Bármilyen évet is írjunk, sajnos úgy érzem állandó téma szidni a fiatalokat, akik természetesen „tiszteletlenek, buták és semmit nem tudnak az életről, hiszen csak gyerekek„. Sosem szerettem ezt a hozzáállást, mindig is hittem, hogy cselekedni, alkotni, elérni valamit nem kor kérdése, ahogy az sem, hogy meghatározott képed és gondolataid legyenek a világról.

Stella Caldwell könyvét pont azért szerettem annyira, mert 25 példán keresztül mutatja meg, hogy nem számít az, hogy valaki hány éves, igenis lehet lenyűgöző és a kitartással, ésszel, erővel és remek ötletekkel igenis meg lehet változtatni a világot. Nem kor, hanem jellem kérdése az, hogy ki, mit és mikor ér el az életben, ez a könyv pedig erre volt remek bizonyíték.

A könyvben tehát 25 fiatalt mutattak be egy adott rendszer szerint. Először egy rövid felvezetéssel meséltek róluk, majd jött az életük és a teljesítményük leírása. Kaptunk egy nagy illusztrációt is, egy kiemelt idézetet az adott fiataltól és a kedvencem, a „légy merész, mint…” részt. Itt olyan általános problémákat vetettek fel, hogy mit tegyél, ha eleged van az iskolából, és mit tenne a helyedben az adott fiatal. Ezek a sorok engem is sok helyen elgondolkodtattak, rávezettek arra, hogy jobban értékeljem azt, amim van. Remélem ezzel a célcsoport, a gyerekek is így lesznek.

A könyv tele van illusztrációkkal is, amik stílusukat tekintve szerintem elég modernek, szép a színezésük és érdekesek az arcképek is. A szépet nem igazán tudnám rávágni, mert nekem speciel nem nagyon tetszettek a rajzok, de szerettem, hogy színesek, részletgazdagok és valahogy menőnek tűnnek a maguk egyszerűségében. A szépséget úgyis túlértékelik, nem igaz?

A könyv tördelésével igazából egyetlen problémám volt, hogy a lényegi rész, amikor az adott fiatalról meséltek, az én ízlésemnek kicsi betűvel volt szedve és a színe is sötétebb szürke volt. És ha a betű kicsi, és még világosnak is hat a fehér papíron, akkor macerás olvasni, a tartalom miatt viszont nyilván megérte kitartanom.

Az ötlete(ke)n túl a kulcs ebben a könyvben a 25 fiatal kiválasztása volt. Én úgy érzem, sikerült egy minden szempontból diverz válogatást összegyűjteni, és itt nem csak származás, bőrszín és lakhely kérdésre gondolok, hanem a teljesítményre is. Akadtak aktivisták, sportolók, feltalálók és valahogy mindegyiküknél átjött az az érzés, amit a könyv már a borítójával sugallni akart: ez a 25 fiatal tényleg megváltoztatta a világot, avagy, legalább tett azért, hogy jobb hely legyen.

Akadtak a könyvben olyan nevek, akiket nyilván a legtöbben ismerünk, mint Greta Thunberg vagy Anne Frank, és voltak olyanok is, akiknek csak a munkásságát ismertem, mint „a srác, akinek a találmánya befogja a vízben lebegő műanyag szemetet„, de nem tudtam arcot/nevet társítani az eredményhez. Így számomra ez a kötet javarészt olyan fiatalokat mutatott be, akiket eddig nem ismertem (igazán), és akiknek a teljesítménye után csak emelni tudom a kalapom.

Leginkább hozzám az aktivista fiatalok álltak közel, hiszen sem feltaláló, sem sportoló nem vagyok. Azt viszont tudom, hogy mennyire nehéz hallatni a hangod, kiállni valami mellett, ami fontos számodra, amiben hiszel. Ezek a gyerekek pedig megtették mindezt, mert hittek valamiben, és először egy szűk csoport, majd az egész világ felfigyelt rájuk. A legtöbb történet pont ezért tanulságos, mert megmutatta, hogy a szavaknak és a tetteknek ereje van.

Jó példa Ryan Hreljac esete, a srácé, aki plusz házimunkát vállalt, hogy Afrikában kutakat fúrjanak és tiszta ivóvízhez jussanak az emberek, majd ez úgy kinőtte magát, hogy több ezer ember juthatott vízhez a kontinensen Ryan miatt. De ugyanilyen sikersztori például Felix Finkelbeiner története, akinek iskolai előadást kellett tartania a klímaváltozásról, ami végül odáig vezetett, hogy egy év alatt 50 ezer fát ültettek, most pedig a cél az ezer milliárd.

Azért azt meg kell említeni, hogy a könyvben vannak hatalmas gyomrosok is. Mint amikor olyan fiatalt mutatnak be, aki nyolc évesen már elhunyt, de előtte nagy tetteket vitt véghez. Ugyanígy fájt azokról a fiatalokról is olvasni, akik olyan helyeken élnek, ahol megtiltják a lányoknak, hogy iskolába járjanak, vagy éppen az anyjuk el akarja adni őket még gyerekkorukban 9 ezer dollárért feleségnek, hogy a fiú gyereküknek vehessenek egy másikat…

Szóval, igen, a könyvben vannak gyomrosok, olyan történetek, amiken az ember felhúzza magát, netán elszomorodik. De örülök, hogy bekerültek, mert ha a legmélyebb sötétségben és elnyomásban élő fiatalok is ki tudtak állni magukért, az álmaikért és végül célt érhettek, mi tart vissza itt, minket Európa közepén? Na ugye 🙂

Fiatalok, merészek, lenyűgözőek – Blogturné