Kétség sem fér hozzá, hogy napjaink egyik legnépszerűbb és legsokrétűbb írója R.F. Kuang. A tavalyi év egyik legnagyobb szenzációja a Sárga című regénye volt, amit nem csak a kritika, de az olvasók is a keblükre öleltek. Maga a kötet engem is nagyon sokáig magával ragadott, de a végével azért voltak problémáim, amit kifejezetten sajnálok. Ha nincs az utolsó 15%, biztosan kedvencnek nevezem, de így is nagyon szerettem.

A könyv kendőzetlenül mutatja meg az amerikai könyvipar működését, és ebben rejlett a legnagyobb ereje. A történet főszereplője, Juniper, akinek bár megjelent a debütáló regénye, de nem volt sikeres, így csak irigykedve nézi egykori legjobb barátja, Athena Liu hatalmas sikerét. Egy átmulatott éjszaka után viszont Athena meghal, June pedig bár sokk hatás alatt van, de így is ellopja a nő legújabb kéziratát, amit aztán a sajátjaként jelentet meg. Bár eléri a hőn áhított sikert, hatalmas bestseller lesz a kötet, de folyamatosan a lebukástól retteg, és jogosan…

A sztori pedig nem csak ezen a szálon mozog. Athena ugyanis ázsiai-amerikai származású volt, a kötet is a kínai hadtestről szól, akik az első világháborúban szolgáltak a szövetségesek oldalán, de szörnyű bánásmódban részesültek, June viszont fehér bőrű író, így a kiadója rákényszeríti, hogy Juniper Song néven publikáljon, ami kellően ázsiai hatású. June-t viszont így is szétcincálják a kritikusai, ázsai származású véleményvezérek szabotálják a nőt folyamatosan, így a feszültség folyamatosan jelen van a kötetben.

Nagyon sok mindenről akart szólni ez a könyv, de minden témájáról kellő fontossággal mesélt. Tűélesen kiderült például az, hogy mit jelent írónak lenni. Mivel én is író vagyok, több könyvem megjelent, nagyon tudtam azonosulni June több gondolatával. Mint amikor nagyon írni akarsz valamit, de pörögsz az ötletek között, vagy amikor látod, hogy rólad beszélnek a neten, és csak azért is megnézed, hiába tudod, hogy rosszul vagy tőle, és fáj, és ezzel van tele minden gondolatod. Sok év kellett ahhoz, hogy ezt el tudjam engedni, és szerintem ez előbb-utóbb June-nak is sikerült volna. Átjött az a félelem is, hogy mi történik, ha írtál egy sikerkönyvet, és mindenki várja a következőt, és tudsz-e annál jobban írni. Elmondja azt is, hogy mennyire jelen van az írók között a (ki nem mondott) rivalizálás. Bár, határozottan úgy érzem, Magyarországon szerintem nem ilyen rossz a helyzet.

A könyv olvasása során nagyon örültem, hogy nem amerikai író vagyok. A könyvipar – ahogy Kuang bemutatta – egészen borzalmasnak tűnik. Nem csak a marketing gépezet, hanem a benne lévő álságosság és a mozgató szereplők is. Ahogy próbál diverz lenni, de közben mindannyian látjuk, hogy csak egy-egy diverz könyvet emel ki, de ha már van egy LMBTQ íród, nem biztos, hogy akar egy másikat. (Adam Silverán kívül hány meleg sztárírót tudunk említeni?). De ilyen kegyetlen az is, hogy beskatulyázzák az írókat, hiszen Athenát is csak ázsiai témák megírására kényszerítették, mert ő is az, és „csak ő tud hangot adni a közösségnek”. Ez nem kicsit veszélyezteti az írói kreativitást, különösen ha azt mondjuk, egy fehér ember nem írhat ázsiaikról, mert nem annak született. (Ennyi erővel ez fordítva se működhetne, ugye…)

Fontos szerepe van a történetben az internetnek is. June ugyanis folyton a Twitteren és a Goodreadsen lóg, és megjelenik a cancel culture is elég jelentősen. Bár itt mi, az olvasók tudjuk, hogy June tényleg ellopta a kéziratot (és persze átírta, nem is kicsit, ez fontos), de ettől függetlenül elég borzalmas azt olvasni, hogy miként működik Amerikában az eltörlés kultúrája. Elég egyetlen rosszul elejtett mondat, egy Twitter fiók és pár bejegyzés, aztán egy egész élet munkája tönkre mehet. Nagyon megviselte mindez June-t, és őszintén, nehéz volt nem sajnálni, függetlenül attól, amit tudtunk.

No akkor térjünk rá a főszereplőnkre is. Kedveltem-e June-t? A regény bizonyos pontjain igen, de sokszor ki is akasztott a viselkedésével. Azt hiszem azt tudnám leginkább mondani, hogy June egy összetett és egyedi karakter, akit leginkább sajnálni lehet. Kuang jól megmutatta, hogy milyen hatással volt rá a sikertelensége, a féltékenység, az, hogy Athena is egy elviselhetetlen ember volt (de persze neki is volt rá oka a múltjából fakadóan). June családi kapcsolatai sem a legjobbak, nincsenek igazi barátai, igazi társas kapcsolatai. Nyilván ezek a körülmények nem validálják senkinek sem a viselkedését, egyszerűen csak elérik, hogy sajnáljam az illetőt. És én Athenát és June-t is sajnáltam a történet végére érve. Sőt, ezt csak halkan mondom, de bizonyos pontjain a kötetnek még drukkoltam is, hogy June megkapja a happy endet.

No és akkor mi borított engem ki olvasás közben? Hát a könyv vége. Most, hogy eltelt egy kis idő, miután leraktam a kötetet, megértettem, hogy Kuang miért döntött a nyitott vég mellett. Két irányba vihette volna el a történetet, és bármelyik mellett is dönt, lettek volna olyanok, akik teljesen kiakadnak rajta. Ezzel a megoldással tudta a leginkább megvédeni saját magát (az eltörléstől), ezért megértem, hogy miért volt az a könyve vége, ami. Olvasóként viszont engem felhúzott, mert végig hajtott a kíváncsiság, végig tudni akartam mi történik végül, és amikor mindezt elveszi az író tőled, azzal kiszorítja a levegőt a torkodból. Értem miért döntött így? Igen. Tetszett ez a lezárás? Rohadtul nem. Elégedett lettem volna, ha a két befejezési irányból az egyik felé hajlik? Nem tudom. És úgy érzem Kuang se tudta hogyan zárja le a sztorit, és azért lett az a vége, ami.

Értékelés: 8/10

Azt mondtam egy barátomnak, hogy ha előre tudom, nyitott vége van a kötetnek, akkor nem olvasom el. Most már azt mondom, szegényebb lennék, ha nem ismertem volna meg R.F. Kuang történetét. Gondolatébresztő az egész kötet, megmutatja a könyvkiadás legfelemelőbb és legmélyebb bugyrait, miközben pofán is csapja az olvasót. És éppen ez az oka annak, hogy annyian és annyira szeretik.

Hogy tetszik a borító? Nagyon kifejező és száz százalékosan illik a könyvhöz.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted az egyedi hangú könyveket, ne hagyd ki. Ha pedig az írással kacérkodsz, netán érdekel a könyvkiadás világa, akkor ez egy kötelező olvasmány!