjön, és aztán legyen még két “az epilógus epilógusa” fejezet, az számomra már sokk. Ráadásul az epilógusoknál úgy éreztem, kábé semmi értelmük nincs, és csak azért születtek meg, mert az írónő nem akarta elengedni a világot és a karaktereit. Persze, azért történt bennük pár lényegi dolog, de már az első epilógus előtt megvolt a tökéletes lezárás, így azért nehezebben nyeli be az ember a többit.

Oké, most rátok zúdítottam jó pár negatívumot, de ezek tényleg nagyon bökték a csőröm. Ezektől eltekintve viszont szerettem ezt a könyvet, noha az elfoglaltságaim miatt nem haladtam olyan gyorsan az olvasással, mint máskor. Maga az alapszituáció, és a karakterek tették számomra igazán élvezhetővé a könyvet. Oké, Carter, mint harmadik főhős néha kicsit sok volt, de szerettem az ő jeleneteit is, noha nem ő lett a kedvenc.

Számomra a legérdekesebb Asa karaktere volt, és gyanítom ezzel nem vagyok egyedül. A srác kissé őrült, buta és egyben végtelenül okos. Rettentően szar gyerekkora volt, nem tudja mi az igazi szeretet és hogy kell kimutatni mások felé az érzéseket, ezért is bánik úgy Sloannel, mint egy darab ronggyal. A karakter dilemmája, a tettei okai, és egyáltalán a zakkantsága is nagyon szépen átjött számomra a történetben.

Asa nekem olyan igazi könyves rosszfiú volt, akit az ember úgy szeretne “megjavítani”. Persze, nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem lehet, de mégis, szerettem az érzést, amit kiváltott belőlem. Olyan negatív karakter volt, akinél olyan jól eltalált Hoover a miérteket, hogy bármennyire is akartam, nem tudtam utálni őt, ráadásul ő vitte előre a cselekményt, nem is kicsit.

Sloan, mint hősnő is baromira érdekes volt. Adott egy jólelkű, hányatatott sorsú lány, aki igenis szenved Asa mellett, de nem megy el, mert szó szerint kihasználja a fiút anyagilag. Imádtam Sloan erejét, a bátorságát, azt a hihetetelnül csavaros észjárását, ahogy mindent bevetett a túlélésért, de nem veszítette el önmagát, kedves tudott maradni ilyen környezetben is. Szerintem a legtöbben a felébe beleroppantunk volna abba, amiket ő átélt Asa mellett, de a karakter még így is baromi hiteles tudott maradni.

Végig szimpatizáltam a lánnyal, csodáltam az erejét, és baromira drukkoltam neki, hogy találjon rá végre a boldogság. A Carterrel lévő romantikus szál sem volt rossz, bár néha túlzónak éreztem, különösen azt a bugyuta játékot, amikor mindenféle hülyeséget leírtak egymásnak, ami csak úgy eszükbe jutott.

Értékelés: 7/10

A könyv sajnos nem lett akkora kedvenc, mint vártam. Tényleg más, mint a többi Hoover sztori, de a karaktereit szerettem, az akciódús részek sem rosszak, az erotika is szépen, vagy éppen érdekesen jelent meg. Bár nem értékeltem magasra, kíváncsian olvasnék még hasonlót az írónőtől, csak ne blogregényes stílusban.

Hogy tetszik a borító? Régen nem igazán tetszett, de ismerve a könyvet már érzem, hogy passzol, ráadásul élőben nagyon jól néz ki.

Kinek ajánlom elolvasásra? No ez jó kérdés. A Hoover fanok azért próbálják be, és ha csíped a Rázós Könyveket, akkor semmiképpen ne hagyd ki a Túl későt.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *