Azon kevesek közé tartozom, akik még nem olvasták az Edenbrooke-ot. Adott a kérdés: akkor miért érdekelt az előzménykötete? Nos, láttam belőle egy idézetet, ami teljesen megfogott, úgy voltam vele csak 77 oldal, üsse kavics, bevállalom.

Nos, így, az Edenbrooke ismerete nélkül is érthető és szerethető volt a kötet, de akadt hiányérzetem. Érezhetően tele volt olyan utalásokkal a könyv, amit azok érthettek meg igazán, akik már olvasták az Edenbrooke-ot. Ezzel mondjuk nincs gond, sőt, ilyen előzménytörténeteknél ez az elvárás.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted *

De én még így is élveztem a könyvet, mert maga az alapsztori nagyon érdekes volt. Az 1800-as évek elején jártunk, a középpontban Philippe volt, aki a bátyja hirtelen halála után lett a nagy vagyon, a birtok és a rang örököse. A sztori azt mutatta meg, hogy Philippe miként ábrándul ki a magukat hölgynek kiadó, ám pénz és haszonleső nőkből, és miként ismerkedik meg Marianne-nel, aki felkelti az érdeklődését. (Marianne az Edenbrooke hősnője).

Maga az egész milliő bemutatása zseniális volt. Ha a nemességre gondol az ember sosem a nehézségek jutnak eszünkbe, ez a könyv viszont tök jól megmutatta, hogy miért is nehéz teher a vagyon és a rang. Philippe a maga cinikus, és végtelenül szerethető módján próbált a haszonlesők között elevickélni, miközben mindenki akart tőle valamit. Annyira jól átjöttek a pasi félelmei, a nehézségei, emiatt pedig naná, hogy teljesen bele lehetett szeretni „szegénybe”.

Rengeteget nevettem a könyvön. A jelenet, amikor az anyja a lehetséges jelölteket mutatta be neki, az sírva röhögős lett, de a báli jelenet is, például ahogyan Philippe lerázta magáról a „hölgyeket”. Az írónő jól elkapta a komikumot a tragédiában, és ezt a lapokon is jól mutatta meg. Ami még említésre méltó volt, az Philippe, és az öccse, William kapcsolata, illetve a Charles-szál is érdekesen sikerült.

És igen, a fogadós jelenet is egészen zseniális lett. Marianne és Philippe párosa zseniális, az első pillanattól imádtam őket. Az Edenbrooke pedig kötelező olvasnivaló lesz, mert egy ilyen felvezetés (másnak levezetés) nem lehet tovább halogatni.

Értékelés: 9/10

Edenbrooke-szűzként nem tudtam száz százalékig élvezni a sztorit, de így is szerettem. A picike levonás a stílus miatt van, néhol kicsit feminimnek éreztem az urat, de lehet akkoriban a neveltetéséből fakadóan ez így volt divatos. Akárhogyis, jól szórakoztam a könyvön, megszerettem a karaktereket, és most már az Edenbrooke-ra is nagyon kíváncsi lettem. Marianne pedig csodálatos.

Hogy tetszik a borító? Álomszép, jó ránézni.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban Edenbrooke rajongóknak. Bár én vakon ugrottam bele és jól végződött a kaland, de így is éreztem pár szürke foltot, így ha ez valakit zavarni szokott, akkor inkább kezdje az Edenbrooke-kal az olvasást.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted *