Könyvkritika: Whitney G. – Alapos kétely

Vannak olyan könyvek, amikről már a megjelenése előtt egy csomó litániát hall az ember, hogy ez márpedig mennyire jó! Sokakkal ellentétben én szeretem, ha valami úgymond “hypos könyv“, mert rögtön kíváncsivá tesz. No, így voltam az Alapos kételynél is.

Nagy szerencsémre nem kellett csalódnom. Ez a könyv tényleg szórakoztató, de ami fontosabb, hogy iszonyúan szerethető. Mert itt tényleg ez vitte el a hátán az egészet, hogy a főszereplőket hamar a szívébe zárja az ember, ráadásul van pár WTF pillanat, és nagyobb titok a sztoriban, ami pedig rögtön felkelti a kíváncsiságot. Ez a kombó pedig gyilkos volt, nehéz is volt letennem a könyvet.

A sztori főhőse Andrew, egy menő és szexi ügyvéd, akinek a múltjában történtek dolgok, és emiatt csak egy szabálya van a nőknek, akikkel aktuálisan randizik: “egy vacsora, egy éjszaka, zéró ismétlés“. Mindez működik is, de egy ügyvédeknek szóló oldalon megismeri Aubreyt, a lányt, akivel először szakmáznak, aztán lassan egymásba szeretnek. Az első találkozásuk pedig nagyon nem hétköznapi, és mondani se kell, mindent felborít.

Az írónő nagyon ügyesen szőtte a szálakat a WTF pontok köré. Külföldön három részben jelent meg a regény, de én kifejezetten örülök, hogy itthon egyben kaptuk meg őket, mert csak a körmünket rágtuk volna, hogy mi lesz még itt. Mert azok a kiderülő titkok tényleg zseniálisak voltak, még ha itt-ott éreztem is a szappanoperás elemeket.

A könyv egy dologban viszont nagyon kitűnt a többi általam olvasott New Adult regényből: az pedig némely nagyon intelligens párbeszéd volt. Oké, ez most kicsit kétértelműen hangzik, de mivel itt a főszereplők művelt, ügyvédek, ezért a beszélgetéseik is idomultak ehhez, néhol pedig nagyon gyönyörű mondatokat, gondolatokat adott át így az írónő. A fejezetek közti ügyvédi kifejezések jelentésének a leírása is tök jó volt, és mindig passzolt az aktuális bekezdéshez is. Pont emiatt sajnálom kicsit, hogy az eredeti Megalapozott kétség helyett Alapos kétely lett a magyar cím, mert az eredeti kifejezés többször is szerepelt a könyvben.

Az intelligencia dacára viszont rengeteg szexleírás volt a könyvben, szerencsétlen Aubrey annyira nedves volt állandóan, hogy már orvoshoz kéne fordulnia, mert ez már gondot jelenthet… Az erotikus leírások amúgy tényleg erotikusak voltak, időnként pedig viccesek.

Andrew jellemét éreztem a legjobban kidolgozottnak. Szerettem, ahogy egyik pillanatban komoly ügyvéd, aztán egy kamasszsrác, aki csak “meg akarja dugni Audrey punciját” (ő mondja így, ezekkel a kifejezésekkel), máskor pedig megtört férfi, akit a múlt kísért. Most ezekből azt hihetnénk, hogy nem volt hiteles a karakter, vagy fura volt ez az “ugrándozás”, de a szerző tényleg nagyon jól kezelte Andrewt, akit minden szemétsége dacára meg lehetett érteni.

Mint hősnő, Aubrey is jól működött. Végre, egy intelligens nő, aki kiáll önmagáért, aki nem hagyja, hogy eltapossák, és mindent megtesz az álmaiért. Szimpatizáltam vele, és végig drukkoltam neki. A balett, mint élete fő célja pedig gyönyörű volt, akárcsak a leírások sokasága, amivel a szerző annyira egyértelműen átadta, hogy Aubreynak ez az élete, bármennyire is tehetséges legyen az ügyvédkedésben, vagy bármit is akarjanak tőle a szülei.

Értékelés: 9/10

Az Alapos kétely egy végletegekig imádható könyv, szerethető szereplőkkel, vicces történettel, és telis-tele izgalommal, WTF pillanatokkal. Jól szórakoztam olvasás közben, sikerült kikapcsolnia, ennél többet nem is kívánhattam. De a kis levonás jár, mert nem derült ki egy fontos elem Andrew múltjából, amire többször is utaltak. Maga a múlt amúgy zseniális lett, meg fájdalmas, de na 🙂

Hogy tetszik a borító? Nagyon menő, a könyvhöz is tökéletesen passzol.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a New Adult regényeket, amik viccesek, erotikusak, letehetetlenek, akkor az Alapos kétely is nagy kedvenc lehet.