Sosem felejtem el a Megasztár első szériáját. Hatalmas várakozás előzte meg részemről, mert mindig is szerettem a zenei műsorokat. Abban a pillanatban, hogy Tóth Vera elénekelte a Hamu és gyémántot, rögtön a kedvencemmé vált. Isteni hangja, megnyerő beszólásai és a belőle áradó kisugárzás miatt végig úgy éreztem, hogy ő érdemli meg a győzelmet. Annyira örültem, amikor övé lett a diadal. De bármennyire is jól énekelt az adások során, mégiscsak a Hamu és gyémánt volt az örök favorit. Nézd csak, mennyire jól tolta!

Az elmúlt évek során Tóth Vera nem tűnt el, folyamatosan jelen volt a médiában. Habár ő az egyetlen Megasztár-győztes, akinek egy igazán sikeres, a rádiók által is unalomig játszott dala sincs, mégis megmaradt a köztudatban. Jöttek az újdonságai, tévéműsorokban szerepelt, de ami emlékezetes, hogy ömlött a bulvár. Pasiügyek, depresszió, és a jolly joker, ha éppen a súlyáról írtak. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire ledegralálták őt, pláne mert egy mennyire tehetséges nőről van szó, aki a Sztárban sztár adásai alatt is megmutatta, az énekhangja verhetetlen!

Idén Vera eljutott arra a pontra, hogy önéletrajzi könyvet írjon. Vagyis, valami olyasmit. A regény arra hivatott, hogy jobban megismertesse az olvasóval Tóth Verát, a gondolatiságát, az életét, a spirituális létét, az életfilozófiáját és persze a szerelmi életét. Utóbbi sajnos elég nagy hangsúlyt kapott, nem véletlen, hogy a bulvár előszeretettel csemegézett a könyv tartalmából. Volt is mit a címlapokra tenni, Vera nem tűnt túl titokzatosnak, nem egy hajmeresztő sztorit ásott elő az elmúlt tíz évből. Az a rész, ahol a drogos barátjáról mesélt, nagyon meghatott engem is.

Alapvetően kicsit csalódott vagyok, mert más típusú könyvre számítottam.Ha egy sztár által írt, önéletrajzi ihletésű regényt olvasok, akkor engem a kulisszatitkok érdekelnek. Be akarok jutni a Sztárban sztár kulisszái mögé, megismerni, hogy mi zajlott le benne a Megasztár vagy a Nagy Duett alatt, belelátni a háttérbe, a zenészvilág működésének a mikéntjébe. Olyan infókat akarok, amiket csak a bennfentesek tudnak, ami számunkra, egyszerű halandóknak olyan csillogónak tűnhet. Mindebből keveset kaptam. Tényleg a gondolatiságon volt a hangsúly, pedig engem a behind the scenes infók érdekeltek olyan nagyon. Emiatt kicsit csalódott vagyok. Viszont sikerült legalább egy kicsit jobban megismerni Verát, és Tóth Gabit is, ez a része mindenképpen pozitív.

Értékelés: 7/10

Másra számítottam, és ez nem feltétlenül Vera hibája. Az viszont annál inkább, hogy sokszor éreztem a bántóan szépelgő stlílust, vagy ahogy próbálja magát a helyzetek nagy részében fényezni, vagy jobbnak mutatni. De tényleg az volt a legfőbb gondom, hogy mást vártam a könyvtől, és a lélektani jellegű irományoknak nagyon nem én vagyok a célközönsége.

Hogy tetszik a borító? Első blikkre nem fog meg. Vera gyönyörű, sokkal szebben is meg lehetett volna oldani a borítót.

Kinek ajánlom elolvasásra? Tóth Vera rajongók próbálják be bátran, és nem árt, ha szeretik a lélektani könyveket.