A külföldön eredetileg 2020. május 5-én debütált Karanténszerelem ez első olyan könyvek egyike volt, amiben megjelent a koronavírus, az írók vélhetően márciusban és áprilisban írhatták. Sajnos azt kell mondjam, a gyors munka kicsit meg is látszik a végeredményen.

A történet tehát a koronavírus kirobbanásának az idején játszódik, a főhőseink önkéntes karantént vállalnak, csak boltba mennek el kétszer. Az erkélyeik egymás mellett vannak, ott kezdik el egymáson legeltetni a szemeiket, amiket aztán beszélgetés követ, és miközben egyre közelebb kerülnek a másikhoz, annál nehezebbé válik kibírni a két méteres távolságot a bűvös tizennyedik nap végéig.

Sadie amúgy író, a szomszéd srác, Evan pedig profi focista, aki épp egy botrány miatt menekül a lakásba, terjeng róla ugyanis egy kép, amin drogok is szerepelnek, és mindenki azt hiszi, hogy a srác szteroidozik is. A történet során Evan próbálja tisztára mosni a nevét. Olyan jó volt az, ahogy átjött Evannál a játék szeretete, ennek a srácnak aztán tényleg a foci a mindene.

A két főhős közül abszolút Evan volt a szerethetőbb karakter, olyan klassz volt a kapcsolata a családjával, imádtam a beszélgetéseit az apukájával és a testvérével is. Ilyen az igazi családi szeretet, mint ami köztük van. Tök jó volt a sok főzős jelenet is, tök jó cuccokat készített a srác, és a humora is annyira a helyén volt. Piros pont, amiért Evan úgy tudott igazán férfias maradni, hogy közben lágyabb jellemvonásokkal is felruházták.

Sadie karaktere nagyon ingadozott a szememben. Az esetek többségében valahogy nem éreztem őt túl közel magamhoz, pedig író, akadtak olyan pontok, amikor bólogattam, mert tök jól átadta milyen az írós életérzés, mit jelent ha elkap a múzsa és te csak írni akarsz, vagy mennyire nehéz tud lenni elindítani egy történetet.

Sadie gondolatmeneteinél az egyenjogúsággal kapcsolatos kérdésköröket is szerettem, mint amikor azt pedzegette, hogy egy nőnek is ugyanúgy lehet szexuális étvágya, és ebben semmi rossz nincs. A családi szála is érdekes volt, a telefonbeszélgetések az anyjával, vagy az idegesítő exe is mind tök jó ötlet volt, és megvalósításban sem lett rossz. Valahogy mégis távolinak éreztem Sadie-t, és sok esetben nem tudtam megkedvelni a lányt, bármennyire is próbáltam.

Olvasás előtt kíváncsi voltam rá, hogy miként kezeli Scott a koronavírus tényét. Jól megjelentek benne az ember félelmei, az aggodalom a szeretteink, a családtagjaink iránt, a kilátástalanság és a félelem a jövőtől. A szerzők nagyon ügyeltek rá, hogy a negativitás abszolút ne legyen túlsúlyban, a lényeg itt a két főhős romantikus kapcsolatán volt, és emiatt nem is lett depresszív a regény.

A legnagyobb bajom a könyvvel az volt, hogy hiányzott belőle a feszültség, a konfliktus. Az első komolyabb próbatétel kábé az utolsó ötven oldalnál jött, amikor kiderült, hogy nem is egyszerű egy profi focistával járni. Addig viszont annyira feszültségektől mentes volt minden a könyvben. Megismerkednek, beszélgetnek, humorosak, viccesek, és valahogy nem haladtunk előre, azt sem éreztem, hogy a karakterek fejlődtek volna emberileg.

Értékelés: 6/10

Legutóbb a Légy merész! esetében éreztem ugyanezt, mint itt és most a Karanténszerelemnél. Érdekes főszereplők voltak, Evan imádnivaló lett, jó volt a humor és a romantikus rész is, de annyira konfliktus és eseménymentes lett a könyv, olyan sima pályán haladtak a szereplők, hogy valahogy nem kötött le annyira a regény, mint vártam.

Ami igazából a legtöbb pluszt hozzáadta, az a koronavírus jelenléte a könyvben, mert egyrészt tudott bólogatni az ember, és átjött a feeling, hogy „ja, ezt én is így éltem át„, másfelől pedig vígasztaló a gondolat, hogy ebben a szörnyű és sötét időszakban is ránk találhat a szerelem.

Hogy tetszik a borító? Nem vagyok belé szerelmes, elég fura a pasi álla, de amúgy nem is utálom a borítót.

Kinek ajánlom elolvasásra? Most nagyon lehetett érezni, hogy ezt nem Kylie Scott írta egyedül, kissé más a stílus, de azért az írónő rajongóinak mindenképpen ajánlom, meg persze Carlan fanoknak is. Gyanítom ők még jobban is fogják élvezni a kötetet. (Nekem mindenesetre nem jött meg a kedvem a Carlan-kötetekhez)