Könyvkritika: Elle Kennedy – The Goal: A cél

Mindig fájó érzés búcsút mondani egy sorozatnak, különösen, ha annyira az ember szívéhez nőtt, mint jelen esetben az Off-Campus. Oké, jön a spin-off sorozat, de azért az mégsem az eredeti négyes története… Így hát, fájó szívvel, de izgatottan vettem a kezembe a könyvet, hiszen a The Score kvázi függővége miatt nagyon kíváncsi voltam Sabrina és Tucker történetére.

* Elolvasnád te is? Szerezd be ide kattintva kedvezményesen! *

Ugye amit tudunk, az, hogy Sabrina terhes, és Tucker az apa. A kötet pedig még a The Score cselekményének az idejével fut párhuzamosan, tehát először végig élhettük, miként ismerkedik meg Sabrina és Tucker, közben pedig érdekes volt felvillantva látni pár szeletet Allie és Dean kapcsolatának a kezdetéről is. Persze időben a The Goal túl is megy a The Score eseményein, és a sorozat végére tényleg elhagyják a srácok az egyetemet, és mindannyian hivatalosan is megkezdik a felnőtt életüket.

Általában nagyon szeretem azokat a könyveket, ahol előkerül a babatéma. Oké, nem sok ilyet olvastam még, de nagyon jónak és fontosnak érzem a dilemmát. Megtartsuk? Oké, de hogy neveljük fel? Hogy tanuljunk, dolgozzunk a bébi mellett? Ennyire fiatalon tudunk-e jó szülők lenni? Oké, a másik oldalon ott az abortusz vagy az örökbeadás lehetősége, ami viszont hatalmas lelki dilemma, megviseli az embert testileg is, és hát, azért az egy örök seb marad az emberben. (Ezzel együtt azt mondom nem vagyok abortusz ellenes.)

Maga a kötet ezt a témát jól körbejárta, és nagyon kreatív megoldással élt a végére, aminél azt mondom, hogy igen, ezt így jó volt látni és átélni. Az addig vezető út viszont kissé döcögős volt, és azt kell mondjam, az Off-Campus kötetekből ez lett a legkevésbé kedvenc.

Az elejét nagyon szerettem. Elle Kennedy mindig izgalmasan adja át egy kapcsolat kialakulásának a körülményeit, ráadásul Sabrina és Tucker karaktere is zseniális. Imádtam a lánynál az akarást, hogy mennyire ki szeretne törni otthonról, és nem az a szegény lány lenni, aki világéletében volt. Amikor például a Harvardnál jogsegélyért folyamadónak nézték egy leendő ügyvéd helyett, na ott a szívem szakadt meg érte.

Tucker pedig, hű! Bár azt kell mondjam, az első három Off-Campus kötet jobban tetszett, de eddig Tucker a kedvenc önyves álompasim az írónő repertoárjából. Mert ez a srác olyan végtelenül kedves és törődő volt végig, emellett viszont volt egy olyan szexi és domináns énje is, amit öröm volt látni. Tucker a tipikus jófiúnak tűnik kívülről, és igazából az is, de a vadabb oldala teszi teljessé a képet. Jó volt a fejében lenni, és hát, totál megértem, hogy Sabrina miért adta fel a “nem randizok hokisokkal” elveit a fiúért.

Maga a kötet pedig sok pontján volt vicces, az erotikus jeleneteket is szerettem (bár a fordítást nem érzem olyan erősnek), és a kémia is csak úgy szikrázott a szereplők között. Az is simán érthető volt nekem, hogy Sabrina miért fél párkapcsolatba lépni, és hogy a lelki sebei miatt miért is nyílik meg olyan nehezen az embereknek. És a baba-szál lezárása is teljesen kielégítő volt számomra.

Amit viszont nem szerettem… Leginkább két részre tudnám osztani. A vége felé Sabrinának volt egy dilemmája, ami spoiler, így nem mondom el, de maradjunk annyiban, hogy kissé túllihegte a dolgot. Oké, az adott élethelyzetben talán érthető is lenne, csak valahogy túl hosszúra nyúlt, és emiatt kissé lógott az orrom, mert időhúzásnak is érződött a kötet.

A másik amit nagyon sajnáltam, az a többi fiú hiánya. Az eddigi részekben szerettem, hogy ez a négy srác egymás családja, ott vannak a másiknak, hülyülnek, és így tovább. Most viszont alig-alig bukkantak fel a srácok, és valahogy a búcsúzás is az egyetemtől annyira hirtelen és gyors lett, mintha örömmel mentek volna el a helyről, ahol boldogok voltak éveken át. Valahogy az a barátság, bajtársiasság ami az első három kötet szívét adta, itt nem dobogott olyan erősen. Persze, jelen volt, de inkább light üzemmódban, amiért nagyon kár szerintem.

És bár egy kicsit azért húztam a számat, de szerencsére az utolsó pár oldal mindent vitt a könyv során. Megjött a lezártság érzés, megtudtunk ezt-azt a többi srác jövőjéről is, és ez tette fel igazán az i-re a pontot, mert jó volt látni, hogy a szeretetett karakterekkel mi történik majd.

Értékelés: 8/10

Az írónő nagyon jó témát dobott fel, a főszereplőket is nagyon hamar megszerettem, és igen, számomra Tucker a tökéletes Off-Campus álompasi. A könyv pedig humoros volt, pimasz, sok helyen szexi, olyan igazi jó kikapcsolódást nyújtó New Adult sztori ez. Viszont sajnos az előző részek túl magasra tették a lécet, és ez most nem annyira ugrotta meg.

Hogy tetszik a borító? Én szeretem a félpucér pasis borítókat, de tényleg. Itt viszont kicsit azt érzem, hogy ez a modell túl sokat járt az edzőterembe…

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted az erotikus – romantikus New Adult könyveket, akkor ezt is imádni fogod!