Ó, hogy én ezt is mennyire imádtam! Egyszerűen hihetetlen, hogy a legelső kötettől kezdve milyen sokat fejlődött a sorozat, és szerencsére még mindig nincs vége. Mert ez a rész is legalább annyira izgalmas, szórakoztató és vicces volt, mint az előző kötet. És igen, a függővége is gyilkos.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a linkre kattintva *

A történet hat hónappal A Bronzkulcs vége után folytatódik. Aaron halott, Call börtönben van, ahonnan végül kimenekítik, Joseph mester börtönébe kerül, ahol ultimátumot kap. Fel kell támasztania Aaront, különben baj lesz. A sztorit kábé ennyivel le lehetne írni, de sokkal többről szólt.

Először is, ami kifejezetten tetszett, a gyász kezelése. Az, hogy miként szenvedi meg a három barát Aaron halálát, és milyen sebeket okoz ez Callben. Hasonlón ment át ugye A halál ellensége is, és ügyes volt az is, hogy a feltámasztás gondolata miként vert éket a srác fejében, és hogyan agyalt azon, hogy talán ez nem is rossz ötlet. Talán megmenthető mindenki.

Call személyiségfejlődését külön szerettem a kötetben. A kétségeit, a fájdalmát, és azért kaptunk édesebb részleteket is Tamarával. És igen, a barátaival való interakciókat különösen szeretem, Jasper most aztán mindent vitt, azok a beszólások egyszerűen isteniek voltak, nagyon kellettek, hogy oldják a feszültséget. (És ezek után remélem már együtt marad Celiával)

Jó volt kicsit jobban megismerni „a sötét oldalt is”. A Halál ellenségének az öccse írt egy naplót, ami Callhoz került, na ez is rengeteget hozzáadott a sztorihoz. De üdítő volt Joseph mester álarca mögé bepillantani, vagy meglátni Anastasiában a gyászoló anyát. Egyedül Alexet sajnálom, nála valahogy nem jöttek át olyan erősen az okok, hiányzott a „miért tetted?” rész. Bár, lehet, hogy simán hataloméhséggel is magyarázható az egész.

A könyv lezárását pedig különösen szerettem. Volt egy teóriám arról, miként ér véget, de az írónők megleptek, teljesen más ötleteik voltak, amik amúgy zseniálisak voltak. De a csata, a karakterek szembenállása, és eleve a meglepő fordulatok mindent vittek. A függővég pedig annyira durva, hogy már a körmöm rágom én is a folytatásért.

Egyetlen negatívumot említenék meg, az pedig a romantikus szál. Most, hogy a szereplők már tizenöt évesek, érthető, hogy előjött. Édes is volt együtt Tamara és Call, tetszett az is, ahogy a fiú levetítette, hogy a lányhoz Aaron illett volna, és miért pont őt akarja.

De annyira hirtelen volt az egész, az, ahogy a barátságból szerelem lett, majd tovább alakult. A körülmények, a gyorsaság, a jelenetek, a párbeszédek, valahogy nem passzoltak, hiába volt némelyik édes. Mintha be akarták volna erőszakolni a sztoriba, de csak nyögve-nyelősen sikerült, amit sajnálok, mert alapvetően jó volt a megközelítés, a gondolatiság, csak a kivitelezés lett gyenge.

Értékelés: 9/10

A sorozatot továbbra is nagyon szeretem, mert vicces, szórakoztató és kiszámíthatatlan. Tele van nem várt fordulatokkal, érdekes szituációkkal és lehengerlő karakterdrámákkal. De tényleg, mindegyik karakter jól felépített (Alexet kivéve persze), és emiatt is jóleső érzés olvasni a könyvet.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, akárcsak az összes részé. Megérdemli ez a sorozat a menő borítókat.

Kinek ajánlom elolvasára? Őszintén szólva, kétlem, hogy a harmadik rész után bárki abba akarná hagyni. És ne is tegyétek, részről-részre egyre jobb a sorozat!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a linkre kattintva *