Tinikoromban rengeteg mexikói telenovellát néztem, így azt hittem, hogy az országot is ismerem. Mindig, amikor hallottam, hogy harmadik világbélinek mondják, csak pislogtam nagyokat, és arra gondoltam, hogy oké, María a szeméttelepen lakott, de ettől még nem olyan gáz a helyzet. Pár évvel ezelőtt olvastam utána komolyabban, hogy mi is a helyzet Mexikóban, ez a könyv pedig megerősítette a cikkekben foglaltakat. Mexikó nagyon nem olyan hely, mint amit a telenovellák láttatni akarnak. Az csak országimázs. Az Elveszett lányok országa pedig a valóság.

Képzeld el, hogy az életedben az okozza a legnagyobb tragédiát, ha lánynak születsz és szép is vagy. Ugye, hogy ez mennyire hihetetlen nekünk, európai embereknek? Hiszen mifelénk a szépség előny, megannyi kaput nyit meg az emberek előtt. Mexikóban ez másként van. Különösen ha olyan veszélyes területen élsz, mint a Guerro állambéli dzsungel, közel a marihuána ültetvényekhez és a drogbárókhoz.

Az Elveszett lányok országa főszereplője a tizenhat éves LadyDi, akit az édesanyja sokáig fiúként nevelt, és igyekezett mindig elcsúfítani a lányt. LadyDi szerencséjére nem elég szép, de legjobb barátnője, Paula igen. Mindenki tudta, hogy csak idő kérdése, hiába ástak lyukat a ház mellé, ahová elbújhattak a lányok, ha megérkeztek a falu utcáira a luxus limuzinok. Egy nap Pauláért is eljöttek a rabszolgakereskedők, hogy a gyönyörű lányt eladják a drogbáróknak…

Jennifer Clementine története megmutatja az igazi Mexikót. Azt a helyet, ahol nyomor van és félelem, ahol a kilátástalanság hatalmas méreteket ölt, és egész falvakból tűnnek el a férfiak, hogy átszökve a határon új életet kezdjenek Amerikában, vagy gondoskodni tudjanak a családjukról. A regény főszereplői szegény emberek, akiknek nem jut rendes közoktatás, akiknek állandó félelemben kell élniük és ami a legszörnyűbb, hogy a saját kormányuk betegíti meg őket. A repülőgépek ugyanis a marihuána földek helyett a falucskára, köztük az iskolára szórják a vegyi anyagot, mert ha a marihuána földre tennék, a maffia egyből lelőné a gépet….

LadyDi szerencsére nem volt depressziós, nem is igazán panaszkodott. Az E/1-ben megírt regényben inkább csak elmesélte, hogy mi történt vele. Megismerhettem a barátait, a problémáikat, az életüket. A legnagyobb hatást rám az édesanyja, és a vele történő kapcsolata tette. Egyrészt csodáltam az asszonyt, másfelől pedig csak pislogtam nagyokat, és annyiszor tettem fel magamnak a „miért” kérdést. De végül is, mindent megértettem.

A regény első fele tökéletes volt, az Acapulcói kiruccanással sem volt problémám, mert az is érdekes szereplőket mutatott be. Viszont a regény harmadik felében a helyszíne, az ottani cselekmények, és a lezárás egyszerűen keserű szájízt hagyott bennem. Nem azért, mert olyan tragédia történt volna, hanem mert az addig hiteltelen regény átváltott egy olyan pontra, amit magam sem hittem el. Vagy csak nem akartam? Magam sem tudom.

Értékelés: 8/10

Az Elveszett lányok országa egy olyan olvasmány, amit soha nem fogok elfelejteni. Bemutatott előttem egy olyan világot, ahol soha nem akarnék élni, és szörnyű belegondolnom, hány embernek kell. Milyen sokan menekülnének a szörnyű helyről, mennyien nyomorognak és szenvednek. Szörnyű a világ, de attól, hogy becsukjuk a szemünket még nem tűnik el a rossz.

Kinek ajánlom elolvasásra? Leginkább felnőtteknek, de ha egy tini elég érettnek érzi magát, lapozzon bele bátran. Legalább mindenki előtt egyértelművé válik, hogy nekünk Európában mennyivel könnyebb dolgunk van.

Mexikó egyik legnagyobb importcikke a romantikus telenovellák. Az itt készült, száz és kétszáz rész hosszúságú műsorokat a világ összes részén, nagy sikerrel játsszák, remek országimázst nyújtva ezzel Mexikónak.

Ezekben a műsorokban minden egyes alkalommal Mexikó szebb arcát mutatják meg a nézőknek. Persze, mindig van szegény karakter, de a műsorok a reményre építenek, a szegény lány összejön a gazdag fiúval, mert kitartó, őszinte, ártatlan és persze gyönyörű. Meg néha eszes is.

Az ország legsikeresebb gyártója a Televisa, ami a brazil Globo mögött a második legnagyobb telenovella gyártó a világon. Produkcióiban elsősorban európai kinézetű, fehér bőrű embereket szerepeltet, ritka a sötét bőrű karakter, holott a lakosság 60 százaléka mesztic, azaz fehér és indián szülők gyermeke, 30 százalék indián és csak 9 százalék fekete. Az europid emberekkel a gyártó szerint könnyebb külföldre exportálni a novelláikat…

A képen Angelica Rivera, a mexikói First Lady látható telenovella partnerével, Eduardo Yanezzel

Szintén érdekesség, hogy a jelenlegi elnök, Enrique Pena Nito felesége Ángelica Rivera, a korábbi telenovellasztár, akit itthon az Angela vagy a Szerelempárlat művekből ismerhetünk. A hölgy körül most hatalmas a botrány, több millió dollárból építetett magának palotát. Azt állítja a telenovellái után kapott keresetéből, de ennyit ők nem keresnek. Áll tehát a bál…

Itthon is nagyon népszerűen a mexikói telenovellák. A ’90-es években Marimar, Esmeralda, Paula és Paulina kalandjaiért izgulhattunk, a ‘2000-es évek elhozták az új generációt, azaz Marichuyt, Rubit meg A macskát is.

• 04/08 – Tekla Könyvei
• 04/10 – Zakkant olvas
• 04/12 – Kelly & Lupi olvas
• 04/13 – Media Addict