Ritka az, ha egy könyv ennyire elgondolkodtat, mint ahogy a Ha jön a hullám tette. Olvasás közben olyan könnyű volt beleélni magam a karakterek helyzetébe, és talán a koromnál fogva is, de 33 évesen a szülőkön is agyaltam, és legalább annyira sajnáltam őket is, mint amennyire a gyerekeket.

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *

A történet szerint a tizenhét éves Nina egyik napról a másikra eltűnt. Az öccse, Clément tíz hónappal később határoz úgy, hogy mindenképpen megtalálja, mert Nina amint tizennyolc lesz, nem fogja úgy keresni a rendőrség. A nyomozása során viszont Clément olyan súlyos családi titkokat tud meg, amit legmerészebb álmaiban sem gondolt volna…

A könyv két nézőpontban van elmesélve, E/1-ben Nina mesél a múltban, amikor ő tudta meg a titkot, ami végül menekülésre késztette. Clément nézőpontja E/3 és tíz hónappal később játszódik. Baromi érdekesen ábrázolták a szerzők azt, hogy ez a két fiatal hogyan reagál a titokra, mit éreznek amikor megtudnak, miként bánnak ezek után a szüleikkel. Hiszen Nina és Clément is ugyanazt a nevelést kapta, ugyanúgy nőtt fel, és mégis érezni, hogy másként reagálják le. Itt is lejön az, milyen kárt okoz, ha a szülő kivételez a gyerekkel, itt az apa egyértelműen Ninát szerette jobban, így a lány vált sokkal sebzettebbé a fiúval szemben.

„Egészen idáig meg voltam győződve, hogy a családi köteléknél nincs erősebb. Ma kijelenthetem, hogy ebből semmi nem igaz. A közös gének nem elegendőek ahhoz, hogy szilárdan összekössenek embereket. Én vagyok rá az élő bizonyíték.”

Érdekes volt átélni azt is, hogy mit tesz egy családdal, ha az idősebb lány egyik pillanatról a másikra eltűnik. Hogyan változnak meg a szülők, hogyan kezdik el jobban félteni Clémentet. Miként változnak meg az otthoni erőviszonyok, hogyan szivárog be a karakterek hétköznapi életébe a dolog. Például Clémentnél az, hogy nem merik szóba hozni az iskolatársai a dolgot, félnek, hogy mit mondjanak neki, és milyen kevés az, aki nyíltan mer kérdezni. Ahogy ez Clémentben lecsapódott, a szívem szakadt meg.

A főszereplők közül Clément sokkal közelebb került hozzám. Talán azért is, ahogy a szituációt kezelte, úgy érzem, én is hasonlóképpen tettem volna. De igazából Clément jelleme volt az, ami nagyon megfogott, ahogy az életet látta, ahogy próbálta elfojtani magában a dolgokat, de valahogy mindig kitörtek. Azokat az oldalakat, ahol megtörtént az a bizonyos „keresztneveden szólítalak” dolog háromszor olvastam vissza, annyira erősen hatott rám érzelmileg. A romantikus szál is az ő részében jelent meg, és meglepően cuki volt az egésznek az adagolása.

„Egy normális család álságos képét nyújtani fontosabb, mint szembenézni az igazsággal?”

Nina volt ebben a könyvben a nagyon sebzett fél, nála leginkább arról szerettem olvasni, hogy mi késztet egy lányt arra, hogy feladja az egész életét. Miként lehet eljutni arra a pontra, hogy toxikusnak érezd az otthoni környezeted és annyira kiakasszon a képmutatás, hogy messzire akarj menni, ráadásul szó nélkül. Nem mondom, hogy jó döntést hozott, de azt igen, hogy az írók az okait érzékletesen és részletesen átadták.

Ami a szülőket illeti, én talán rajtuk agyaltam a legtöbbet. Nyilván rá lehet mondani az egyik félre, hogy „te vagy a főgonosz„. Igazunk is lenne. Az élet viszont ennél sokkal bonyolultabb, és miután bekerültek egy rossz helyzetbe, érezhetően megpróbálták a legjobbat kihozni belőle. Nem mondom, hogy jól cselekedtek. Mert nem. Viszont érezhetően a szeretet vezérelte, és emiatt hozták az elcseszett döntéseket, legalábbis én ezt szűrtem le belőle.

„Csak a nővére eltűnése után fedezte fel, mennyire kötődik hozzá. Előtte fogalma se volt, hogy boldog. Azóta viszont tudja, hogy nem az.”

Értékelés: 9/10

Ez a könyv elgondolkodtat. Nem csak a karakterek helyzetéről, hanem akad benne sok filozófikus gondolat is az életről, amin akaratlanul is elmereng az ember, és ez tök jó. Emellett viszont végig megvan benne a feszültség, az izgalom, mert kíváncsi leszel, hogy miért ment el Nina, sikerül-e megtalálni a lányt, mi fog most történni. És ritka az, ha egy könyv egyszerre tud izgalmas, tartalmas és elgondolkodtatóó lenni. A Ha jön a hullámnak ez is összejött.

Hogy tetszik a borító? Meh. Semmi extra. Nyilván ránézel, szép, de önmagában nem ingerel, hogy a kezembe vegyem. A szimbolika átjön azért, mert Clément szörfös srác, és hullámként zúdul a gyerekekre a titok csapása.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a francia regényeket, ha szereted, amikor egy könyv az olvasás után is sokáig veled marad, feltétlenül olvasd el.