Könyvkritika: L. A. Casey – Gyere haza!

Ó, hogy én milyen rég nem gyűlöltem ennyire egy könyv férfi főszereplőjét! Már eltelt egy nap azóta, hogy kiolvastam, de Kale Hunt, még mindig nagyon utállak. A könyvet viszont ennek dacára nagyon szerettem. De hogy is van ez? Kifejtem.

A történet hősnője Lane, aki már tíz évesen beleszeret Kale-be, a bátyjai legjobb barátjába. A srác védelmezőként és fogadott húgaként gondol Lane-re, de érezni a levegőben, hogy az ével múlásával Kale is többet érez a lány iránt. Lane-nel végül annyi szörnyűség történik (részben Kale miatt), hogy felül a repülőre és Amerikába költözik. Hat év elteltével érkezik haza, amikor szeretett nagybátyja, Harry meghal. Itt az idő, hogy a lány helyrehozza a kapcsolatot a családjával, akikkel hat évig nem is beszélt.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezhető! *

A könyv több szempontból is különleges. A felépítése például nagyon ötletes. Egy fejezet játszódik a jelenben, egy pedig a múltban. Így megismerhettük Lane egész életét kiskorától kezdve a napig, amíg elhagyja húsz évesen Angliát. Így nagyon érzékletesen átjött, hogy mennyit szenvedett a lány a vadbarom Kale miatt. (Ó, ha látnátok, milyen jelzőket töröltem ki Kale-re!). De nem csak ez látszódott. Hanem a család is.

A Gyere haza! egyik legnagyobb előnye, hogy családregény is egyben. Mert Lane családja imádnivaló. A szülők, a nagyszájú és vicceseket benyögő nagymama, a túlvédelmező testvérek és persze a tökéletes nagybácsú. Komolyan, mindenkinek olyan nagybácsi kell, mint Harry, aki segít átvészelni a sötét napokat és velünk örül a jóknak. A jelen résznél Lane-nek a családjával is helyre kellett hozni a dolgokat, mert hat éve őket is elhagyta. Ezek a jelenetek pedig gyönyörűek voltak – akárcsak a múltban.

Azt is el kell mondanom, hogy én imádtam Lane-t. Szögezzük le: a lány nem tökéletes – és pont ezért szerethető. Mert önző lenni, és a saját érdekeit szem előtt tartani, ha arról van szó. Emellett viszont tudott önzetlen és kedves is lenni. A humorát is nagyon szerettem, és egyáltalán, annyira emberien volt ábrázolva a lány, hogy legszívesebben kiemelném őt a könyvből (hogy távol legyen a senkiházi Kale-től) hátha összebarátkozhatok vele. Mert az ilyen barátok, mint Lane teszik az életet szebbé.

Apropó, barátság. A múlt fejezeteiben megismerjük Levandert, Lane legjobb barátnőjét. Imádtam róluk közösen olvasni, és tulajdonképpen hozzájuk köthetőek a könyv legérzelmesebb, legszebb, és olykor legviccesebb jelenetei, legyen akár szó a múltról, akár a jelenről.

És oké, eddig kerültük, itt az idő, hogy beszéljünk az utálatos Kale Huntról. Félreértés ne essék, az írónő sokat tett azért, hogy (átverjen minket) álompasinak gondoljuk a srácot. Mert Kale kedves, önzetlen, segítőkész, mindig jó a modora, és nagyon aranyosan vágja tönkre az egész életed. Sajnálom gyerekek, nem bírom spoilermentesen elmondani, hogy miért is rühellem annyira ezt a srácot.

Ez a két bekezdés spoileres lesz! Szóval, a szitu: Lane 10 éves kora óta szerelmes Kale-be. A srác 5 évvel később zúg bele a lányba. 3 évvel később részegen elég bátornak érzi magát ahhoz, hogy elcsábítsa és elvegye a lány szüzességét. Másnap reggel pedig a képébe törli, hibát követtek el, mellesleg ő nem emlékszik semmire az egészből. Aztán folyton öszejön egy Drew nevű lánnyal, Lane pedig éveken át szenved Kale miatt, aki persze a barátja akar lenni, ölelgeti és puszilgatja a lányt. (Ugye mekkora szemét?)

Aztán az utolsó fejezetekben kiderül, Kale nem volt részeg azon a bizonyos éjszakán, csak kamuzott, mert félt összejönni a lánnyal, mert mit szólnak majd a bátyók meg a város. Elmész te a fenébe Kale Hunt! Eközben persze folyamatosan járt a Drew nevű lánnyal, aki szintén elmesélte Lane-nek, hogy mennyit szenvedett, mert csak Kale testét kapta meg, de a lelkét sosem. Ez a szerencsétlen balfácán Kale Hunt két nő életének a jelentős részét tette tönkre, mert gyáva volt, mert nem mert kockáztatni a szerelmért, és volt képe pár perccel azután megmondani Lane-nek, hogy Drew terhes, miután a lánynak meghalt a legjobb barátnője. Tapintat a köbön. Spoileres rész vége.

Szóval, értitek, engem nem hatott meg az, hogy Lane szerelmes, nem érdekeltek Kale pozitív tulajdonságai, és fel nem fogom Lane miként lehet annyira jó ember, hogy képes volt ennyi éven át szeretni ezt a srácot, aki annyira nem érdemelte meg. És igen, kaptunk enyhítő tényezőt, egy tragédiát Kale életében, de velem pont az ellenkező hatást érték el: nem sajnáltam miatta, csak erősítette bennem a tényt, hogy a gyávasága miatt két nő életét is tönkretette. Mocsok alak.

A szerelmi szál emiatt nem is került olyan közel a szívemhez, épp ellenkezőleg. A könyv végéig reménykedtem, hogy ezek nem jönnek össze. Na, ilyen se volt történt még egy New Adult regény során sem velem.

Értékelés: 9/10

Nincs még egy olyan Rubin Pöttyös férfi főhős, akit annyira utálnék, mint Kale Huntot. Ez a szegény Lane sokkal jobbat érdemelne ennél a srácnál. Magát a könyvet így is nagyon szerettem, mert rengeteg érzelmet adott át, a családi részek leírása gyönyörű lett, és annyi szeretetettel volt tele, hogy az hihetetlen. A romantikus részek nem varázsoltak el, de minden más igen.

Hogy tetszik a borító? Nagyon szexi. És eldöntöttem, hogy nem Kale van rajta, mert ha az agyam tudná, hogy ő az, akkor rá se akarnék nézni.

Kinek ajánlom elolvasásra? Romantikus lelkületű könyvmolyoknak mindenképpen.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezhető! *