Amikor egy évvel ezelőtt elindult a Book a Sloth Club meglepetés doboz itthon, szkeptikus voltam. A legelső mintadoboz amit kaptam például elég gyengére sikeredett, így még inkább úgy éreztem, hogy ez a dobozosdi nem éri meg. Aztán huss! Jött a fejlődés!
A kezdetekben a BASC csapat nagyon jó dobozokat állított össze, és olyan kedvesen, korrekt módon kommunikáltak az olvasókkal. Egyszerűen olyan csapat benyomását keltették, akiknek az ember akkor is szívesen odaadja a pénzét, ha a doboz tartalma nem száz százalékban hozza, amit elvárunk. Éppen ezért döntöttem úgy júniusban, hogy fél évre előfizetek. Vakon megbíztam a csapatban, mert felépítették a bizalmam. Hát, mostanra hatalmas csalódtam.
Már a múlt havi doboz se volt normális. Mi lapult benne? Egy gusztustalan ízű “édesség”. Egy gagyi barátságkörkötő. Egy Harry Potteres zenedoboz, ami magától nem is megy, csak ha tekered. Kemény kötésű Ready Player One napló-féleség, erre még azt mondom, hogy oké. Ó, és egy “pohár”, ami kábé másfél decis, és tölcsérrel se nagyon tudsz beletölteni semmit. A könyvhöz természetesen egyik meglepetésnek sem volt semmi köze!
A szeptemberi BASC doboz a hónap utolsó munkanapján érkezett. Abban a hiszemben voltam, hogy azért ennyire későn, mert sokat dolgoztak rajta, igyekeztek a lehető legjobbat adni. Hát, nem ez történt. Vásári gagyikat kaptam, ostoba meglepetéseket, amikért minden kiadott forint kár.
Mi volt az e-havi dobozban? Egy Párizst ábrázoló villogó izé, ez mondjuk beteg módon egy kicsit bejön. Cadbury süti. És akkor az a rózsaszín lámás vacak! Miniatűr táskában tollak, füzetke, egyebek. Mindez persze full rózsaszín, de Deszy rikító zöld szettje sem jobb. Ha 8 éves kislány lennék, talán még örültem volna ezeknek. De így? A hátizsák olyan kicsi, hogy semmire se jó, és ki akarna átlátszó hátizsákkal rohangálni? A sulis cuccok meg, hát izé, rég nem vagyok sulis. Irodába meg ki rakna ki ilyen rózsaszín vackokat?
Mélységesen kiábrándított ez a szeptemberi csomag. Komolyan, minden egyes forintot sajnálok, amit ráköltöttem. Az egyetlen rendes örömöm az egészben a könyv, ami tényleg baromi jó, és a BASC-nak jár a pacsi, amiért bevállaltak egy LMBT regényt. De ennyi, más pozitívumot nem mondhatok.
Korábban legalább lehetett abba kapaszkodni, hogy ha a dobozok tartalma nem is jó, legalább a BASC csapata kedvesen reagál minden kommentre. Hát, mostanra ez is durván megváltozott. A csoportban olyan minőségben beszélnek az olvasókkal, hogy agyam megáll. Kioktató, durva hangnemet ütnek meg nem egy olvasóval szemben. Sőt!
Volt egy lány, aki több levelet írt nekik, mert törötten kapta a bögréit. Heteket várt, hogy cserélve legyenek, erre a csoportba tett ki erről posztot. A vége az lett, hogy a posztját törölték, nehogy más is lássa, hogy milyen problémák vannak. Aztán meg kiírták, bármi gond van, e-mailt írjon mindenki. Na igen, az nem nyilvános…
Részemről hatalmas most a csalódás. Gagyi “ajándékok”, több hetes késések, a szeptember elejére ígért Fandom doboz sincs még sehol. Ráadásul mindez párosítva egy olyan kommunikációval, ami még véletlenül sem olvasóbarát. Nem a legjobb kombináció, úgy érzem. Legjobban pedig azért sajnálom az egészet, mert olyan gyönyörűen felépítette a BASC önmagát. Király meglepetések voltak a könyvek mellett, és kedvesen kommunikáltak velünk. Ez már a múlté.
Az előfizetésem még három hónapig él, és már előre tartok tőle, hogy milyen “meglepetéseket” kapok még az októberi-novemberi-decemberi dobozban. Nagyon megbántam már, hogy előfizettem. De legalább tanultam belőle… Azért bízom benne, hogy a BASC lesz még olyan jó, mint eddig volt.
