Időutazás. Mindannyian álmodoztunk már szerintem arról, hogy milyen jó lenne előre, vagy hátra utazni az időben, turistáskodni, világot látni, no és megváltoztatni valamit, mondjuk a saját múltunkban. Éppen eme gondolatok miatt szeretem az időutazásos filmeket-könyveket, mert mindig érdekes helyzeteket teremt, és jó látni, az adott karakterekkel mi történik. Naná, hogy az Időhurok is azonnal felkerült az olvasási listámra!

A történet főszereplője Bree, az időutazó lány a XXIII. századból. Az édesanyja kómában fekszik, a számlák magasak, így Bree kénytelen bevállalni egy illegális megbízást, időn át kéne leszállítani a csomagot. A múltban megismerkedik Finnel, a tesze-tosza sráccal, majd újra találkoznak, és elkezdődik a kalamajka, akit a jövő-Bree kavart, és naná, hogy a világ megmentése a cél. Ki más is menthetné meg jobban a világot, mint két tizenéves?

A regény tetszett, jól szórakoztam olvasás közben, de nem dobtam egy hátast. Íme, öt gondolat az Időhurokról!

1. A szerelmi szál: Öröm volt látni a Finn és Bree között kialakuló románcot. Persze, néhol gyorsnak hatott, és fura is volt az egész logikája, miszerint a jövő-Bree-be szeret bele Finn, és a jelen-Bree pedig Finnbe, és folyamatosan megy a majré. Az első csókig is rengeteget kell várni. Mégis, a maga esetlenségében cuki volt így az egész.

2. Az idő: Sokszor éreztem azt, hogy nem tudom mi történik. Össze voltam zavarodva a sok magyarázattól, az időutazás tényének az elmesélésétől, az agynyúlványoktól, és a mindenféle megváltoztathatósági elvektől. A regény közepén elvesztettem a fonalat, néha volt egy Eureka-pillanatom, amikor ideig-óráig összeraktam, hogy miről is van szó, de alapvetően csak lestem. Igen, ezzel tényleg azt mondom, hogy az időutazás elveit nem igazán fogtam fel. Hát ez van.

3. A borító: Szomorú vagyok a magyar borító láttán. Szó se róla, Sánta Kira fantasztikus művész, a maga nemében a hazai borító sem rossz, de az eredeti nekem sokkal jobban tetszik. Sajnálom, hogy a kiadó nem azt tartotta meg. Nézzétek, mennyire szép az originál!

4. A barátság: Számomra a barátság szent és sérthetetlen. Szerintem ez az egyik legfontosabb emberi kapcsolat, és éppen ezért voltam dühös Bree-re, amiért úgy bánt Mimivel. Többször előadta a narrációban, hogy ő a legjobb barátja, aztán meg az esetek többségében panaszkodott, mert Mimi annyira kedveli őt, és Mimi gyáva akinek nem lehet elmondani a dolgokat, meg pörög és társai. Pedig Mimit abszolút nem tartottam se gyávának, se idegesítőnek, csak egy lánynak, aki minden erejével azon van, hogy segítse a legjobb barátnőjét. Nem is értem minek erőlködött, amikor egyértelmű volt, hogy Bree-nek nem túl fontos szegény Mimi.

5. A kiszámíthatóság: A rejtélyeket hamar le lehetett lőni. Annak ellenére, hogy az időutazás mikénjténél hamar elvesztettem a fonalat, a rejtély-szálnál képben voltam, és sokszor nagyot csalódtam. Mint a két fő mondásnál, aminek a megoldása annyira evidens volt, hogy az hihetetlen, mégis, ott tököltek vele a szereplők. De mást is nagyon hamar ki lehetett találni, mint a főgonosz személyét, vagy azt, mire is kell az a bizonyos eszköz. Sajnálom, hogy a rejtély nem lett kicsit komplikáltabb.

Értékelés: 7/10

Minden hibája ellenére tetszett az Időhurok. Jól olvasható, helyenként vicces, a szerző pedig tehetséges, ehhez kétség sem fér. A világ felépítése nagyon ötletes volt, szerettem a jövőben járni, remek víziókat láttam. A szereplők közül is volt egyedi arc, a romantika pedig igazán üdítő volt.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban a Young Adult könyvek szerelmeseinek, illetve az sem árt, ha valaki csípi az időutazásos témát.

A kötet szerzője, Karen Akins is részt vett nyáron az Ice Bucket Challange kihíváson, köszönhetően a húgának, Sarának.

Vicces, ahogy elázik az írónő, viszont olvasni szeretőként rossz látni, hogy a kezében tartott Időhurok-példány is csurom víz lett…

• 04.23. – Insane Life
• 04.25. – Media-Addict.Hu
• 04.27. – Deszy könyvajánlója
• 04.29. – Bibliotheca Fummie
• 05.01. – Dreamworld