Könyvkritika: T. M. Frazier – King

Hűha, ezzel a rázós könyvvel is jó gyorsan végeztem! Akárcsak a többi, ez is gyorsan haladós, izgalmas és eredeti volt, ráadásul sikerült végig fenntartania a figyelmemet. De egy dologban reménykedem: ugye senki nem szeretett bele Kingbe? Ugye nem ő lesz a férfi ideál? Mert az a pasi beteg, bármennyire is próbálja mentegetni a szerző.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva beszerezheted! *

A történet hősnője Doe, egy tizenéves, amnéziás lány, aki egy prosi hatására úgy dönt, áruba bocsájtja a testét, hogy egy motoros bandatag barátnője legyen szállásért és kajáért. Na itt ismeri meg a börtönből frissen szabadult King-et, a férfi pedig egyből kiszúrja magának, és kijelenti, a lány az övé. Oda is bilincseli gyorsan az ágyhoz, nehogy elszaladjon. A pasi persze izmos és titokzatos, így Doe bármennyire is nem akarja, a pasi felkelti az érdeklődését.

Szóval, igen. Egy újabb rázós könyv, amiben a pasi elrabolja a csajt, és aztán egymásba szeretnek. Nem kicsit, hanem nagyon. Maga a folyamat leírása részletes volt, kicsit még hitelesnek is éreztem, de… Mivel két nézőpontos volt, így olvasóként tudtam azt is Kingről, amit Doe nem, és ahogy teltek az oldalak, és dúlt egyre jobban a szerelem, úgy kívántam még inkább Doe-nak, hogy meneküljön.

A lányt pedig nem lehetett nem szeretni. Az amnéziás sztoriszálakat általában nem csípem, de itt sikerült a lehető legjobban megfogni a lényeget. Az írónő behozott egy érdekes szálat, miszerint Doe ígéretet tesz a lánynak, aki régen volt, akire nem emlékszik, hogy megvédi, és nem tesz olyat magával, aminek lehet, hogy a régi énje nem örülne – például nem tetováltat a testére semmit.

Doe a regény végéig folyamatosan próbálta elfogadni az amnéziáját, és emiatt nagyon sok szívettépő pillanatot kaptunk. A románca Kinggel az ő szemszögéből aranyos volt, de jobban szerettem, hogy Preppyvel, King kissé őrült legjobb barátjával milyen szép barátságot ápolt. Doe annyira bátor, önérzetes és tiszta volt, nem lehetett nem szeretni, és drukkolni neki, pláne azok után, hogy a sztori elején végig kellett élni vele együtt az éhezést, a fájdalmakat. Szívettépően reális leírásokat ábrázolt a szerző, az ember szíve belesajdult olvasás közben.

No és akkor King. Megkaptuk a szokásos rosszfiút: az anyja drogos, nem számíthatott senkire. 11 évesen eldönti, a legjobbb barátjával, Preppyvel drogot árulnak majd, és bármit megtesznek, hogy elérjék a céljaikat. Napjainkra King a börtönből szabadult, ahol három évig volt. Próbálja újra élni az életét, embereket gyilkol, és totál belezúg Doe-ba, ami neki is új érzés. De úgy tűnik, neki a szerelem azt jelenti, hogy birtokolja a másikat, és ráerőszakolja a saját akaratát.

Legjobban engem a tetoválós jelenet akasztott ki. Tudta, hogy a lány nem akarja, de ráerőszakolta a tetkót, és mindezt azért, hogy ráírja a saját nevét Doe hátára, hogy jelezze, a lány az övé. De az se volt semmi, hogy végig tudta Doe igazi nevét, csak nem mondta el a lánynak, hiába nézte végig premier plánban a “szerelme” szenvedéseit. A függővég pedig pont ezért is zseniális, mert az utolsó szó miatt kiderült, hogy a hallgatásával King pont azt tette Doe-val, amitől ő is szenvedett: megfosztotta a gyermekétől.  (Spoilerek miatt a fekete háttér, jelöld ki a szöveget, ha nem zavar)

Persze, nem tagadom, akadtak édes jelenetei a párosnak, a cukiságfaktor is átjött nem egyszer, de valahogy végig idegenkedtem Kingtől. Nem tudott megfogni, sem elbűvölni. Egyszerűen egy szemétnek érzem a pasit, és a folytatástól pont emiatt félek egy kicsit, mert tartok tőle, hogy a szerző feloldozza majd az emberölés, és megannyi bűn alól, hogy egy romantikus jófiút faragjon egy srácból, aki már 11 évesen megszűnt annak lenni, amikor elhatározta, hogy drogot fog terjeszteni, miközben az anyja pont a drog miatt szűnt meg szülőnek lenni.

A sztori izgalmasabb, maffiás, drogkereskedős részéről nem mesélnék, hadd legyen nektek is meglepetés. A hangsúly a kötetben úgyis a páros kapcsolatán volt. Annyit azért kiemelnék, hogy a nagyis ötlet remek volt, Grace-t imádtam, Preppyt és Beart is nagyon szerettem, és külön öröm, hogy a sorozat folytatásaiban róluk is vannak külön kötetek.

Értékelés: 9/10

A King izgalmas volt, akciókkal, érzelmekkel, romantikával teli, ráadásul kaptunk egy pusztítóan jó női hősnőt. Itt most tényleg sötét románc alakult ki a főszereplők között, most nem tudok drukkolni a férfi főhősnek, és csak reménykedem benne, hogy a folytatásban Doe is túl lát majd az izmokon, és King valóban létező kedvesebbik oldalán. Mert nem lehet minden rosszat amit elkövetünk az életben arra fogni, hogy szar gyerekkorunk volt… Bocsi, King!

Hogy tetszik a borító? Nagyon szexi, csak az a fekete csík fura ott nekem alul. Az eredeti is ilyen, de bíztam benne, hogy a magyar kiadáson nem lesz majd ott.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a rázós könyveket, és csíped, ha egy sztori keményebb, akciódúsabb, akkor szerintem a King is tetszeni fog. De vigyázat, tizennyolc éven felülieknek ajánlott az elolvasása!

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva beszerezheted! *