Rég találkoztam már ilyen regénnyel, ami tele volt jó ötletekkel és tetszetős megvalósításokkal, de végig unalmas maradt, lassan bontakozós, lassan haladós. Mindazonáltal megértem, hogy miért olyan sikeres. Mert a srácok, hát… 🙂 Annyian szeretik Maggie könyveit, de a Shivert nem tudtam végig olvasni, és A Hollófiúkból is elég volt ennyi. Azt hiszem el kell fogadnunk, minket Maggievel “nem teremtettek egymásnak“.
A regény fülszövege: Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.
Négy dolog, ami tetszett A hollófiúkban:
1. A Hollúfiúk. Mármint, a srácok. Mind a négy főszereplő izgalmas egyéniség és jellem volt. Jó volt minél többet megtudni róluk, átélni, ahogy a szerző folyamatosan lerántja róluk a leplet. Ó, és a kedvencem természetesen Adam volt. Bármit is tett, annyira együtt tudtam érezni vele minden egyes pillanatban.
2. Bluet is üdvözlöm a vagány YA hősnők sorában. Beszólós, kiscsaj, akit nem tört meg az élet. Pacsi!
3. Tetszett, hogy egy elfeledett legendát állított a középpontba a szerző. Még a rejtély és a nyomozás is izgalmas volt.
4. Ahogy a könyv elején beszéltek a jóslásról, a képességről, a kiszámíthatatlan és megváltozhatatlan jövőről, na az bejött. Például a Blue-t sújtó jóslaton rengeteget agyaltam.
Három dolog, ami kevésbé tetszett a könyvben
1. Az írónő stílusa egyszerűen nem nekem való. Nem éreztem azt, hogy nekem ezt olvasnom kéne, hogy nem bírom letenni a könyvet. Egyszerűen nem szippantott be.
2. Az egyes ponthoz kapcsolódóan rettentően lassúnak éreztem az egészet, és sok esetben túlírtnak. Lassan bontakozott ki minden, és a környezet leírások néhol a “majd elalszom A gyűrűk ura felett” emlékeket idézték bennem.
3. A cselekmény sok esetben kiszámítható és hiteltelen volt. Persze, megszokhattuk már, hogy a YA könyvekben a szülők szerepe csekély, de ez a lakunk a gyárban dolog és társai, jajksz.
Értékelés: 6/10
Mindent egybevéve nem bánom, hogy elolvastam, és tény, hogy Maggie Stiefvater tehetséges szerző, de be kell látnom, hiába ír Young Adultot, a könyvei nem nekem szólnak.
Hogy tetszik a borító? Egyszerűen imádom! Gyönyörűen szép, különösen élőben. A könyvesboltban fogjátok meg, nézzétek meg, mert csodálatos.
Kinek ajánlom elolvasásra? Maggie és a Shiver rajongóinak mindenféleképpen! Szerintem a Young Adult kedvelőknek is érdemes lecsapni rá. A blogturnén a lányoknak jobban bejött, mint nekem, és hát, a molyon is 🙂
- 08.26 – Dreamworld
- 08.27 – Deszy könyvajánlója
- 08.28 – CBooks
- 08.29 – Media Addict
- 08.30 – Bibliotheca Fummie
- 08.31 – Insane Life
A Hollófiúkhoz csodálatos rajzokkal teli könyvelőzetes készült. Érdemes megnézni 🙂
