Idén egy újabb Vörös Pöttyös trilógia ért véget, a köszönetnyilvánításában pedig Jenny Han megerősítette, hogy Lara Jean története tényleg véget ért. A finálé fényében mondjuk ezt egy kissé bánom, de erről majd később 🙂

Miközben olvastam a könyvet, végig Szent Johanna Gimi feelingem volt. Gondolok itt arra, hogy az SzJG utolsó részében is ugyanez volt a fő dilemma: a félelem a felsőoktatás miatt, együtt maradunk-e a tökéletes pasival, milyen lesz önállóan, egyedül létezni és elhagyni az otthoni biztonságos közeget. Ráadásul a status quo is nagyon hasonló volt a végtelenül megértő, szexi kedves sráccal, és a lánnyal, aki másfél éve nem akart lefeküdni a pasijával, akit szeret. (Naná, hogy ez is téma).

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Persze, mindezzel nem azt akarom mondani, hogy egyik írónő koppintott volna a másikról, a nyelvi különbségek miatt ez lehetetlen is. Egyszerűen olvasás közben SzJG feelingem volt, ami most meglepően jól esett. Ahogy az is, hogy Jenny Han még mindig annyira édesen fogalmaz, és ez a története is tele volt szeretettel, édes tanulságokkal, és vicces helyzetkomikumokkal.

Ami azt illeti, a történet több pontján meg tudtam érteni Lara Jeant, hogy fél a ballagástól, a továbblépéstől. Az édesanyja elvesztésén túl a lány élete maga a tökély, naná, hogy nem mer váltani. És az, ahogyan Jenny Han végigvitte a karakterfejlődést, és összekapcsolta mindezt Stormyval, az idős nénivel az otthonból, nagyon gyönyörűen lett kivitelezve. Hiszem, hogy Lara Jean karakterével sokan együtt tudnak érezni, éppen ezért ez a kötet nagyon sok embernek segíthet, aki éppen gimiből készül egyetemre.

A családi kapcsolatok alakulását most kifejezetten imádtam a történetben. A lányok apukája ugyanis már együtt jár Trinával, a szomszéd hölggyel, aminek a legidősebb nővér, Margot annyira meg nem örül. Olyan kedves jelenetek akadtak a család változása miatt, és annyira szépen kijött az, hogy a lányoknak mennyire szüksége van egy anyafigurára. Imádtam az egész ötletet és megvalósítást.

Ha valakiben felmerült volna kérdésként, hogy Kitty szerethető lesz-e végre a harmadik részre, azt ki kell ábrándítsam. Kitty lehetne a legjobb példa a fogamzásgátlás fontosságára. (Ötödször olvasom el az utóbbi mondatot, tudom, hogy ki kéne törölni, de csak azért sem). Persze, vannak jó pillanatai a gyereknek, itt-ott azért okoz egy-egy mosolyt, de úgy összességében még mindig azt érzem, hogy utálom ezt a gyereket, mindennél pedig az i-re a pontot a bepofázása tette Margotra. (De a filmes Kittyt imádom!)

És persze az is központi kérdése volt a könyvnek, hogy most tényleg együtt marad-e Lara Jean és Peter. Nem árulok el nagy spoilert, mert hamar kiderül: mindketten más főiskolára kerülnek be, nagy is a távolság, így tényleg lehet azon agyalni, hogy most mi lesz majd kettejükkel. Pláne, mert Lara Jean anyukájának volt egy tanácsa, amit Margot annak idején betartott: ne menj úgy főiskolára, hogy barátod van.

Általában ez az „együtt maradunk-e az egyetem miatt” krízis nem szokott annyira meghatni a filmekben, de itt és most sikerült jól megfognia Jenny Hannak a témát. Lehet, hogy azért tetszett annyira a dolog, mert Peter sikerült újra megkedvelnem, de inkább az lehet az oka, hogy vártam valamire….

Ez a két bekezédés SPOILERES lesz. A könyv olvasása során igazából végig arra vártam, hogy Lara Jean jól dönt, a messzi egyetemet választja, és tényleg szakít Peterrel. Mert ha együtt maradnak, a négy év egyetem csak szenvedés lesz mindkettejük számára, és annyi jó élményből maradnak ki. A sztori nekem végig abban a mederben folyt, hogy megtörténik a nagy szakítás.

Csalódott vagyok, amiért együtt maradnak, de persze meg tudom érteni az okát, és ahogy Trina kiegészítette Lara Jean anyukájának a tanácsát, az szép mentés volt. Viszont ha már együtt tartotta őket, akkor igazán lehetett volna egy epilógus a kötetben, ami megírja, hogy mitudomén, tíz év múlva még mindig járnak. Mert ez így meg nekem olyan kurtán-furcsán ért véget. A SPOILERES bekezdés véget ért!

Értékelés: 9/10

A Fiúknak, akiket valaha szerettem méltó befejezése lett a kötet. Noha a végének nem teljesen örülök, de magát a regényt így is nagy mosollyal az arcomon fejeztem be. Lara Jean története itt véget ért, én pedig kíváncsian várom, hogy mivel rukkol elő legközelebb Jenny Han.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, annyira Lara Jean!

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha már elolvastad az első két részt, nehogy itt hagyd abba! Pláne, mert a harmadik rész még jobb is, mint a második.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *