Oké, kezdjük egy vallomással: hatalmas telenovella rajongó voltam tinédzserként. És ezt tessék a lehető legkomolyabban venni, mert egyszer összeszámoltam, és száznál is több dél-amerikai telenovellát néztem meg. Úgy tíz éve szakítottam a műfajjal, inkább az amerikai sorozatokra és persze az olvasásra pártoltam át, de ez a könyv most nagyon szépen visszaidézte azt a régi időszakot.

Igen, gondolom ennyiből is egyértelművé válik: a Papír hercegnő olyan, mint egy telenovella. De tényleg. Minden egyes mozzanata a dél-amerikai műsorokat idézi, és sok pontján ugyanolyan kiszámítható. Ennek talán rossz dolognak kéne lennie, de nem az, mert a Papír hercegnőt egyszerűen nem lehet letenni. Még csak azt se mondanám rá, hogy guilty pleasure (bűnös élvezet), mert Az ezredik emelettel szemben itt tényleg nem zavartak a klisés és kiszámítható fordulatok. Egyszerűen sodort magával az egész.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a stílus itt mindent vitt. Erin Watt (azaz Elle Kennedy és Jan Frederick) nagyon profin dolgoztak együtt, és kifejezetten olvasmányossá varázsolták a sztorit. A lapok pörögtek, a romantika mellett dominált az „Elle Kennedy-féle humor„, amit az Off-Campus könyvekben már annyira megszerettem. Olvasóként persze éreztem, hogy ilyen a világon nincs, és ez már tényleg a telenovella szint, de egyszerűen nem zavart. Mert annyira bejött, és úgy elvarázsolt az egész.

No azért mesélek a sztoriról is. A hősnőnk a 17 éves Ella, akinek az anyukája meghalt, ő meg csóró, és a suli mellett sztriptíztáncosként dolgozik. Egyszercsak felbukkan az életében Callum Royal, aki azt állítja, hogy a legjobb barátja, Steve volt a lány édesapja, és most ő a gyámja. Ella menekülne a pasitól, inkább sztriptízelne tovább, de Callum „elrabolja” a lányt, beíratja egy menő suliba, hazaviszi a palotájába és alkut köt vele, sok pénzt kap, ha marad. A lány pedig marad, de Callumnak öt fia van, akik nem örülnek a jelenlétének. Különösen Reed nem – és megkezdődik a csatározás.

Szóval igen, itt tényleg minden van, ami egy telenovellában elvárható. Szupergazdag környezet, klikkesedés, gonosz tinik, szuperszexi pasik, a csípős nyelvű lány akivel nem lehet szórakozni, titkok, halott szülők és naná, hogy a hősnőről kiderül: kár volt sztriptíztáncosnak lennie, mert iszonyú gazdag, csak eddig nem tudott róla. (Hé, valaki hozzám is idejöhetne már egy hasonló sztorival. Csak úgy mondom, és engem el se kell rabolni, megyek magamtól a palotába, köszi 🙂)

Ha jobban belegondolok úgy hiszem Ella volt a legfőbb indok, hogy nagyon szerettem a könyvet. Persze, a Royal-srácokat is imádni lehetett bármennyire is bunkók voltak az elején, de Ella volt az, aki rögtön közel került a szívemhez. Az a lány megjárta a poklot, de hihetetlenül erős lett mára, és könnyű szimpatizálni vele. Az pedig amikor kiáll magáért, és a csípős nyelvével kioszt mindenkit aki szemétkedni mer vele külön tökéletes momentum. A sulis jelenetek meg mindent vittek, különösen a cicaharcok Jordannel.

A romantika is ütött ám, nem is kicsit. Reed és Ella kettőse isteni együtt, pláne a csatározásaik. Van egy jelenet amikor egy yachton vannak, na az például mindent vitt. Erotika is van ám bőven, szóval, okkal került a könyv a Rubin Pöttyös kategóriába.

Szerencsére a könyv tobzódik a jó mellékszereplőkben, a Royal fiúkat különösen megszerettem. A tragédiájuk, a problémáik, és a „gazdag vagyok és szuper dögös, de így is szenvedek” dolog is hitelesen jött át, nem pedig amolyan „kussolj már el” stílusban, és ez nagyon kellett ahhoz, hogy igazán beleszeressek a karakterekbe, és szép sorban várjam, hogy mindenki történetét megismerjem.

Értékelés: 10/10

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, nem tudtam letenni. A szereplők közel kerültek a szívemhez, a romantikus és erotikus jelenetektől néhol még én is elpirultam, a körítés és a szappanoperás elemek mellett pedig megbújtak mély érzések és gondolatok is, és pont ez (no meg a szuper írói stílus) kellett ahhoz, hogy ne guilty pleasure-ként, hanem egy hatalmas kedvencként gondoljak a könyvre.

Hogy tetszik a borító? Nagyon figyelemfelkeltő és szépek a színei is, de amióta szóltak, hogy a koronában férfi fenekek vannak mindig mosolygok, ha meglátom 🙂

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a romantikus könyveket és nem zavar a telenovellás körítés, akkor ezt mindenképpen érdemes elolvasnod.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *