Miért is szerettük olyan sokan Augustus Waterst? Mert egyszerre volt vicces, magabiztos, szexi, elképesztően okos és olykor törékeny. Az alábbi idézetek pedig bizonyítják, ő az egyik legjobb könyves álompasi. Egyetértetek?

#1

„– Uram, ezen a gépen nem dohányozhat. Egyáltalán semmiféle gépen.
– Nem dohányzom – magyarázta. A cigaretta táncolt a szájában beszéd közben.
– De…
– Ez egy metafora – magyaráztam. – A szájába veszi a gyilkost, de nem ad neki hatalmat a gyilkolásra.”

#2

„– Valamennyien mellékhatások vagyunk, nem?”

#3

„– A világ – mondta – nem egy kívánságteljesítő gyár.”

#4

„– Van – mondta túláradó önbizalommal. – Abszolúte. Nem olyan mennyország, ahol egyszarvún lovagolsz, hárfázol, és felhőből épített kúriában laksz. De igen, én hiszek benne, hogy van Valami, nagy V-vel. Mindig van.”

#5

„Oké.
Visszaírtam.
Oké.
Válaszolt.
Jézus, ne flörtölj velem.
Én csak ennyit írtam:
Oké.
Pár perc múlva pittyegett a telefonom.
Csak vicceltem Hazel Grace. Megértelek. (De mindketten tudjuk, hogy az oké nagyon kacér szó. Az oké szinte SZÉTROBBAN az érzékiségtől.)”

#6

„– Szerelmes vagyok beléd – mondta halkan.
– Augustus! – szóltam rá.
– Ez a helyzet – felelte. Rám nézett, és láttam a szarkalábakat a szeme sarkában. – Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd.”

#7

„– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék.”