A nyár egyik legnagyobb meglepetése volt az Akkordél Akadémia sorozat első kötete. Magam sem hittem volna, hogy ennyire magával ragad Porka története, de egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. A második résszel is pontosan így jártam: imádtam minden egyes mozzanatát! Vicces, szórakoztató és izgalmas, tele van rejtélyekkel és ami a legjobb, egyre inkább kitárul a világ, még inkább megmutatkozott, hogyan élnek a mágusfajták és milyen problémákkal küszködnek. Mondtam már, hogy imádtam? Csak mert nem lehet elégszer elismételni!

A második kötet nem sokkal később folytatódik, mint az első rész lezárása. Az Akarat-bűbáj immáron megszűnt, ami különböző problémákat vetett fel a kampuszon és a varázs-társadalomban is: most már semmi nem akadályozza az ártó bűbájok létrejöttét. Porka feje emiatt is fáj, de akkor tetőzik a baj, amikor megtámadják Brittanyt, a sellőt, és ráadásul Paul is visszatér a kampuszra, ugyanis ejtették ellene a vádakat. Porka és az Álom csapat nyomozásba kezd, és úgy tűnik ismét a vállukon a világ megmentésének a terhe…

A legfőbb vonzerő (a hihetetlen jó humoron túl) számomra most a világ ábrázolása volt. Oké, egy cseppet Harry Potteresre sikeredett, de üsse kavics, elnézem, mert tetszett a végeredmény. Jó volt túllátni az Akkordél falain, megismerni a mágusvilág működését, és hát Atlantisz legendája, hű, egyszerűen imádtam! Ahogy azt is nagyon szerettem, hogy eljutottunk a falakon túlra, megismerem Lionhalmot és még egy csomó érdekes helyet. A máguskórház például zseniális volt. Szeretem, amikor egy regény jól felépített világokat mutat be, pláne ha mindez a miénk mellett működik. Ad ez a könyvnek némi cinkosságot, ami baromi jól mutat.

Az Akarat-bűbáj megszűnése miatt más problémák is érintették a világot, előtörtek ugyanis az eltemetett félelmek, a fajok közti egyenlőtlenségek, és a belviszályok. Mindez nagyon hitelesen lett ábrázolva, leginkább mert nem is áll messze a mi világunktól a rasszizmus ezen formája. Hogy milyen nehezen tudunk egymás mellett élni, és elfogadni a másikat minden hibájával együtt. A regény remek példát mutatott, hogy a rasszizmus milyen méreteket ölthet, és hogy milyen fontos tud lenni, hogy megtanuljunk békében élni egymással. Nem hittem volna, hogy ezeket a remek és fontos dolgokat pont az Akkordél Akadémia mutatja meg, de hé, nagyon jól állt neki.

A romantikus szálat is csíptem ám. Érdekes volt ez az „akarlak, de be nem vallanám” évődés Porka és Eli között, Paul visszatérésével pedig még izgalmasabb lett minden. Végre Szeléna is nagyobb szerepet kapott, én pedig imádtam, hogy jobban megismerhetem a szirénlányt, aki sokkal több az „átlagos legjobb barátnő”-típusú karakternél. És ha már a könyv erősségeiről beszélünk, a karakterizálást is nagyon szerettem, egy élmény még jobban megismerni a szereplőket. Pault például minden hibája és szemétsége ellenére nagyon szeretem, mert mély és jól felépített karakternek gondolom. A szerelmi háromszögben viszont most nem tudok dönteni. Örülök, hogy nem nekem kell 🙂

Értékelés: 10/10

Mindee Arnett egy újabb csodálatos kötettel ajándékozott meg. A Rémálom-dilemma humoros, sok helyen sírva röhögős könyv lett, mégis, komoly témákat ölel fel, WTF-helyzeteket teremt, istenien megteremtett és bemutatott egy szuper világot, a karakterbemutatás pedig bámulatos. Nagyon szeretem ezt a sorozatot, alig várom már a harmadik részt!

Hogy tetszik a borító? Imádom! A kék szín amúgy is a gyengém, de itt a szimbólumok, a megbúvó alakok mind nagyon izgalmasak. És tök jól mutat a polcomon az első rész mellett a második.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Fiúknak és lányoknak is simán. Ha szereted a Young Adult könyveket, mindenképpen érdemes elolvasni. Igen, Harry Potter rajongóknak is!