Ez volt az a könyv, aminek megláttam a borítóját és a szlogenjét (a Karácsony hercege beleszeret a Halloween hercegébe), és egyből olvasni is akartam. Hogy megbántam-e? Abszolút nem, mert ez egy édes, jól átgondolt és fontos témákat taglaló könyv volt. Nem szerettem ugyan bele, de jóleső komfort olvasmány lett.

Elolvasnád? Szerezd be a könyvet kedvezményesen itt!

A főhősünk Coal, a Karácsony hercege, akire nagy feladat vár, az apja után ő lesz ugyanis a Télapó. Most azonban még csak egy huszonéves, kissé felelőtlen srác, aki túl sokat gondol arra, hogy másfél éve részegen megcsókolt egy titokzatos srácot. Aztán ez a srác egyszercsak feltűnik az udvarban, kiderül róla, hogy ő a Halloween hercege, a Télapó pedig ráadásul durva bejelentést tesz: Coalnek feleségül kell vennie a legjobb barátját, Irist, hogy a Húsvét és a Karácsony szövetségre lépjen – ha csak a versengésben le nem győzi őt Hex. És naná, hogy Hex sem felejtette el azt a bizonyos csókot.

A fenti sztori leírás igazából csak az alap szituációt vázolja, ennél sokrétűbb szerencsére a könyv. A legnagyobb erőssége szerintem kétségkívül Coal. Ha szereted azokat a regényeket, ahol a szeleburdi főhős felnő, felelősséget vállal, és egyre inkább megérik a feladatra, amire rendeltetett, akkor ezt a könyvet imádni fogod. Coal karakterfejlődése parádés, és nagyon realisztikus lett egyben. És amúgy is, nagyon megkedveltem ezt a vicces, őszinte, nyílt szívű fiút.

A központi románc Hex és Coal között aranyos volt. A kémia ezerrel érződött a közös jelenetekben, és ez a versengős – Iris – kényszerházasságos dolog is adott egy pikantériát a dolognak, különösen mert Iris ugye Coal legjobb barátja. A srácok közti romantikus szálnál mégis azt éreztem, hogy nem kapok eleget, hogy ennél többre lenne igényem, amit időnként kielégített ugyan a regény, de úgy szerettem a fiúkat, hogy többet reméltem.

Azért sok kapcsolati háló jól működött a történetben, például imádtam Coal és az öccse, Kris kapcsolatát. A jelenet, amiben Coal rájött, hogy nem támogatta eléggé az öccsét, amikor kellett volna, szívszorítóan tökéletes lett, és szerencsére több ilyen zseni jelenetet is kaptunk. A srácok humorral átszőtt testvéri barátsága szerethető volt, és Iris is tök jól csatlakozott hozzájuk, mint a harmadik legjobb barát.

A könyv másik nagy témája egy társadalomkritika is volt, ugyanis itt minden ünnepnek volt egy udvara, akik az emberek öröméből hoztak létre varázslatot, és naná, hogy kiderült, hogy a Karácsony se olyan szent, mint ahogy az ember várta volna. Érdekes volt ez a politikai szál, szerettem, ahogy Coal rámutatott arra, hogy minek kellene lennie a karácsony értelmének, és izgalmas volt az, ahogy az író előrevitte ezt az egész történetszálat. Ki hitte volna, hogy valaha ennyire fogom utálni a Télapót… A világépítés kifejezetten ügyes lett, nem éreztem hiányosságot.

Értékelés: 8/10

Mindent egybevéve ez egy abszolút szerethető regény, jó karakterekkel, jó testvéri kapcsolattal, egy klassz társadalomkritikával és ügyesen felépített fantasy világgal. Karácsonyi – vagy éppen halloweeni – hangulata viszont nincs, ami azért jó, mert így az év bármelyik szakaszában jó lehet elővenni.

Hogy tetszik a borító? Több, mint tökéletes. A minták, a srácok, a tipó, egyszerűen profi minden. Örülök, hogy nem az angol változatot kaptuk meg.

Kinek ajánlod elolvasásra? Mindenkinek, aki szeret politikai intrikákról olvasni, aki él-hal a második esély kapcsolatokért, és aki nem hiszi el, hogy a Télapót igenis lehet utálni.